Sally Rooney: Normális emberek
Anne Cathrine Bomann: Agathe
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
Jeroen Olyslaegers: Védőr

Ketten egy új könyvről - Lanczkor Gábor: Monolit. Válogatott és új versek. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2018, 334 oldal, 2999 Ft

Lanczkor Gábor költői pályája a kétezres évek közepén indult A tiszta ész című kötet megjelenésével, amely meglehetősen jó kritikákat kapott. Ezután sűrű egymásutánban jelentek meg a kötetei, 2007-ben a Fehér daloskönyv, 2008-ban a Vissza Londonba, majd 2011-ben a Hétsarkúkönyv. Mindeközben számos elismerést (például Gérecz Attila-díjat, Junior Príma-díjat, majd később József Attila-díjat) kapott. Költészete minden újabb kötettel megújult, rendszerint új perspektívákkal és motívumokkal gazdagodott. Az utóbbi években aztán a kifejezési forma is változott, versek helyett főként regények születtek. A most megjelent Monolit című kötet visszamutat a kezdetekre: válogatott és új verseinek gyűjteménye, így magába foglalja mindazokat a témákat, amelyek az első pillanatoktól fogva meghatározták költészetét. Sokfélesége ellenére azonban a kötet nem széttartó, hanem nagyon is jól szerkesztett és szépen építkező gyűjtemény, amely teljesen egyedi – a magyar irodalomban gyakorlatilag semmihez sem hasonlítható – versvilágot ad ki.

Polcz Alaine: Gyermekkorom. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2018, 196 oldal, 2999 Ft

Polcz Alaine gyerekkori alaptapasztalata az volt, hogy a felnőttekben nem lehet bízni. Visszaemlékezései szerint erre a belátásra nagyon hamar, már óvodás korában eljutott, és az érzés elkísérte őt egész életében. Szeretetben nőtt fel, mégis egészen korán megbizonyosodott róla, hogy a felnőttek semmit nem értenek az ő lelki világából, és számára sem tűnnek logikusnak azok a távoli összefüggések, amelyeket a világ működéséről mondanak neki. „Általában úgy tűnt, hogy a felnőtteknek keveset szabad megmondani. Mert két külön világ van. Sose szűnt meg bennem az érzés, hogy a felnőttek és a gyerekek két külön világ, és egészen nem érthetjük meg egymást.” (25.)

Ketten egy új könyvről – Markó Béla: Bocsáss meg, Ginsberg. Kalligram Kiadó, Budapest, 2018, 168 oldal, 2990 Ft

A Bocsáss meg, Ginsberg nyíltan vállalja az időskori líra sajátosságait: a számvetést, a csalódások és megrázkódtatások leltárját, a nosztalgiát és a halál értelmezésének kísérletét. Rendkívül sok hangon, témában és formában megszólaló dühös kötet, amely nem akarja elfogadni, hogy hiábavaló volt a hit egy jobb, szabadabb jövőben. Kontextusa az erdélyi magyarok kisebbségi helyzetéből, az 1968-as, majd az 1989 utáni csalódásokból, brutális gyerekkori emlékekből, és a mai gyűlöletkampány régi korokat idéző motívumaiból rakódik össze: „nem fér versbe vagy regénybe, / a gyűlöletet nem lehet megírni / nem zene a szögesdrót-országhatáron / átdobott kisgyerekek puffanása sem.” (157.)

A legerősebb ciklus a kötetben az első, Cukorspárga című szabadvers-folyam, amely a gyerekkorról mesél szókimondó, őszinte stílusban. Markó Béla a szagok, a hangok, a benyomások felől, mozaikszerűen tálalja az azóta élettörténetté és történelemmé szilárduló tapasztalatokat. Megjelenik például egy apa, aki esténként „lehalkította a forradalmat”, egy anya, amelyik rakott krumplit főzött a nehezen megszerzett húsvéti tojásokból, egy motoros szomszéd, aki felakasztotta magát, miután feljelentették, és a karácsonyfa, amely csontvázként ragyogta be a Szentestéket. A különös leltárban kiemelt helyet kaptak az elvesztett vagy elvesztegetett tárgyak és emberek, például a sosem elnyert futball-labda, az űrbeli kalandban odaveszett Lajka-kutya, vagy a szomszéd J. néni, aki a folyóba vetette magát.

