Örök viharban
Gergely Ágnes: Viharkabát. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2016. 156 oldal, 2790 Ft
Gergely Ágnes sose volt hivalkodó, forrófejű, narcisztikus költő. A magyar líra egyik legkarakteresebb és legkiegyensúlyozottabb versnyelve az övé: versei olyan természetességgel formálódnak, mint a természeti képződmények, intellektuális telítettségükből pedig az antik szerzők nem ünnepélyes-patetikus, hanem köznapi bölcsességének ereje sugárzik. Verseinek jelentékeny része identitásköltészet: a folyamatos közöttiség (e szimbolikus vihar) alakzatainak újra meg újra megkísérelt megfogalmazása.
A hullámok és a tenger
Két évszázad magyar–zsidó költészete. I. Kivirágzás – 1840–1919. Szerkesztette Kőbányai János. Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2015. 824 oldal, 8400 Ft
A kisebbségi, tematikus, illetve más részhalmaz-diskurzusok jelentősége elvitathatatlan mind az egész, az egyetemes megismerésében, mind az adott részterület önértelmezésének, viszonyrendszerének feltérképezésében. A metszet (esetünkben a zsidó–magyar) kipreparálása épp ezért egyszerre hálás és hálátlan feladat: hálás, mert újat hoz a megismerésben, hálátlan, mert külső, avatatlan szemmel nézve szabdalásnak, csonkolásnak, hentesmunkának tűnhet. A hálátlanság azonban bevállalandó, hiszen eleve csak annak a naiv optikai trükknek köszönhetően merül fel, mintha megragadható lenne az „egész”.
Ex libris
Gilles Deleuze: Francis Bacon
Esterházy Péter–Szüts Miklós: A bűnös
Kolozsváry Marianna (szerk.): A múlt szabadsága
Szilágyi Ákos: Ká és Bá
Ex libris
Peter Juščák: ...és ne feledd a hattyúkat!
Katarína Kerekesová–Katarína Moláková–Alexandra Salmela: Mimi és Liza
Alexandra Salmela: Zsiráfmama és más agyament felnőttek
Karádi Éva–Hushegyi Gábor (összeáll.): Sokszínű városaink
