Hátul, a teniszpályák mögötti padoknál találkoztunk. Hideg volt, bokáig érő hó és már téli sötét. Jancsi előpiszkálta a doboz cigit a kabátja belső zsebéből, aztán a másikból a gyufákat. Mint egy gentleman, a bontatlan doboz első szálát kihúzta és felém kínálta, aztán Sanyi felé nyújtotta, s mikor a saját szájába is bekerült a cigaretta, sorban meggyújtotta nekünk.

– Szívd meg, miközben gyújtom! – korholt kicsit idegesen, mikor negyedszerre is elaludt az éppen meggyújtott cigi a számban. De végül sikerült, annyira, hogy az első szippantásomat rögtön a tüdőm mélyére szívtam, és rettenetesen köhögni kezdtem, a szemem is könnybe lábadt.

– Halkabban már, még lebukunk miattad! – sziszegték.