Európa mint közös interfész
► Európa-élményközpont – Budapest, V. ker., Szervita tér 8. A hét minden napján nyitva.
2025 júliusában, néhány héttel a Schuman-nyilatkozat 75. évfordulója után nyílt meg a Szervita téren a budapesti Európa-élményközpont (az Europa Experience-hálózat 17. helyszíneként). Az időzítés – még ha véletlen is – szimbolikus. Schuman annak idején az európai integráció kézzelfogható, gazdasági-intézményi alapját vázolta fel.
Ne nézzen úgy rám
► A kiállítás május 3-ig tekinthető meg.
A művészettörténet értelmezhető olyan detektívtörténetként, amelyben időről időre újradefiniálódik a viszony megfigyelő és megfigyelt között. Várady Róbert negyven évet átfogó életmű-kiállítása, amely április 10-én nyílt a budapesti Várfok Galériában, ezt a viszonyrendszert tematizálja.
A tárlat nyitódarabja, a 2002-ben készült A festő háza emblematikusan jeleníti meg, ahogyan Várady megfordítja a megfigyelés hagyományos rendjét. A festőállványt körülvevő kamerák kettős irányultsága – befelé és kifelé – egyetlen gesztussal invertálja azt a panoptikus rendszert, amelyre a művészet évszázadokon át épült. A festmény nem egyszerűen ábrázol, hanem interpretációs pozíciót vesz fel.
Damien Hirst és a megtalált idő
(Damien Hirst: Treasures from the Wreck of the Unbelievable. Velence, Punta Della Dogana, Palazzo Grassi, december 7-ig)
Frida Fiestas 2.
(Boros Viola és Fajgerné Dudás Andrea kiállítása, Veszprém, Csikász Galéria, április 25-ig.)
A Veszprémben megrendezett Frida Fiesta 2. című kiállítás ugyan tekinthető tisztelgésnek a 110 éve született mexikói művésznő előtt, mégis inkább az teszi izgalmassá, hogy az alkotók mit kezdenek a Frida Kahló-i szerep mint talált tárgy megtisztításával. A két kiállító teljesen eltérően közelíti meg a témat. Míg Boros többé-kevésbé explicit módon a Frida Kahló-i formanyelv és szimbólumok keretrendszerén keresztül szólal meg – úgy, hogy a mexikói művésznő szinte valamennyi képén szerepel is –, addig Fajgerné egyfajta posztfeminista alapállásból, a férje nevét programszerűen felhasználva ironikusan, ámbár véresen komolyan játszik a feminista diskurzus elemeivel, a Frida Kahló-i szerepet továbbgondolva, és azt letisztult, feszes kompozícióihoz igazítva.

