► Darida Veronika: Képérintések. Kommentárok Vojnich Erzsébet festészetéhez. Kijárat Kiadó, Budapest, 2025, 185 oldal, 4900 Ft

Vojnich kapcsán az első, ami mindenkinek eszébe jut, az embernélküliség. Darida megközelítésében ugyan­akkor ez az embernélküliség egy dolgot feltételez igazán: valami örök és állandó létezőt, ám ez túlmutat az isteni minőségen, s Radnóti Sándort idézve, a fenségeshez közelít. Vojnich tájai ugyanis olyan ember nélküli tájak, melyek feltételezik az embert, amelyekről az ember éppen távozott, vagy amelyek éppen az ember megjelenésére várnak. A falak, az ajtók, az ablakok, a villanykörték, a kádak, a medencék, s ami talán a legfontosabb, a fények és színek játéka ez a művészet, a kopárnak tűnő terek és tájak közeli képei. Vojnich tereit és tájait a csend járja át, a vihar előtti és a vihar utáni csendek, egyszerre zaklatott és felszabadultságot hozó csendek.

► Kustos Júlia: Tehetetlen bálványok. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2025, 63 oldal, 2999 Ft

Kustos versbeszélői olyan nők, akik valóban lehetnek bálványok, de ez nemhogy szabadságra nem, de gúzsba kötöttségre ítéli őket. Az ókori mitológiától a jelenkorig hozza a példáit olyan helyzetekre, melyekben a nők esetében éppen szabadságvágyuk, önállóságuk hívja ki ellenük a sorsot. Már a cikluscímek is beszédesek, köztük azonban Az izgalmaktól távol a legérdekesebb, benne az anya már fent idézett iránymutatásaival. A kötet egész nyelve ennek az ambivalenciának, ennek a folyamatos útkeresésnek ad teret és rendelődik alá: sokszor töredékes, kevés központozást használó, mindezek miatt olykor többértelmű, kihagyásos megszólalásmód ez.

► Erdős Virág: Kalocsa. Magvető Kiadó, Budapest, 2025, 107 oldal, 3999 Ft

A Kalocsa elsőre nehezen adja magát, boldog értetlenséggel olvasok, keresgélem, miben is vagyok: lehet ez mesei kezdet, ami egyre erőteljesebben fordul át horrorba, lehetnek itt emberek és droidok, Kalocsa lehet a város, de lehet egy távoli bolygó, ahogyan Budapest is mindkettő egyszerre. „Budapest az idegen civilizációk látogatói számára kellemetlen meglepetéseket tartogat! Egy vaslábosban sárga fű virít, és a parkolójegy-automaták is meg vannak buherálva” – hangzik el már az első részben Erdős kínzó, kortárs látlelete.

Valószínűleg, ahogyan ez lenni szokott, akkor járunk a legjobban, ha mindezeket az értelmezési kereteket egyszerre fogadjuk el.

► Radu Vancu: Kaddis Radnóti Mik­ló­sért. Fordította André Ferenc. Prae Kiadó, Budapest, 2025, 108 oldal, 3790 Ft

Vancu nyelvi ereje letaglózó, bizonyos pontokon megcsalnak a gondolataink, vannak helyzetek, amikor eszmélnem kell, tudatosítanom magamban: nem Radnótit olvasok. Vancu a költészet egészét olyan dimenzióba helyezi, mely bőven elemelkedik a valóságtól, az embertől, a mindennapoktól. A vers nála fájdalmat enyhít, „ellátja a sebeket” még a legtragikusabb helyzetekben is, ridegen, nyersen, rendkívül hétköznapi módon távolítja a költészetet a földtől az isteni felé. Idézi Enescut, a román zeneszerzőt, ám oly módon, hogy a zene a súlyos sebesültek fájdalmait is érzéstelenítette; ezzel szemben Walt Whitman, aki a vers szerint önkéntes volt az amerikai polgárháborúban, beszédével elkísérte a sérülteket a halálba, ám onnan igazán már számára sem volt visszaút, hisz költészete ezt követően sosem volt a régi.

► Egressy Zoltán: Attenborough reflektora. Műút-könyvek, Miskolc, 2024, 130 oldal, 3000 Ft

Egressy és Attenborough reflektorának fontos tárgya az idő is: vagy egyfajta szubjektív idő ez, az emberi érzékelés örök jelenidejűsége, vagy a történelmi idő óriási távlatokat magában foglaló s az örök jelenidejűséggel éppen ekképp operáló megfoghatatlansága, beláthatatlansága. A „lehetséges múltunk jövőtől megfosztott szerkezete”, a „visszatérést javasol a tizenhetedik századba”, a „pontosan emlékeztem nemsokára történő dolgokra”, a „mint aki ott se volt soha” kifejezések és mondatfoszlányok mind az első ciklus, A jövő vadhajnala sajátjai.

