► Ali Smith: Tavasz. Fordította Mesterházi Mónika. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2022, 274 oldal, 4499 Ft

A regény fő karakterei közül elsőként a pályája zenitjén túljutott filmest (Richard) ismerhetjük meg, aki a nyár folyamán veszítette el legjobb barátját és zseniális forgatókönyvíró partnerét (Paddy). Miután számot vet kiüresedett életével, kihátrál a legújabb munkamegbízásából. Úgy érzi, hogy a filmprojektet, ami Katherine Mansfield és Rainer Maria Rilke egy parallel időpillanatát ragadná meg – bizonyítottan mindketten a svájci Sierre-ben tartózkodtak 1922 nyarán –, kizárólag az immár halott Paddyvel tudná megvalósítani. Végső elkeseredésében elhatározza, hogy egy októberi napon véget vet az életének, ezért egyirányú gyász-zarándoklatra indul Skóciába. Miközben egy isten háta mögötti vasútállomáson (Kingussie) az utolsó vonatát várja, szembetalálja magát egy színesbőrű kamaszlánnyal, aki segít neki kitápászkodni a majdnem-halálból. 

Világéletében írónak készült az Argentínában született, Svédországban nevelkedett, de csaknem három évtizede Brooklynban otthonra talált Hernán Díaz. Ugyanakkor az idén ötvenéves szerzőről nem állítható, hogy elsiette volna a karrierjét. Mindössze hat éve jelentkezett debütkötetével (In the Distance, 2017), ami azon nyomban Pulitzer-jelölést hozott számára. A tavaly megjelent második regénye, a Trust (Bizalom, fordította Pék Zoltán, 2022) pedig szerepelt a Booker-díj hosszú listáján. Ez utóbbi könyv ikerhívószavai a pénz és hatalom, valóság és kitaláció, csend és jól artikulált emberi hang.

A Bizalom négy különálló szövegegységből felépülő narratívái folyamatosan újraírják a történetet. A Kockázatos pozíciók című nyitórész regény a regényben, amit Harold Vanner jegyez, és egy New York-i bankár élettörténetét meséli el. A második szöveg (Életem) egy biográfia, legalábbis látszólag. Annak az Andrew Bevelnek az önéletírása, aki kísérteties hasonlóságot mutat az 1935-ös keltezésű regény főszereplőjével. A harmadik fejezet Ida Partenza két idősíkon, 1936-ban és az 1980-as évek legelején futó visszaemlékezése. A Felidézett memoárt olvasva úgy tűnhet, minden életmozaik a helyére került, de akkor még mindig jön egy újabb csavar. A befejező részben Mildred Bevelnek, a sikeres pénzember feleségének a naplójába (Opciók) kapunk bepillantást, ami tovább árnyalja a korábban összerakott portrékat. Az 1920-as, 30-as évek Amerikáját megidéző Bizalom polifonikus szerkezetéről, a női és férfiperspektívákról, biankó csekkekről és írásfilozófiáról, valamint egy húszéves töltőtoll narratív erejéről is beszélgettünk. 

Olyan nagynevű pályatársakkal említik egy lapon, mint Ali Smith, Alan Hollinghurst, Kazuo Ishiguro, Zadie Smith vagy Sebastian Barry. Nem véletlenül. A Bermudán született, de Angliában nevelkedett Jon McGregornak három könyvét, köztük a huszonhat éves korában publikált debütkötetét (If Nobody Speaks of Remarkable Things, 2002) is jelölték Booker-díjra. A brit sikerszerző immár magyarul is olvasható negyedik, Costa-díjas regényét – A 13-as tározó (Reservoir 13, 2017 – fordította Mesterházi Mónika, Magvető Könyvkiadó, 2022) – lírai hangvétele és minimalista stílusa teszi egyedivé. A történet kiindulópontja akár szalagcím is lehetne. A tizenhárom éves Rebecca Shaw megmagyarázhatatlan módon eltűnik egy kis észak-angliai faluból. Kiérkeznek a rendőrök, újságírók, majd rövidesen a település apraja-nagyja is részt vesz a keresésben, de minden hiába, mert nem bukkannak a kamasz lány nyomára. Kimondva-kimondatlanul mindenki arra gondol, hogy Rebecca Shaw gyilkosság áldozata lett. Csakhogy minden csoda három napig tart, így hamarosan ezen a településen is újraindul az élet. De mégis hogyan, amikor Becky eltűnésével „kizökkent az idő”?  A 13-as tározó szerzőjével egymondatnyi életekről, a természet zajos csendjeiről, szexről és halálról és nem utolsósorban a várakozás feszültségteremtő erejéről beszélgettünk.

