Csókolom, tanárnő!
Aztán Evelin hetekig nem jön iskolába, Izabella hívogatja telefonon, de nem éri el. Nem az ő dolga lenne alapvetően, hanem az osztályfőnökéé, nem is érti, mit ugrál, de ugrál. Mégsem éri el Evelint. Pedig nincs magasan. Inkább mélyen. Egy nap aztán meglátja, már becsöngettek, Izabella rohan lefelé a lépcsőn, mikor észreveszi. Beszélni kéne vele, legalább két mondatot, hogy járjon be, ez az utolsó éve, hogy fog így felkészülni az érettségire, de Izabella így is késésben van, ha meglátja bárki a vezetőségből, megint baj lesz belőle. Evelint két haver kíséri a nevelőintézetből, egy párocska, diszkréten félrevonulnak smárolni, amíg Izabella Evelinnel tárgyal. És nincs szerencséje: az igazgatóhelyettes, Antal jön szembe, köszön, továbbmegy, de Izabella gyomra görcsbe rándul, mit fog ezért még kapni!
