– Hétfőn kora reggel cseng a telefon, Pista hangja szólal meg – meséli Andor az asztalnál. – Azt mondja Pista: „Apukám, hajnalban Edit befejezte.”

Pistát nem ismerem. Annyit tudok róla, hogy ő Edit harmadik férje. Vagyis mostanáig ő volt az. Andor pedig az első férje volt.

– Edit három héttel ezelőtt felhívott – meséli Andor. – Eleinte nem értettem, hogy miért hív. Úgy vettem észre, hogy semmi mondanivalója sincs. Sárikával jobban tud, vagyis tudott beszélgetni, mint velem.

Andrea Wulf mesél. (Andrea Wulf: Lázadó szellemek. Fordította Makovecz Benjámin, kiadta a Park Kiadó.) Négyszáz oldalon elmeséli a jénai romantikát. (A hátralevő bő százötven oldal jegyzetekből és bibliográfiából áll, tanúsítva, hogy a szerző alapos forráskutatásokat végzett, noha a Covid-járvány, amelynek során műve nagy részét írta, nem könnyítette meg a dolgát.) A jénai romantika, vagyis a német romantika kezdete nagyjából tíz évig tartott, az 1790-es évek közepétől a következő évtized közepéig. 1806 őszén, a Napóleon egyik nagy győzelmét meghozó jénai ütközet után a várost feldúló francia katonák már bottal üthették volna a jénai romantika nyomát, ha tudták volna, hogy az mi fán terem.

Várallyai Gyula: Az álom élet
Horváth Sz. István: A tájkép arctalan
Andrew Faludy: Apámat nem láttátok?
Csillag István: Tetszettünk volna forradalmat csinálni
Reformok és fordulatok

​​​​​​​-------------------------------------------------------------------------------------

► Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában. A Guermantes-oldal. Fordította Jancsó Júlia. Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2024, 692 oldal, 7995 Ft

Proust esetében nem árt tisztázni a műegész fogalmát. Vajon Az eltűnt idő... egy egységes irodalmi alkotás, amely terjedelmi okokból hét kötetben jelent meg, vagy hét különálló regény, amelyeket a narrátor és egyes szereplők azonossága köt össze? A válasz nem egyértelmű, és nagy részben döntés kérdése. Az a kiadói és fordítói döntés, hogy egyazon személy ülteti át mind a hét részt, a teljes mű egysége felé mozdítja el a szövegegyüttest. Így is észrevesszük, hogy nem homogén sem a koncepció, sem a kompozíció, de hát a Don Quijote is heterogén szöveg, mégis egy nagy regénynek tekintjük, nem pedig több kisebbnek. Jancsó Júlia az utószóban elmondja, hogy ő maga is sokat változott a munkafolyamat három évtizede során – de attól még a fordítói személyiség folyamatossága fennáll, és a hasznosítható tanulságok sem változnak. Ennél is fontosabb, hogy a hét rész fordítója szinoptikusan látja a köteteken átívelő összefüggéseket, a visszatérő szereplőket, motívumokat, kulcsfogalmakat.

Wismar, a négy és fél évvel később megalakuló Német Demokratikus Köztársaság majdani legnyugatabbi kikötővárosa, Csikasz Virgil érkezésekor már tizenkét angolszász légitámadáson esett át, amelyek közül a legutóbbi volt a legsúlyosabb. Ennek során a Royal Air Force a nemrég kifejlesztett „Mosquito DH 98” típusú vadászbombázó huszonöt példányát vetette be, és a levegőben robbanó háromtonnás légiaknákat tesztelte, kilencvenöt százalékos sikert mutatva fel. Csikasz Virgil azonban, aki Berlin után a porig bombázott Hamburgban is járt, csaknem teljesen ép városnak látta a tengermelléki települést.

Nem tudhatta, hogy az a tisztára sepert térség, amely az ő szemében a tágasság érzetét kelti, néhány hete még a „Régi Iskola”, a téglagótika XIV. századi ékessége számára adott helyet.

Nem tudhatta, hogy az a fenségesen kopár csonka torony, amely a török hódoltságból visszamaradt Bihar vármegyei hasonló templomromokat (valamint Arany János Családi kör című költeményét) juttatta eszébe, és amely a közelmúltig a XIII. században épült Mária-templom szerves része volt, az említett légiaknák jóvoltából önállósodott, amelyek úgy fújták el a főhajót, a kereszthajót és a kőfaragványokkal gazdagon díszített mellékhajókat, mint kisgyerek a születésnapi gyertyát.

► Fernando Aramburu: Pátria. Regény. Fordította Imrei Andrea. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2024, 677 oldal, 7890 Ft

Látjuk a mély sebeket, amelyek azt követően is fájnak, hogy az ETA beszüntette a partizántevékenységet, sőt, fel is oszlatta önmagát. A Pátria, noha nyíltan állást foglal közéleti kérdésekben (bírálták is földijei a szerzőt a baszk szereplők állítólag torzító ábrázolásáért), nem publicisztika, hanem regényeposz. Katartikus hatását az alakok megformálásával, a kompozícióval, a tragikus konfliktus kibontásával éri el. Jellemző, hogy ezt a nagyszabású munkát egy székelyföldi kiadó jelentette meg. A Pátria világa, noha Romániában nincs szeparatista terrorizmus, az erdélyi magyar kisebbség dilemmáit is tükrözi. A Bookart derék munkát végzett: a kötéstábla szép, a tipográfia elegáns, sajtóhibát nem találtam.