Colum McCann: Levelek egy ifjú íróhoz
James Joyce: Stephen Hero
Paul Auster: A magány feltalálása
Claire-Louise Bennett: Tó

Éppúgy képes megragadni az efemer pillanatokat, mint felvillantani az időbe ragadt sorstalanságot. Írjon bár verset, tárcát, novellát, gyerekkönyvet vagy nagyepikai művet, elmesélt hiánytörténetei sokáig elkísérik az olvasót. Több mint három évtizede, 1989-ben jelent meg első verseskötete, az Őszi kabátlobogás, második regénye, A majom szeme pedig tavaly nyáron. Műfaji határátlépésekről, hiányokról és elfojtásokról, kicsorbult életekről és temetetlen halottakról is beszélgettünk.

► Váradi Júlia: Dobszerda. Park Könyvkiadó, Budapest, 2022, 436 oldal, 4999 Ft

Az ÉS olvasóinak felesleges hosszan bemutatni a Pulitzer-emlékdíjas újságírót, hiszen ezeken a hasábokon is rendszeresen publikál. Mint ismeretes, Váradi Júlia szakmai pályája a hetvenes évek elején indult a Magyar Rádióban, ahol olyan közkedvelt műsorokhoz adta a nevét, mint a Táskarádió, Ötödik sebesség, vagy a Gondolat-jel. Tartott mindez 2007-ig, amikor sokadmagával eltávolították a közszolgálati rádiótól. Az utóbbi években, sok egyéb tevékenysége mellett, a Klubrádióban látja vendégül szerda esténként a kultúra és közélet prominenseit. A vadonatúj könyvében (első interjúkötete – A szabadság foka – 2005-ben jelent meg) olvasható huszonkét beszélgetést, több száz Dobszerda-adás anyagából válogatta ki a szerző. 

► Rachel Cusk: Körvonal-trilógia – Babérok (3. kötet). Fordította Kada Júlia. Park Kiadó, Budapest, 2022, 241 oldal, 3500 Ft

A Körvonal-trilógia befejező darabja (Babérok) kompakt alkotáslélektani zárlata a ciklusnak. Már a regény keretes szerkezete – ezúttal is egy repülőúttal indul a történet – az úton levés-toposza mellett visszautalás a nullpontra. Mialatt a narrátor újfent részt vesz egy irodalmi fesztiválon és egy írókonferencián, Rachel Cusk szerét ejti annak, hogy ne csak a házasság, szülő, gyerek (Faye időközben újra férjhez megy) komplikált háromszögéről, hanem a brexitről, gender-szempontokról, élethazugságokról is véleményt cseréljenek a regényszereplők.

Már az első, 2020-ban debütált regényét is igen jól fogadta a közönség. Az eddig négy kiadást megélt Szív utca többgenerációs családregény, amelyben hat nemzedék sorsnarratíváját beszéli el a szerző. Gurubi Ágnes nemrégiben megjelent második könyvének is az identitáskeresés a kulcsszava, de az új regényben az énkutatás jelen idejű. A Másik Isten egy deficites házasságban élő, harmincas évei derekán járó nő története, aki az apja halála után talajvesztetté válik, s miközben végigjárja a gyászmunka összes stációját, rátalál az elsöprő erejű szerelem. A kétkötetes íróval életválságokról és hiányokról, szexuális tabukról éppúgy szót ejtettünk, mint a Másik Isten kevercs nyelvezetéről. 

► Bret Easton Ellis: Fehér. Fordította Sepsi László. Helikon Kiadó, Budapest, 2022, 324 oldal, 3999 Ft

A könyv első részéből megtudhatjuk, hogy milyen volt gyerekeskedni a hetvenes évek Amerikájában egy felső-középosztálybeli (fehér) srácnak, aki felett nem köröztek a túlaggódó „mai helikopterszülők”. Ezáltal a tizenéves Bret horror-regényeken és korhatáros filmeken szocializálódott, amelyek nemcsak átvezették a felnőtt létbe, de nagymértékben „fejlesztették az irónia iránti érzékét” is. A megkerülhetetlen írópéldaképek – Stephen King és Joan Didion – munkái pedig intellektuális lépegető-kockákat jelentettek számára a pályája elején.

