„Nem tudom, merre tart a jazz. Talán a pokolba. Semmit nem lehet arra bírni, hogy bármerre menjen. Csak úgy megtörténik” – mondta Thelonious Monk. A jazz igazi specialitása megszületése óta, hogy bármilyen zenét képes kreatívan transzponálni. A lemezipar meg kitalálta a műfajokat, az eladhatóságát elősegítő marketingfogalmakat. A XXI. században azonban a skatulyázás gyakorlata parttalanná vált, a streaming platformokon olyan elnevezésekkel találkozunk tucatjával, mint a POV: indie, escape room, stomp and holler. A közönség fogyaszt, blogokat és kommenteket olvas, a filmekhez és a műalkotásokhoz hasonlóan zenét sem az IQ, hanem az EQ alapján választ. Nem érdekli a szűkített szeptim akkord természete, a lemezcégek már nem élet és halál urai, akik diktálják a történéseket. A Montreux-t és Montrealt megjárt Jazz­bois zenésze, Sági Viktor rendhagyó kalauza a mainstream kulisszatitkainak értelmezéséhez.