► Lakner László Zahlen című tárlata 2025. március 7-ig látható a Vintage Galériában.

Ha nem is túl gyakran, időnként betérek a budapesti Magyar utcában található Vintage Galériába. Amikor értesültem róla, hogy Lakner Lászlónak rendeznek kiállítást, nem sokat hezitáltam, gondoltam, mihamarabb megnézem, hogy miként „bűvészkedik” a számokkal a mester. A Zahlen című tárlat ugyanis a számok világába vezeti a látogatókat. Magam mindig is rettegtem a matematika tudományától, nem tudtam megszeretni ezt a tantárgyat. Lakner célja sem az, hogy megkedveltesse velünk a számokat, amelyek munkásságának legfontosabb, régóta vissza-visszatérő motívumai.

► Nemes Márton Techno-Zen című kiállítása 2025. február 23-ig látható a Ludwig Múzeumban.

Nemes Márton Techno-Zen című projektjének bemutatásához kellően tágas terek szükségesek. A Ludwig Múzeum kiállítóterei pont ilyenek: gigantikusak, sterilek, így Nemes összművészeti alkotásának kiváló helyszíne. A 60. Velencei Képzőművészeti Biennálé Magyar Pavilonjára kilátogatók már találkozhattak ezzel a műegyüttessel, amely „az absztrakt festészet hagyományain túl a kortárs élményvilágra, így a technoszubkultúra, a digitális képalkotás tapasztalataira épül” – olvashatjuk a „ludwigos” tárlatról.

► Szakál Éva és Vető Orsolya Lia Surface Tension című kiállítása 2025. február 7-ig látható a Szerkesztőségben.

Kicsiny kiállítótérrel rendelkezik az Új Művészet képzőművészeti fo­lyó­irat által megvalósított Szerkesztőség, és ez jól van így. Nem szükséges oly nagynak lennie, Szakál Éva és Vető Orsolya Lia akrilvásznai bőven elférnek benne. Merthogy Surface Tension címmel állít ki itt a két festőművésznő, akik legalább olyan jó párost alkotnak, mint a szomszédságban (a Képező Galériában) nemrég szereplő Nagy Bernadette és Kemény György, akik nem véletlenül találtak „egymásra”, de ez egy másik „történet”. A mostani tárlat főszereplőinek alkotásai is remekül egészítik ki egymást, miközben egymás ellentétei.

► Hopp-Halász Károly Pontosan című tárlata december 6-ig látható az acb Plusban.

Gyakran találkozunk pöttyökkel. Pöttyös labda, könyvek, ruha, avagy ki ne ismerné a Pöttyös Túró Rudit. Játékkönyv is szól róla (Hervé Tullet: Pötty könyv), sok mindent jelölünk ezzel az egyszerű, de izgalmas alakzattal. Hopp-Halász Károly munkásságában a pötty központi szerepet tölt be.
Hopp-Halász sokrétű pályát tudhatott maga mögött. Festészettel, fotóval, installációval, performance-szal, videóval egyaránt foglalkozott. Autodidakta módon, öntörvényűen haladt a művészet rögös ösvényén, nem érezte szükségét sem egyetemi stúdiumoknak, sem hogy mesterek keze alatt váljon azzá, aki. Térkép és iránytű nélkül talált rá arra az útra, ahol ki tudott teljesedni, pedig vidéken élő autodidakta művészként ez nem volt egyszerű. 

► Csáki Róbert Új munkák című kiállítása november 29-ig látható a Kálmán Makláry Fine Artsban.

Én magam szomorúan tapasztalom, hogy egyre kevesebben maradnak hűek a hagyományos festészethez, és lépnek az absztrakció útjára. Csáki Róbert viszont ragaszkodó típus, nem kíván elszakadni a tradícióktól. Sejtelmes és misztikus világa, finom szín- és formavilága, tünékeny figurái, kietlen, ám mesebeli tájai mégis kortárs, máshoz nem hasonlítható módon jelennek meg képein. A Kálmán Makláry Fine Artsban bemutatott művek az alkotó egyszerre feltárulkozó és rejtőzködő művészetének legújabb darabjai.

