Ha tíz másodperccel előbb szállok le, sohasem találkozom vele. De addig vacakoltam, mire sikerült a könyvet a táskámba gyömöszölni, hogy az utolsónak léptem ki a metró ajtaján, így éppen észrevettem, amint a szomszédos ajtón ő meg belép a kocsiba. Gondolkodás nélkül visszaszálltam.

Mondtam is neki aztán, félig tréfálkozva (de félig nem), hogy Fodor Ákos tehet róla, mármint rólunk, mert ha akkor nem veszem meg a könyvet és nem feledkezem bele a metrón, hanem a szokott türelmetlenséggel az elsők között szállok le, akkor észre sem veszem, hogy ő épp felszáll a másik ajtón. Ez eleinte tetszett neki, de később megelégelte, és kijelentette, hogy a Fodor Ákos azért önmagában kevés ehhez. Valami szerepe neki is kell hogy legyen a történetben.