Mi számít igazán: ami valójában megtörténik, vagy amire később valóságként emlékezünk? A kamaszkori énkeresésben és a felnőttkori identitáskutatásban meddig tart a személyes múltrekonstrukció, és mikortól érvényesül az írói fantázia? Nagy Gerzson szikár stílusú, montázsszerűen építkező kisprózái és nagyobb lélegzetvételű munkái, a Délután apámmal, illetve az Ablak az Ontario-tóra, nemcsak az iménti kérdéseket feszegetik, de körbejárják az elmúlás tematikáját is. A negyvenhét éves szépíróval a két prózakötete nyomán beszélgettünk apa-fia viszonyról, a rendszerváltás környéki valós és fiktív emlékképekről, a se veled, se nélküled férfi-nő kapcsolatokról, és szóba került a pillanatnyi írásstop is.

Richard Osman: A férfi, aki kétszer halt meg. Fordította Orosz Anna. Agave Könyvek, Budapest, 2021, 368 oldal, 4480 Ft

Ha valaki, Richard Osman igazán tudja, hogyan lehet agyafúrt rejtvényekkel rabul ejteni a közönséget. A brit tévés producer és műsorvezető, mielőtt regényírásba kezdett, csaknem három évtizeden át adta a nevét nagy nézettségű kvízjátékokhoz. Állítása szerint, őt is meglepetésként érte, hogy első regénye (The Thursday Murder Club, 2020) szabályosan felrobbantotta az angol könyvpiacot. Nálunk tavaly májusban jelent meg A csütörtöki nyomozóklub, és idehaza is azonnal a sikerlisták élére került. Az idén ötvenegy éves szerző debütáló regényének folytatására – The Man Who Died Twice, 2021 – nem kellett sokat várniuk a rajongóknak. S bár önállóan is olvasható a krimisorozat második, szintén bestsellerré vált kötete – A férfi, aki kétszer halt meg –, már csak az élvezet kedvéért is érdemes a nyitódarabbal kezdeni.

Új oldaláról mutatkozott be nemrégiben Ragályi Elemér. Bár néhány éve visszavonult az aktív filmezéstől, a művészi kreativitása nem ment nyugdíjba. A világhírű operatőr-rendező a könyvhétre időzítve jelentkezett első, Mancikám, Déneském és még sokan mások című novelláskötetével. A privát családtörténetek nyomán beszélgettünk szunnyadó írásvágyról, a személyes és nagybetűs történelem kapcsolódási pontjairól, erős nőkről és karizmatikus férfiakról, ahogyan az is szóba került, tervezi-e a hat évtizedes filmes pályájának emlékképeit papírra vetni.

Michael Chabon: Fenegyerekek
Guillaume Musso: Regényélet
Janne Teller: Gyere
Richard Flanagan: Első személy

Az elmúlt évtizedekben találkozhattunk a nevével lemezborítón éppúgy, mint tudományos kötetek címlapján. A rendszerváltás óta tanított vallásbölcseletet, megalapította a Logos Kiadót, és létrehozta az Új Dimenzió Műhely kvartettet. A kontrabasszus-klarinétművészként és bibliakutatóként egyaránt ismert Babits Antal nem váltott ugyan teljes profilt, de mindenképpen új fejezetet nyitott a könyvkiadás területén, amikor a pandémia idején online formában, ingyenesen elérhetővé tette legújabb tudományos munkáját. Az Ószövetségi szómutató szótár nyolcezer oldalas digitális kiadvány, ami a héberül nem tudóknak is felkínálja az eredeti szöveg tanulmányozását, illetve bármelyik bibliafordításhoz használható. A Scheiber-díjas vallásbölcselővel az elektronikus tudástárral kapcsolatban beszélgettünk tudomány és művészet konkordanciájáról. 

