Addig örüljünk, amíg szabadok vagyunk. Addig, amíg nem kívül, belül van a kolonc. Amíg belül van, és amíg ilyenformán egyek vagyunk vele, és ilyenformán a kisbaba nem kolonc, egyáltalán nem, a részünk. Hogy lenne kolonc a mi kis utódunk, akit annyian várnak!

Számoljuk csak össze, ki várja, ki lesi világra jöttét a semmiből. Kezdjük azzal, aki magában megteremti, az anyával. Figyeli, nem változott-e benne valami, van-e egy kis jel, amely arra mutat, hogy mától új világ kezdődik, és ettől kezdve várakozik, várja, hogy mi történik hétről hétre, hónapról hónapra. Nem egyedül.

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)