A Csikasz Virgil nevű fiatal szerzetestanár, kevéssel Észak-Erdély visszacsatolása után, az 1941-es kolozsvári tavaszi cserkésztáborban reggelente szentbeszédet mondott, délutánonként a tábor katolikus résztvevőinek lelki tárgyú elmélkedéseit irányította. Még ez év nyarán Marosvásárhelyen találjuk, ahol Film és hanglemez a középiskolai vallástanításban címmel egymás után két előadást is tartott, mozgóképvetítéssel és zenehallgatással. Ezt követően csíkszeredai, illetve csíksomlyói meghívásnak tett eleget.

► Posztpetőfi Sándor: Szibériai Borbély. Szatírjáték. Közreadja Szilágyi Ákos. Q.E.D. Kiadó, Budapest, 2024, 194 oldal, 2700 Ft

Szilágyi Ákos költészetébe, amelyre a nyelvvel való játékos-keserves birkózás jellemző, beszüremkedik gondolkodói habitusa (a szlavisztikai ismeretekkel együtt, beleértve az orosz formalisták hatását), továbbá hangsúlyosan jelen van a publicisztika költői integrálásának igénye. Korántsem új jelenség ez: Petri György és Ady Endre, más költői alkattal, mint Szilágyi Ákos, ugyanerre törekedett. Ha pedig messzebbre tekintünk: bő nyolcszáz évvel ezelőtt Walther von der Vogelweide a Spruch-jaiban, vagyis közéleti verseiben körülbelül úgy kötötte össze a kigúnyolandó és megsiratnivaló közügyeket, mint most Szilágyi Ákos.

► Havas Juli: Papírbabák. Regény. Kalligram Kiadó, Budapest, 2024, 358 oldal, 4500 Ft

Mindeközben a Papírbabák egyáltalán nem szomorú vagy lehangoló könyv. Sok derűvel és szelíd iróniával, öniróniával van megírva. Az említett női szereplők idősödve is példamutató módon harcolnak érte vagy dolgoznak rajta, hogy megnyerjék az életút-meccset. A mazsolás füzetet új meg új boldogságmorzsák gazdagítják. A könyvet pedig mindvégig jó érzés olvasni, beleértve a gyomorforgató vagy szívsajdító epizódokat is.

► Ádám Péter: Proust. Irodalmi zseblexikon. Scolar Kiadó, Budapest, 2023, 80 oldal, 3999 Ft

Ádám Péter az az irodalomértő, akinek nemcsak szerzőkről és művekről van részletes tudása, hanem rálátása van a francia kultúra egészére is. Ha kell, Tocqueville felől olvassa Proustot (ami különösen a Dreyfus-per és a szeparációs törvény tárgyalásakor hasznos), ha kell, odaidézi Proust mögé Saint-Simon herceg rémületes árnyát. Az a benyomásom, hogy Proust a Balzac által freskóként megörökített polgári csörtetést adaptálta a Saint-Simon által vizionált udvari civilizáció akkoriban (a Harmadik Köztársaság első évtizedeiben) még fellelhető romjaira; és a Proust-zseblexikon megerősíti ezt a benyomást.

► Kovács Bálint: Vágták volna le. Regény. Kalligram Kiadó, Budapest, 2023, 248 oldal, 3990 Ft

A gondosan előkészített, mégis váratlanul megcsavart befejezés az egyik olyan lelemény, amely megemeli a művet. A másik lelemény, amely kitágítja a mű horizontját, Gyuri bácsi élettörténetének, kézvesztés-tragédiájának beemelése a cselekménybe. Kelemen Györgyék családi pokla, a balkezességről gyerekkorában kíméletlenül leszoktatott Gyuri bácsi személyes viszonya kedvelt bal és gyűlölt jobb kezéhez Zsófiék sagáját is új megvilágításba helyezi.

Volt neki egy autója. Márkáját nem tudom, csak annyit tudok, hogy használtan vette, amikor egy alkalmi munka jóvoltából pénzhez jutott. Jogosítványa viszont nem volt, mert azt a rendőrök elvették, amikor egyszer ittasan vezetett. Attól fogva továbbra is vezetett, de jogosítvány nélkül. Mindenkori úti célját a legnéptelenebb mellékutcákon keresztül, nagy kerülőkkel érte el, hogy ne találkozzon a rendőrséggel, de így is egyfolytában attól rettegett, hogy a törvény szolgái észreveszik és megállítják.

