► Horkay István Theatre of the Absurd című kiállítása december 5-ig látható a szentendrei Vinczemillben.

Az irodalom és a színház világának jól ismert fogalma az abszurd dráma, amely a céltalanságról, a lét teljes értelmetlenségéről szól. Szereplői olyan tehetetlen figurák, akik nem tudnak kitörni passzivitásukból. Mindez tragikusan hangzik, és az is. Jelen esetben azonban közel sem ilyen drámai a helyzet. Horkay Istvánnak a szentendrei Vinczemillben látható Theatre of the Absurd tárlata címe ellenére sokszor csal mosolyt az arcokra.

A tárlat kompozícióinak groteszk, komikus szereplőit vidáman lehet nézni, annak ellenére, hogy van bennük valami ijesztő is.

► A Menny és Pokol házassága – William Blake és kortársai című kiállítás 2026. január 11-ig látható a Szépművészeti Múzeumban. Számunk képeit a kiállítás anyagából válogattuk.

 A megszokottól eltérő, kivételesen eredeti művész látomásos rajzai, festmé­nyei korának szelleméből fakadtak. „Az érzelmek és az irracionalitás más kor­társ brit alkotókat is foglalkoztattak, sokan választottak erősen szubjektív témákat és kutattak a spirituális megújulás vagy menekülőutak után” – ol­vashatjuk az Alice Insley társkurátor és Regős Csilla kurátor által megvaló­sult tárlat ismertetőjében. „Blake-hez hasonlóan ők is egy felbolydult világra reagáltak.” Olyan világtörténelmi események zajlottak, mint az amerikai füg­getlenségi háború és a francia forradalom, de számos politikai és társadal­mi forrongás is jelezte, hogy a kor embere nehéz időket élt. Bár az ipar, a tech­nológia soha nem látott mértékben fejlődött, nem irigyelhetjük, hiszen „el­szenvedőként” borúlátóan tekinthetett a jövőbe, csak némileg bizakodva egy szebb világ eljövetelében. Mindenesetre Blake és nemzedékének mű­vé­szete egy kiúttalannak vélt, válságokkal küzdő világ szellemiségét tükrözi.

► Felsmann István Verve című kiállítása a Deák Erika Galériában.

A digitalizáció korában egyre kevesebben vesznek papíralapú újságot, magazint. Jóformán minden megtalálható a világhálón, megkönnyítve ezzel az olvasók dolgát. Az 1937 és 1960 között kiadott Verve párizsi, modernista művészeti magazin volt egy olyan korban, amikor még nem létezett internet, a nyomtatott kiadványoknak fontos szerepe volt. Felsmann István kiállítása a Deák Erika Galériában nem véletlenül kapta a Verve címet, ugyanis ennek a magazinnak a lapjait idézi meg.

► Karácsonyi László „Karomvölgy” című tárlata október 8-ig látható az Inda Galériában.

Nem tudom, hogy másoknak miként telt a gyermekkora, jómagam szerettem dinoszauruszokról szóló meséket nézni a televízióban. Vagy játszani velük, egymásnak „ereszteni” gumifigurájukat, kitalálni róluk történeteket. Karácsonyi László az Inda Galériában látható tárlata, a „Karomvölgy” felidézi bennem gyermekkorom dinoszauruszokkal töltött idejét, amikor órákon keresztül a bűvkörükben éltem.

► Tolnay Imre Térgesztusok című kiállítása szeptember 21-ig látható a Műcsarnokban.

Tolnay Imre művészete azért olyan jellegzetes, mert egyszerre absztrakt és figuratív, transzcendens és realista, gesztusjellegű és geometrikus – olvashatjuk a Műcsarnokban látható Térgesztusok című kiállításáról. Anyaghasználata is figyelemre méltóan gazdag: fát, földet, fémet, gyapjút, homokot, szenet, vakolatot és plüsst egyaránt alkalmaz. A Fazakas Réka által kurált műcsarnokbeli kiállításán kompozícióinak textúrái, nagy gesztusokkal húzott vonásai táncot lejtenek egymással.

► Szunyoghy András Anatómia című kiállítása október 19-ig látható a Műcsarnokban.

Mindig is csodáltam az anatómiában jártas embereket, akár a biológia tudományában, az orvoslásban, akár a rajzolásban foglalkoznak vele. Szunyoghy András grafikusművész Anatómia című kiállítása is ámulattal töltött el a Műcsarnok kiállítótermében. Alkotásait látva azonban az is bebizonyosodott, hogy nemcsak anatómiából, de a réz- és a linómetszés technikájából is „jeles”.

► A Minduntalan. Krasznahorkai László prózavilága című kiállítás október 26-ig látható Szentendrén, a MűvészetMalomban.

