► Édouard Louis: Monique szökése. Fordította Pataki Pál. Napvilág Könyvkiadó, Budapest, 2025, 184 oldal, 3500 Ft

Az Egy asszony küzdelmei és átváltozásai (Napvilág Kiadó, 2024, ford. Pataki Pál) után, melyben Édouard Louis édesanyja korai élettörténetét és apjával kötött házasságának felbomlását tárja az olvasó elé, legfrissebb regényében megírja anyja második szökésének krónikáját is. A könyv címéhez Louis a francia filozófus és író, Hélène Cixous egy késői, Ève s’évade. La Ruine et la Vie (2009) című regényéből merített ihletet, melyben Cixous közel százéves, az életből lassan elillanó édesanyja ápolásáról és utolsó időszakáról ír. A szökés ebben az értelemben egyfajta megkönnyebbülést, illetve egy meg nem nevezett új kezdetet is jelent – ahogy Louis édesanyja, Monique számára is egy új élet lehetősége nyílik meg.

Han Kang: Növényevő
Sofi Oksanen: Ugyanaz a folyó
Putyin háborúja a nők ellen
Pascale Robert-Diard: A kis hazug
Irene Solà: Szemet adtam neked, s te a sötétségbe néztél

----------------------------------------------------------------------------------

► Édouard Louis: Akik megölték az apámat. Fordította Pataki Pál. Napvilág Kiadó, Budapest, 2024, 96 oldal, 3500 Ft
► Édouard Louis: Egy asszony küzdelmei és átváltozásai. For­dí­tot­ta Pataki Pál. Napvilág Kiadó, Budapest, 2024, 128 oldal, 3500 Ft

Louis prózája így egyszerre szépirodalom és politikai manifesztó is, mely nem csupán az osztályváltó értelmiség személyes csatáit igyekszik rögzíteni, hanem azt a sokszor lenézett közeget is szeretné rehabilitálni, melyet generációról generációra az út szélén hagy a mindenkori politikai és értelmiségi elit. Talán elmondhatjuk, hogy keveseknek sikerült a politikai döntéshozatal elmélete és gyakorlata között húzódó mély ellentmondást annyira találóan megfogalmazni, mint Louis-nak: „Az uralkodó osztály számára a politika többnyire esztétikai kérdés, egyfajta gondolkodásmód, egy bizonyos világszemlélet, önnön személyiségük létrehozása. Számunkra élet vagy halál kérdése volt” (Akik…, 83.).

► Mohamed Mbougar Sarr: Ugyanolyan emberek. Fordította Balla Katalin. Park Könyvkiadó, Budapest, 2024, 168 oldal, 4499 Ft

A könyv Sarr harmadik, eredetileg 2018-ban kiadott regénye, amire igazán csak a 2021-es Goncourt-díja után figyelt fel a világ. A történetet egy olyan faits divers (rövid hír) ihlette, amellyel Sarr eredetileg 2008-ban találkozott. Sarrhoz hasonlóan a regény főszereplője, Ndéné Gueye is belefut egy, az interneten terjedő rövid videóba, melyben egy muszlim temetőbe eltemetett fiatal férfit hantol ki éppen az őrjöngő tömeg. A képlet egyszerű: a már halott férfit megvádolják, hogy életében góor-jigéen, azaz homoszexuális volt, így megengedhetetlen, hogy a hithű muszlimoknak fenntartott temetőben kerüljön végső nyugalomra. Ndénére először nincs különösebben hatással ez a „post mortem lincselés” (39.), később viszont rögeszméjévé válik, szinten monomániásan elkezdi keresni a kihantolt férfi nyomait, felkutatja édesanyját és végső nyughelyét is. Ez a fajta megszállottság és a kutatás motívuma Az emberek legtitkosabb emlékezetéből már ismerős lehet, az Ugyanolyan emberek viszont közben korrajzot is szeretne adni egy olyan Szenegálról, mely a földrajzi, történelmi és kulturális különbségek ellenére is nagyon áthallásos lehet a magyar olvasónak.