► Ali Smith: Társdarab. Fordította Mesterházi Mónika. Magvető Kia­dó, Budapest, 2024, 208 oldal, 5699 Ft

Ali Smith annyi rétegben játszatja egymásra a történetelemeket, az utalásokat, a nyelvi megoldásokat, hogy szinte belevész az ember, a szó legpozitívabb, legfelemelőbb értelmében. A „helló” hosszas értelmezése (hiszen „Relatíve elég új szó. De mint minden másnak a nyelvben, mélyek a gyökerei.”), a Coleridge- és a Keats-utalások, a fáról való elmélkedések, a V-vel való hosszú és következetes játékok mind úgy kanyarognak a regényben, mint azok a borostyánok a rejtélyes Boothby-záron.

► Mátyus Melinda: Inkább az enyém.  Jelenkor Kiadó, Budapest, 2024, 365 oldal, 4999 Ft

Mátyus Melinda is sok mindennel megy szembe: leginkább azzal, ahogyan a testről és testiségről, vagy pontosabban testetlenségről gondolkodunk a vallás intézményes keretein, jelen esetben a református egyházon belül. Mit jelenthet ebben a testetlenségben nőként fellépni a szószékre? A férfi teste jelöletlen, ahogyan a férfi lelkész teste is teljesen irreleváns, míg a nőé a jelölt kategóriájába esik. Nem lehet figyelmen kívül hagyni. Valami ilyesmi lehet az Inkább az enyém eredettörténete, és az, amikor a 24 éves, a teológiáról frissen kikerült hallgató egy, a világtól elzárt közösségbe kerül szolgálni Háromszékre.

Kovács Dominik és Kovács Viktor teljesen egyedülálló jelenség. Együtt írnak, ismeri őket a színház és az irodalom világa is – különdíjat nyernek a 2024-es Margón Lesz majd minden című regényükkel, mindketten a reformkor drámairodalmából doktorálnak, miközben aktuális darabjuk, a MILF éppen a Jurányiban fut. Ők pedig két lélek összegyúrva, nagy női, életigenlő felmenőkkel és küzdelmekkel. Olyanok, mint két mesemondó, akikből áradnak a szavak, mintha történetet mondani a legegyszerűbb dolog volna a világon. Holott nem az. Ülünk egy asztal körül, most először nem egy, hanem két interjúalanyom van. Bizonytalan vagyok. Nemcsak mondják, tényleg befejezik egymás mondatait, de nem csak úgy a semmiből, hanem mint a váltófutásban a bot átadásakor, egy darabon már együtt futnak. Az egyikük beszél, de a mondat átvételekor már rég ugyanazon szavakra formálódik a szájuk. Az interjúban is együtt, egyszerre szólalnak meg.

 

► Simon Bettina: Rengeteg ál­lat a vonatból. Jelenkor Kiadó, Bu­da­pest, 2024, 52 oldal, 2499 Ft

Simon kegyetlenül pontos, vesékbe lát, ő maga mondja: „Egy szép találatért / megéri sokáig csak nézni.” Vadászik, de másképp: észreveszi, amit rejtve akarunk hagyni, azt, ami kínos, de nem fecsegi ki, nem leplezi le, megtartja magának, a megfigyelést önmagáért élvezi. Nem véletlen Ralph Goings Cream Pie című hiperrealista festményének említése sem, amin mintha fotót látnánk a süteményről és a mellette lévő csészéről. Mindent a legapróbb részletekig.

Három köteten van túl, a kortárs magyar irodalmi élet karakteres hangja. Petri György hatásával lépett be ebbe a világba, nem véletlen, hogy a személyes és a közösségi együttesen értelmezhetők nála. Gyakran kérdezik, örömmel válaszol, szívesen politizál is. A Garázsmenet, a Holtidény és a Torkolatcsönd mellett számos antológia szerzője, munkái kritikusok és fordítók számára is izgalmasak. Véleménycikkei rendszeresen jelennek meg, a közművelődésben dolgozik.

► Kali Ágnes: Megvakult angyalok. Kalligram Kiadó, Budapest, 2023, 60 oldal, 2990 Ft

Kali Ágnes első kötete nem múlik el nyomtalanul a folytatásban sem. Az Ópia alakja az apa, pontosabban a hiányzó, az öngyilkos apa, a világmindenség maga. Ez teljesen átalakul a Megvakult angyalokra. Az apa itt már van, hogy az anya férje, ráadásul az anya kerül piedesztálra. Vele, az ő túlélésével, az ő életigenlésével zárul a kötet, mintha keretbe foglalnánk a két könyvvel egy teljes családtörténetet. „Hazautazom új személyi igazolványt csináltatni. Bizonyítani a személyiségem. Becsengetek a kettes lakrészbe. És Mama ajtót nyit nekem.”