A Szentendrére vezető főút mellett egy molinót pillantok meg. A tábla „büszkén” hirdeti, hogy a Ferenczy Múzeumi Cent­rum­hoz tartozó MűvészetMalomban kiállítás nyílik Minduntalan. Krasznahorkai László prózavilága címmel. Jogos a kérdés, vajon mit állíthat ki egy író, mire számíthat a látogató egy irodalmi tárlaton. Nehéz elképzelni tollforgatónk helyét egy múzeumban, azonban, Krasznahorkai Lászlóról lévén szó, elfogott a kíváncsiság.

► Az érzékelés határain. A nemzetközi kortárs csoportos kiállítás október 26-ig látható a Vasarely Múzeumban.

Az érzékelés határain csoportos tárlatot nem véletlenül rendezték meg a Vasarely Múzeumban. Victor Vasarely az „op-art”, a kinetikus és a nemzetközi geometrikus absztrakt művészet legfontosabb alkotójaként tette le védjegyét. Optikai és térhatású alkotásai nemcsak sikert arattak, hanem jelentős hatással voltak és vannak a képzőművészetre. A most kiállítók is az „op-art pápájának” nyomdokain haladnak, izgalmas műveikkel a megszokott vizuális tapasztalatainkat kérdőjelezik meg, az érzékelés korlátait feszegetik.

► Peter Lindbergh – a Budapest Fotófesztivál nyitókiállítás a Műcsarnokban június 22-ig látható.

Kilencedik éve rendezik meg a Budapest Fotófesztivált. A március 28. és május 11. között tartó rendezvénysorozat célja, hogy bemutassa a fotográfia értékeit és újdonságait. Idén ötven kiállítással várják az érdeklődőket. A fesztivált a német divatfotográfus, Peter Lindbergh „nyitotta meg” a Műcsarnokban. Ilyen erős kezdésre ritkán van példa.

► Az Experimentum. Nagy Pál és tanítványai című kiállítás június 15-ig látható a Műcsarnokban.

Nyugalmas, tiszta levegőjű, hegyvidéki vagy éppen vadregényes. Ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel lehet illetni Erdélyt, amely nemcsak festői szépségéről, de képzőművészetéről is ismert. A Műcsarnokban nyílt Experimentum. Nagy Pál és tanítványai című kiállítás – melynek kurátora Garami Gréta – a 80-as, 90-es évek erdélyi kísérleti művészetét, a „Mester” és huszonhét tanítványának munkásságát mutatja be.

► A Világsztárok és magyar művészek neves fotóművészek kamerája előtt című kiállítás 2025. február 26-ig látható a Virág Judit Galériában.

Csupán február 26-ig láthatjuk a Világsztárok és magyar művészek neves fotóművészek kamerája előtt című kiállítást a Virág Judit Galériában, ahova mindig öröm betérni. Csalódás még sosem ért, a galéria kiállításai esetében is a minőségre, a maximumra törekszik. Most egy olyan tárlattal kedveskednek, ahol a felső enteriőrben a legnagyobb magyar alkotókat: Munkácsy Mihályt, Czóbel Bélát, Maurer Dórát, Nádler Istvánt ábrázoló fotók között „szemezgethetünk”, egy szinttel lejjebb pedig hírességek portréit láthatjuk, melyeket Wilhelm „Willy” Maywald, a Dior egykori házi fényképésze készített.

► Lakner László Zahlen című tárlata 2025. március 7-ig látható a Vintage Galériában.

Ha nem is túl gyakran, időnként betérek a budapesti Magyar utcában található Vintage Galériába. Amikor értesültem róla, hogy Lakner Lászlónak rendeznek kiállítást, nem sokat hezitáltam, gondoltam, mihamarabb megnézem, hogy miként „bűvészkedik” a számokkal a mester. A Zahlen című tárlat ugyanis a számok világába vezeti a látogatókat. Magam mindig is rettegtem a matematika tudományától, nem tudtam megszeretni ezt a tantárgyat. Lakner célja sem az, hogy megkedveltesse velünk a számokat, amelyek munkásságának legfontosabb, régóta vissza-visszatérő motívumai.

► Nemes Márton Techno-Zen című kiállítása 2025. február 23-ig látható a Ludwig Múzeumban.

Nemes Márton Techno-Zen című projektjének bemutatásához kellően tágas terek szükségesek. A Ludwig Múzeum kiállítóterei pont ilyenek: gigantikusak, sterilek, így Nemes összművészeti alkotásának kiváló helyszíne. A 60. Velencei Képzőművészeti Biennálé Magyar Pavilonjára kilátogatók már találkozhattak ezzel a műegyüttessel, amely „az absztrakt festészet hagyományain túl a kortárs élményvilágra, így a technoszubkultúra, a digitális képalkotás tapasztalataira épül” – olvashatjuk a „ludwigos” tárlatról.