Joanna Rakoff: Egy évem Salingerrel. Fordította Bozai Ágota. Helikon Kiadó, Budapest, 2021, 389 oldal, 3799 Ft

Egy magánéleti válságpillanatban (Joanna önimádó barátja – Don – egyedül megy el a legjobb barátja esküvőjére), nyolc hónappal azután, hogy belépett az ügynökséghez, Ms. Rakoff úgy dönt, hogy egy hosszú hétvégén elolvassa a Salinger-összest. A könyvek elementáris erővel hatnak rá. A szerző minderről így ír: „Salinger brutális és komikus és pontos (…) a Salinger-történetek olvasásának élménye olyan, mintha Salinger maga suttogná élete történéseit a füledbe.”

Amikor Janne Tellerrel megbeszéltük ezt az interjút, már érződött a puskaporszag a levegőben, de még békeidőt írtunk, legalábbis itt Európában. Az időközben kiéleződött orosz–ukrán konfliktus bár átrendezte a beszélgetésünket, teljesen nem szabta át. A dán író, esszéista szépirodalmi munkái ugyanis eleve olyan morálfilozófiai stoptáblák, amelyek a magánharcok és a világszínpadon zajló atrocitások széles körét járják körbe. Janne Tellerrel a magyarul megjelent kötetei – Semmi, Minden, Ha háború lenne nálunk, Macskaköröm – és a legfrissebb regénye: Gyere kapcsán beszélgettünk traumairodalomról, létfilozófiai kérdésekről, és hangsúlyosan szót ejtettünk Putyin hatalmi ámokfutásáról.

Deborah Feldman: Exodus – Hogyan találtam meg a saját utam, miután kiléptem a haszid közösségből. Fordította Getto Katalin. Libri Könyvkiadó, Budapest, 2021, 426 oldal, 3999 Ft

Kevesen merik olyan bátran a kezükbe venni a sorsuk irányítását, mint tette azt Deborah Feldman, aki megelégelve a rá és névtelen sorstársaira osztott női szerepet, kilépett a kíméletlenül férficentrikus, hermetikusan zárt haszid életközösségből (értsd: a brooklyni Williamsburgben található szatmári ortodox közösségből). Bár a XXI. században logikus lépésnek tűnik hátat fordítani egy olyan anakronisztikus mikrovilágnak, mint ez a fojtogató vallási közeg, az újrakezdés embert próbáló feladat. Elvégre mit tud kezdeni magával egy kisgyerekes anya, itt és most Deborah Feldman, aki hirtelenjében a senkiföldjén találja magát? A kitartó olvasó természetesen nem marad kétségek között, mivelhogy az Exodus maradéktalanul feloldja az Unortodox kérdőjeleit.

Ingo Schulze: Jóravaló gyilkosok. Fordította Nádori Lídia. Prae Kiadó, Budapest, 2021, 260 oldal, 3990 Ft

A Jóravaló gyilkosok úgy indul, mint egy kései Dickens-regény. Az első fejezetben, a mindentudó narrátor látszólag kiteríti az összes lapját, mialatt elbeszéli a drezdai antikvárius több évtizedet felölelő élettörténetét. Az 1953-ban született Norbert Paulini, akinek mondhatni a bölcsőjét is könyvek ringatták, már gyermekként eldönti, hogy az olvasást választja élethivatásául. A könyv főhőse maradéktalanul be is váltja az ígéretét, amikor fiatalon elhunyt édesanyja nyomdokaiba lépve, megnyitja saját antikváriumát.

John Cleese: Csak kreatívan!
Stephen King: Az írásról
John Rodden: George Orwell
Ingmar Bergman: Munkanapló I. – 1955–1974; Munkanapló II. – 1975–2001

Eve Harris: A Kaufman lány há­zas­sága. Fordította Mesterházi Mó­ni­ka. Libri Kiadó, Budapest, 2021, 424 oldal, 3999 Ft

A londoni születésű szerző, bár nem vallásos családból származik, így a Man Booker-díjra jelölt könyve nem tekinthető autobiográfiának, a témaválasztása mégiscsak személyes indíttatású. Eve Harris a 2000-es évek elején egy ultraortodox zsidó lányiskolában tanított, így behatóan megismerkedhetett szülővárosának haredi közösségével, illetve testközelből is megtapasztalta a hagyományos hitélet, amikor férjhez ment egy ortodox rabbihoz. A debütáló kötetnek már a címe felfedi a cselekmény magját, de ettől még senki ne higgye, hogy A Kaufman lány házassága (The Marrying of Chani Kaufman) szimpla kontyalávaló olvasmány.