Sose értettem, mi tetszik a Balatonon az embereknek. Neki is megmondtam. Csak mosolygott. Azt mondta, ez érzelmi kérdés. Vagyis mindegy, hogy tenger, tó vagy sípálya, a lényeg a kötődés. Itt nyaralt a fél ország gyerekként, aztán gimnazistaként, szerelmesként, és persze ide hordták idővel a gyereket is, és így tovább. És ennyi. Megvonta a vállát és felnevetett. Hát ennyi. Nekem ez kimaradt, nekem ez csak egy zavaros vizű tó túlárazott és rossz éttermekkel. Azt mondta, majd megmutatja, mi a jó benne, elvisz helyekre. Olyan helyekre, amik neki fontosak voltak, akkor majd én is megértem.

Nem hittem neki, de nem akartam megbántani, úgyhogy hagytam magam.