Joe Bidentől Lilithig terjed a beszélgetés íve, ha egy asztalhoz ülünk vele. Az első kötetének komoly visszhangja volt, irodalmi és színházi sikerei saját bevallása szerint annyira fiatalon érték, hogy azzal bizony dolgoznia kellett. Tegnapig trófea – mondja az egyik versében, miközben nyílt és őszinte punkként vállalja a küzdelmeit. Az Ópia és a Megvakult angyalok című verseskötetek erdélyi és frissen Budapestre költözött szerzője most dramaturgként dolgozik.

Sir Walter Lawry Buller, a XIX. századi új-zélandi ornitológus évek óta kíséri, a karakter a harmadik kötetre már verses regényt követelt magának. A Mastercard – Alkotótárs pályázat egyik nyertese volt férfi kategóriában ugyanezzel a történettel, miközben a közéletiség és politikum foglalkoztatja nemcsak magyar, de skandináv kitekintésben is. Nemzetről, Skandináviáról, madarakról és egyéb bagatellekről beszélgettünk.

Zaj, kiabálás mindenhonnan, szerepek és ítéletek – ezek között vág ösvényt Turi Tímea új kötete, hiszen azt mondja, Egyszerre egy beszéljen. A mítoszok és bibliai történetek erdejében, de nagyon is a mában járunk, olyan szövegvilágban, ahol a szerkesztői létből ismert működés poétikai szervezőerővé válik. Férfiról és nőről, a zsidóságról s benne az ima megtartó erejéről, az identitás fluiditásáról beszélgettünk.

► Kellerwessel Klaus: Hátam mögött a hulló porcelán. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2023, 76 oldal, 2999 Ft

A Hátam mögött… az elfogadás és az önismeret kötete, az „Anyám pszichiáter, apám pszichopata.” belátása és beismerése, ahogyan az első, ciklusokon kívüli vers, a Szerenád kezdő sora mutatja. József Attila-utalás, irónia, mégis a teremtés és teremtődés rendjének igazolása egyben. Erre erősít rá a kötetvégi siva, a „megtanultam ignorálni / a hulló porcelánt mögöttem” bölcs belátás, a hibák felvállalása, a tökéletlen integrálása.

Két vers- és egy prózakötet szerzője, de útirajzai is megjelentek már Pályamatricák címmel. Fotóval, filmmel, könyvillusztrálással is foglalkozik. Inspirálják a helyek, de Szatmárnémeti, a szülővárosa az alfa és az ómega az életében, miközben Koszovóban és Makaóban is megtalálja a kapaszkodókat. Erősen figyel másokra, a legutóbbi, Személyes okok című verseskötete pont ebből a figyelemből született. A paradoxonok embere.

A Boldogtalanság az Auróra telepen című első könyvéért már Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjat kapott, a Mágneshegy nyula és a Vázlat valami máshoz „closet”-jei szinte védjegyei. Szereplői hétköznapi, apró kegyetlenségek között élnek, ő pedig élesen és pontosan mutat rá mindezekre. Réka, Enikő, Magdi, Györgyi, Ági és Anikó mi vagyunk, itt élünk együtt mindannyian. Nézünk, és egymásból olykor semmit sem látunk.

A Wilton-diptichon egyik képét választotta a kötete borítójául, miközben Psyché, Odüsszeusz és Ofélia is meg-megfordul a verseiben. Meglehetősen erős kezdés az övé, amit nehezen lehet mintába illeszteni, ám elemi tapasztalat, hogy az olvasó „bizonytalan ideig még kering”. A Jelenkor Kiadónál megjelent Hullámtörő szerzőjével beszélgettünk a Budapest–Pozsony tengelyen az éterben.

Költő és filmrendező, de fotósként is ismerjük. Forgatott már filmet a Ceauşescu házaspár kivégzésének gyerekjátékként való adaptálásáról és egy gyermekotthon albínó kamasz lányáról is a dévai vár árnyékában, a viperák és vonatsínek világában. A pillanatok rögzítője. A Kétvízköz utáni második verseskötete május végén jelent meg. A borítón a mexikói szürrealista festő, Leonora Carrington Bird Bath című munkája látható, ritka összhangot mutatva A gonosz falu legszebb lakóival.

Kormányos Ákos kapta 2021-ben a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjat a Töredezettségmentesítés című verseskötetéért, ami a Fórum és a FISZ közös kiadásában jelent meg. A szerző második könyve saját mozgáskorlátozottságát tematizálja és formálja a töredékeket egységes egésszé, miközben emberi gyarlóságunkkal is szembesít. A költő a Szegedi Tudományegyetem Onkoterápiás Klinikáján pszichológusként dolgozik.