Nem engedem Lunának, hogy a lakásban cigizzen, menjen az erkélyre, de inkább ott se, mert a szél behozza a szagokat, tudja, hogy így is büdös a lakás. Bólogatott, igen, tudom, itt halt meg a nagyanyád, és ezt a szagot azóta sem tudod kiszellőztetni, tudod, hogy hívják ezt? Van erre valami kifejezés, nazális túlérzékenység, várjál, nem ez, valami frappánsabb.

Hunyorítva gondolkodott, közben fújta a füstöt, lába a rattan dohányzóasztalon, a zoknija lyukas a talpán. Mindegy, már nem emlékszem, mondta, és krákogott, nagyjából folyamatosan. Még egyet krákogsz, Luna, és kiugrok az ablakon, mondtam, erre vigyorgott, az arca felpuffadt a szeméig, ettől még árkosabbnak tűnt.

Szex nincs, de specialty kávét iszunk, van teasütemény, szaloncukor. Ki megy előbb fürdeni? Ahogy akarod. Instruáljál, légy szíves. Ágyneműcsere, a lepedőn szagos nyálfoltok, éjjeli fény. A légzésfigyelő villog. Amíg a gyerek itt alszik, ez a légzésfigyelő működni fog, ki ne merd alóla venni. Leírok szépen mindent a naplómba, nem mindent, azt sajnos nem lehet, órák vesznek el, csak kicsike marad.

Fejben jegyzetelek, de minek, mi lesz ebből, semmi. A buszmegállóban a disznófejű nagyúr, rámondom a telefonra, nagy a feje, de kis felületen tömörülnek az arc részei, apró disznóorr, tisztára, mint egy serial killer, áll a járda szélén zsebre tett kézzel, mindjárt előránt valamit. Min gondolkodsz? Elsuhannak a dolgok mellettünk, Andris.

A szomszéd néni simán átsétál a teraszunkon, beint, bocsánat, eltűnt a macskája, látom, ahogy formálja a szavakat, különben is mindig erre hivatkozik. Lóg rajta a vastag kardigán, hajlott háttal csoszog előre, ő se vette észre, hogy közben nyár lett. Lesoványodott macska téli bundában. Zoli bekapcsolja a tévét, YouTube plusz tévé már sok, nem szólok egy szót sem. Tömegtüntetés a tévében. Elsiklok az események fölött, vagy azok úsznak el alattam, költői képek, ez fontos. Posztmodern költészet, töredékesség, mondja az irodalom-tanárnő, kicsit liheg a mikrofonba, izgul. Kegyetlen vagyok. Izgulnék, izzadnék, mint a ló, ez egy hasonlat, ha én állnék ott, egyébként ki vette fel ezt a videót?

Apu csöndes volt, alig emlékszem, hogy mit csináltunk este, a régi lakásban éltünk, zöld bársonykanapé, az öcsém még kisgyerek. Fürdették az öcsémet, azt hiszem, ez volt az esti program, apu adott puszit, szúrt a bajusza. Apu még nem tud Terryről, anyu szerint nem kell mindenről tudnia, neki is megvan a maga élete. Az én életemnek viszont, ánforcsonetli, per pillanat nagyon is része ez a Terry, és hát nekem is vannak jogaim, példának okáért a fürdőszobára, ami most Terry öreges aftersévjétől bűzölög, és bepárásítja a tükröt, egyáltalán, beleáll a zuhanyzónkba, jelen van, hahotázik, kacsint, mintha a cimborája lennék, pedig nem vagyok.