► Radenko Milak 21st century és Roman Uranjek across the universe című kiállításáról. A tárlatok november 29-ig tekinthetőek meg a Molnár Ani Galériában.

Az objektív, valós és a szubjektív, obszesszív idő találkozása. Fekete-fehér akvarellek és színes kollázstechnika. Az év minden napján egy fiktív kereszt papírra vetése vagy egy konkrét történelmi esemény megfestése. A Jugoszláviában született, jelenleg Bosznia-Hercegovinában élő Radenko Milak és az IRWIN csoporthoz tartozó, szlovén Roman Uranjek munkássága és művészete sok ponton és sokféle módon különbözik, sok ponton azonban hasonló, munkáik párbeszédbe állíthatóak egymással. A két, különböző generációhoz tartozó művész közös elvek, értékek és filozófiai rendszer alapján törekszik az értékteremtésre, vizsgálódásuk fókuszában többek között az áll, hogy mit jelent a kép, a műalkotás fogalma a digitális technológia korában.

► Tincuta Marin Gloaming című kiállítása a berlini Galeria Plan B galériában november 1-ig tekinthető meg.

„Mikor a gyermek gyermek volt, ilyeneket kérdezett folyton: »Miért vagyok én én, s miért nem te? Miért vagyok én itt, és miért nem ott? Hogy kezdődött az idő, és hol ér véget a tér? Életünk ezen a földön nem csupán egy álom?«” – hangzik el Wim Wenders Berlin felett az ég című filmjében, ami jól rezonál a román származású, Kolozsváron élő és alkotó Tincuta Marin Gloaming, azaz Alkonyat/Szürkület című, a berlini Plan B galériában megrendezett első önálló tárlatára, annak egzisztenciális létkérdés-boncolgatásaira. A tárlat a 2025-ös Berlin Art Week keretein belül nyílt meg szeptember 11-én. A kiállítás a művész friss, erre az alkalomra készült munkáit vonultatja fel. A képek közül egyik sem visel címet, így az interpretáció a befogadó felelőssége és feladata.

► A Matzon Á–Z című kiállítás a Virág Judit Galériában augusztus 29-ig tekinthető meg.

Mit jelent ma az állandóság a mozgás zűrzavarában, mit jelentett más korokban? Kevés annyira misztikus, mégis profán titkot rejt a világunk, mint a pont, a vonal és a kör jelentésrétegeinek a megfejthetetlensége – már maga Arisztotelész is bíbelődött a kerékparadoxon megoldásával. Megmagyarázhatatlanságuk és jelenlétük egyaránt megingathatatlan és egyetemes emberi tapasztalat. Matzon Ákos sorozataiban újra és újra rákérdez arra, hogyan viszonyulhatunk e minket körülvevő jelekhez, ezek megszelídítésére és formázására törekszik.

Willem de Kooning állítása szerint az olajfestéket arra találták ki, hogy megfessék vele a húst. Ezzel analóg kijelentés lehet, hogy az akvarellt pedig arra, hogy Szüts Miklós megformálja vele a táj rezdüléseit, meglibbentse benne a szellemet, piszkos- és törtfehér színeivel kitöltse az ember hiátusa után tátongó, megfércelt felszínű űrt. Ahogyan valójában nincsen megfelelő szavunk a képein érzékletesen megjelenő fenségesre, úgy nincsenek szavaink Szüts Miklós hiányára sem. Annyira megkérdőjelezhetetlenül nincsen most itt velünk, amennyire kietlen és mindenek által elhagyatott a tér a festményein. A festészet ott kezdődik, ahol nincsenek mondatok, ezzel jár, hogy a lét is ebben a pontban zárul.

► A kiállítás megtekinthető április 14-ig a Godot Intézetben.

A Van Dyck-barna, az ultramarinkék, a skarlátvörös, de legfőképp: a barna, a barna, a barna. Ezerféle világszép barna és szürke és drapp és homokbarna és mogyoróbarna és rézbarna – mindegyik egyéniség. Mindegyik másképp önálló és autonóm Szüts Miklós és Vojnich Erzsébet festményein, mindegyik önnön jogán kerül a vászonra. Nem virít, nem feltűnősködik, viszont rendíthetetlenül jelen van és közöl.  Mint ahogy funkciója és szerepe van minden – a művész házaspár képein elhelyezett – lépcsőnek, vasúti sínnek, sziklának, térnek, gyárépületnek, tengerpartnak, kádnak és mellékhelyiségnek.