► Szakál Éva és Vető Orsolya Lia Surface Tension című kiállítása 2025. február 7-ig látható a Szerkesztőségben.

Kicsiny kiállítótérrel rendelkezik az Új Művészet képzőművészeti fo­lyó­irat által megvalósított Szerkesztőség, és ez jól van így. Nem szükséges oly nagynak lennie, Szakál Éva és Vető Orsolya Lia akrilvásznai bőven elférnek benne. Merthogy Surface Tension címmel állít ki itt a két festőművésznő, akik legalább olyan jó párost alkotnak, mint a szomszédságban (a Képező Galériában) nemrég szereplő Nagy Bernadette és Kemény György, akik nem véletlenül találtak „egymásra”, de ez egy másik „történet”. A mostani tárlat főszereplőinek alkotásai is remekül egészítik ki egymást, miközben egymás ellentétei.

► Hopp-Halász Károly Pontosan című tárlata december 6-ig látható az acb Plusban.

Gyakran találkozunk pöttyökkel. Pöttyös labda, könyvek, ruha, avagy ki ne ismerné a Pöttyös Túró Rudit. Játékkönyv is szól róla (Hervé Tullet: Pötty könyv), sok mindent jelölünk ezzel az egyszerű, de izgalmas alakzattal. Hopp-Halász Károly munkásságában a pötty központi szerepet tölt be.
Hopp-Halász sokrétű pályát tudhatott maga mögött. Festészettel, fotóval, installációval, performance-szal, videóval egyaránt foglalkozott. Autodidakta módon, öntörvényűen haladt a művészet rögös ösvényén, nem érezte szükségét sem egyetemi stúdiumoknak, sem hogy mesterek keze alatt váljon azzá, aki. Térkép és iránytű nélkül talált rá arra az útra, ahol ki tudott teljesedni, pedig vidéken élő autodidakta művészként ez nem volt egyszerű. 

► Csáki Róbert Új munkák című kiállítása november 29-ig látható a Kálmán Makláry Fine Artsban.

Én magam szomorúan tapasztalom, hogy egyre kevesebben maradnak hűek a hagyományos festészethez, és lépnek az absztrakció útjára. Csáki Róbert viszont ragaszkodó típus, nem kíván elszakadni a tradícióktól. Sejtelmes és misztikus világa, finom szín- és formavilága, tünékeny figurái, kietlen, ám mesebeli tájai mégis kortárs, máshoz nem hasonlítható módon jelennek meg képein. A Kálmán Makláry Fine Artsban bemutatott művek az alkotó egyszerre feltárulkozó és rejtőzködő művészetének legújabb darabjai.

► Keserü Ilona Hommage – Tiszteletadás című kiállítása 2025. január 26-ig látható a Műcsarnokban.

„Akárhogyan lesz, immár kész a leltár...” – olvashatjuk József Attila nevezetes költeményében. Keserü Ilona új, műcsarnokbéli kiállítása esetében is beszélhetünk egyfajta leltárról. Ez a számadás a szó szoros értelmében színes, összetett, és ha nem is teljes, de lényegében összegzi a Keserü-életművet. Több mint hetven év munkásságát csak felvillantani lehet. A Hommage – Tiszteletadás címmel létrejött tárlat sem vállalkozik többre, mint amit címében megjelöl.

► Esse Bánki Ákos Fénytörés című tárlata 2024. november 8-ig látható a K Galériában.

Mindannyian azt tanultuk, hogy fény nélkül az élet sem tudott volna kifejlődni bolygónkon. E létfontosságú tényező számos jelensége közül az egyik a fénytörés, amelyről akkor beszélhetünk, amikor a fény két eltérő optikai sűrűségű közeg határához érkezik. Átlépve azt egy része visszaverődik, a többi pedig bekapcsolódik az új közegbe. Esse Bánki Ákos K galériabeli Fénytörés című tárlatának ez a jelenség adja meg a kiindulópontját.

►A Nagy és Kemény 2.0 című kiállítás október 10-ig látható a Képező Galériában.

„Párosan szép az élet” – tartja a szólás. Egyedül is jó megmutatkozni, de az együttműködésekből szoktak igazán izgalmas dolgok „kisülni”. Keserü Ilona és Kun Fruzsina nemrég zárt pécsi tárlata ékes példája volt ennek, most pedig a Képezőben nyílt Nagy és Kemény 2.0 című kiállítás győz meg arról, hogy mennyire érdekesek az ilyen társulások. A két főszereplő: Kemény György és Nagy Bernadette „Nade” egy-egy jól körülhatárolható sorozatával, előbbi a Hokusaival, utóbbi a Hármas egységgel „dobja fel” mind a tér, mind a közönség hangulatát.