► Luiz Schwarcz: Légszomj. Egy rövid gyerekkor és egy hosszú de­presszió története. Fordította Ki­­rály Szabolcs. Jelenkor Kiadó, Bu­­dapest, 2023, 213 oldal, 3499 Ft

Luiz Schwarcz könyvétől nem szorul össze a szívem. Mégpedig azért nem, mert ő egy olyan Popriscsin, akinek nem jutott Gogol. Hosszú szenvedés után eljut odáig, hogy köszöni, jól van. Bipoláris zavarait a helyesen beállított gyógyszerek kordában tartják. Sikeres könyvkiadót üzemeltet, felesége pedig hűségesen kitart mellette. Csupa jó hír.

De mit jelent mindez íróilag? Azt, hogy Schwarcz nem tudja megmunkálni önéletrajzi hősét, mert sem írónak, sem személyiségnek nem elég erős hozzá.

► Ungváry Rudolf: Eszmélésem története. Jelenkor Kiadó, Bu­da­pest, 2023, 304 oldal, 4749 Ft

Az irodalmi fikció jelleget erősíti egy másik látszólagos ellentmondás is, az tudniillik, hogy a szerzői szólam intim (olykor szélsőségesen az), de nem privát. Az Egy ismeretlen üzletszerző vallomása és a Láthatatlanul olyan létezéstechnikákat jelenít meg, amelyek már-már a klasszikus abszurd drámákat idézik, az egyik írásmű a népi demokrácia talaján, a másik egy osztrák síparadicsomban. A kötetzáró Der zweite Tod („A második halál”) című anyasirató pedig a fiúi szeretet (hadd mondjam így) hátborzongató mélységeit tárja fel, miközben az életrajzi személy, a svájci születésű Hedy Stumpf feloldódik egyrészt az elmúlásban mint határhelyzetben, másrészt 1989 őszének forgatagában.

Hajdú Farkas-Zoltán: Márton nyaracskája. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2022, 312 oldal, 4590 Ft

Hajdú Farkas-Zoltán bő egy évtizede dolgozik egy különös könyvsorozaton, amelyet ő maga „-né” könyveknek nevez, nemcsak a fontos szerepet játszó különböző feleségek miatt, hanem azért is, mert visszafelé olvasva ezt a szót kapjuk: „én”. Márpedig a szerző alteregója, egy bizonyos Ipse a sorozat köteteiben akkor is intenzíven jelen van, amikor nincs róla szó. Ezt a mostani könyvben is megfigyelhetjük.

► Tunyogi László: Kishibbant és a satnya pagony. Tanmese felnőtteknek. László Attila zenei aláfestésével. Kalligram Kiadó, Budapest, 2022, 71 oldal, 3990 Ft

Nem szükséges ujjal mutogatni, úgyis tudjuk, kicsodák ezek a személyek. Az is tudvalevő, kikkel azonosak a haveri csoportosulások, Handabandiék, Halljakendék, Hebehurgyáék, Piszlicsáréék, Subernyákék. Ez bizony nem Milne, ez fele részben Swift, fele részben Magyar Bálint elemzése a maffiaállamról – tanmesei formába öntve, sok-sok hangulatfestő költői elemmel. Hogy szoros értelemben vett hangfestés is legyen a könyvben, arról László Attila zenéje gondoskodik. A húsz fejezethez ugyanannyi QR-kód tartozik, amelyek a szöveg mellé kisebbfajta programzenei koncertet nyújtanak.

Csombordi az egyik éjszakai váltás alkalmával, amikor olyan hideg volt, hogy kis híján belefagytak a szájába a szavak, odasúgta nekem: Pincur feltűnően hasonlít Koncz Zsuzsához. Például a haja pontosan úgy verdesi a derekát, mint Koncz Zsuzsának a Ne vágj ki minden fát című nagylemez borítóján. Még mélyebbre hatoló hasonlóság, hogy Pincurt alacsonynak hiszik a férfiak, ezért is becézik Pincurnak, holott kimagaslik közülük, ahogy Koncz Zsuzsát is alacsony termetűnek szokás hinni, holott minden koncerten a rajongói fölé magasodik.

► Az ÉS könyve decemberben – Deczki Sarolta: Tar Sándor. Osiris Kiadó, Budapest, 2022, 422 oldal, 5980 Ft

Tar, miközben prózaíróként hiteles maradt, a társadalmi szolidaritás szempontjából megszűnt hivatkozási alapnak lenni. Addig erkölcsi tekintélynek számított, attól fogva nem.

Deczki Sarolta gondosan megvizsgálja ennek prózapoétikai következményeit. Egyáltalán: számot vet azzal, hogy az erkölcsi kérdések esztétikai problémákban folytatódnak. Tart a bukás után nemcsak a kiközösítettség és a páriaság terhe nyomta agyon, hanem az a követelmény is, hogy mondja el beszervezése és ügynöktevékenysége történetét. Erre ő nem volt képes. Miért nem? Deczki világosan rámutat: azért, mert nem tudta önmagát életrajzi hőssé alakítani. Nem tudta az életrajzi hőst abban a tönkresilányítottságban megragadni, amelyben többi novellahősét biztos kézzel, tétovázás nélkül elhelyezte és mozgatta.