Ketten egy új könyvről - Bödőcs Tibor: Addig se iszik. Helikon Kiadó, Budapest, 2017, 207 oldal, 2999 Ft

A szövegeket – ahogy azt a régebbi karikaturisták is tették – rövid, szubjektív „életrajzokkal” vezeti be, amelyekben humorosan élcelődve írja körül az adott írót és műveinek jellegzetességeit. A kis kedvcsinálók kivétel nélkül nagyon találóak és szórakoztatók. Krasznahorkai László műveivel kapcsolatban például így fogalmaz: „Ahogy a gyulai népi mondás tartja: rosszul nézel ki, Krasznahorkai-mondatba már ne kezdjél bele!” (25.) Móricz műveit pedig ekképp „reklámozza”: „Tulajdonképpen mindegy, hogy paraszt, pásztor vagy erdélyi fejedelem szalad ki a kezei közül: egy-egy mondata után szellőztetni kell, és cipőt pucolni. Megröntgenezte a Horthy-rendszert, és nem volt boldog attól, amit látott.” (41.)

Ami a kötetet igazán érdekessé teszi, hogy egy olyan szerző tollából kapjuk meg ezeket a paródiákat, aki korábban soha nem írt, sőt, nem is akart: elmondása szerint inkább azt hangoztatta, hogy Jézus és Szókratész mellett ő a harmadik, aki csak szóban alkot. Ehhez képest most olyan szövegekkel állt elő, amelyek az írott szó lehető legbehatóbb ismeretéről tanúskodnak. A paródiáknak olyan kidolgozott nyelvi és tartalmi rétegei, bravúros stiláris megoldásai vannak, amelyekre olvasóként újra és újra rá lehet csodálkozni. Ahogy az is érzékelhető, hogy gyakorlott stand-uposként Bödőcs Tibor mennyire tisztában van a jó szöveg ritmusával és terjedelmével.

Morsányi Bernadett: Egyedül szembejövet. Dobai Péter (és) művészete. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2016, Budapest, 271 oldal, 2900 Ft

A körök által kirajzolt kép tétje Dobai Péter művészetének rekonstrukciója valamint az értékmentés. Morsányi ehhez minden lehetséges eszközt bevetett, számba vette a művész által megfogalmazott önértelmezéseket és a pályatársak és kortársak visszaemlékezéseit, kritikáit is. Életművét három korszakra osztotta, és könyvében ezek közül az elsőre, a hatvanas-hetvenes évekre, vagyis az experimentálisabb alkotói periódusára helyezte a hangsúlyt.

Ketten egy új könyvről - György Péter: Az ismeretlen nyelv – A hatalom színrevitele. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2016. 349 oldal, 3990 Ft

György Péter új könyve Az ismeretlen nyelv másképpen nyúl a szocialista ideológiai témájához, mint a rendszerváltás óta megjelent kötetek zöme: nem akar ítélkezni, egykor élt emberek döntéseiről utólagos véleményt alkotni, érzelmeket kinyilvánítani, igazságot keresni vagy bűnösöket leleplezni. Művében eddig ismeretlen dokumentumokat, forrásokat közöl rövidebb-hosszabb kommentárokkal ellátva. A cél csupán archeológiai munka: felderítés, értelmezés, tájékoztatatás. A szerző tárgyilagossága azonban csak látszólagos, hiszen a források kiválogatása és egymás mellé állítása már önmagában is ítélet.  

Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2015. 328 oldal,2800 Ft