► Keserü Ilona Hommage – Tiszteletadás című kiállítása 2025. január 26-ig látható a Műcsarnokban.

„Akárhogyan lesz, immár kész a leltár...” – olvashatjuk József Attila nevezetes költeményében. Keserü Ilona új, műcsarnokbéli kiállítása esetében is beszélhetünk egyfajta leltárról. Ez a számadás a szó szoros értelmében színes, összetett, és ha nem is teljes, de lényegében összegzi a Keserü-életművet. Több mint hetven év munkásságát csak felvillantani lehet. A Hommage – Tiszteletadás címmel létrejött tárlat sem vállalkozik többre, mint amit címében megjelöl.

► Esse Bánki Ákos Fénytörés című tárlata 2024. november 8-ig látható a K Galériában.

Mindannyian azt tanultuk, hogy fény nélkül az élet sem tudott volna kifejlődni bolygónkon. E létfontosságú tényező számos jelensége közül az egyik a fénytörés, amelyről akkor beszélhetünk, amikor a fény két eltérő optikai sűrűségű közeg határához érkezik. Átlépve azt egy része visszaverődik, a többi pedig bekapcsolódik az új közegbe. Esse Bánki Ákos K galériabeli Fénytörés című tárlatának ez a jelenség adja meg a kiindulópontját.

►A Nagy és Kemény 2.0 című kiállítás október 10-ig látható a Képező Galériában.

„Párosan szép az élet” – tartja a szólás. Egyedül is jó megmutatkozni, de az együttműködésekből szoktak igazán izgalmas dolgok „kisülni”. Keserü Ilona és Kun Fruzsina nemrég zárt pécsi tárlata ékes példája volt ennek, most pedig a Képezőben nyílt Nagy és Kemény 2.0 című kiállítás győz meg arról, hogy mennyire érdekesek az ilyen társulások. A két főszereplő: Kemény György és Nagy Bernadette „Nade” egy-egy jól körülhatárolható sorozatával, előbbi a Hokusaival, utóbbi a Hármas egységgel „dobja fel” mind a tér, mind a közönség hangulatát.

► Kiss Márta Álmomban láttam című tárlata október 4-ig látható a The Space Contemporary Art Galleryben.

„Szeretem nézni az embereket, és mindazt, ami körülvesz: a porba hullott apró dolgoktól a bolygók és csillagok járásáig. De éppúgy érdekel az, ami belül van” – így vall festészetéről Kiss Márta, aki kompozícióival az ember és a dolgok mélyét vizsgálja. A The Space-ben látható Álmomban láttam némileg más jellegű, mint amit megszoktunk tőle, egy belső utazás stációinak lehetünk „szemtanúi”.

► A Veszprémi Művész Céh kiállítása 2024. szeptember 10-ig látogatható a Bartók 1 Galériában.

Aki egy kicsit is kitekint a fővároson kívüli művészeti életre, az tisztában van vele, hogy nem csak itt van „pezsgés”. Megnyitókat, tárlatvezetéseket, finisszázsokat természetesen máshol is tartanak, ha ritkábban is. Ám, hogy a szélesebb közönség is megismerhesse az ott folyó alkotómunkát, jó, ha a főváros lehetőséget kínál erre. Ezúttal a Veszprémi Művész Céh alkotói mutatkoznak meg a Szent Gellért tér szomszédságában található Bartók 1 Galériában, ahol szám szerint harminc kiállító alkotásai szerepelnek.

► A Lipchitz. Egy kubista szobrász című kiállítás szeptember 1-ig látható a Szépművészeti Múzeum­ban. Lapszámunk képeit a tárlat anyagát képező The Drawings of Jacques Lipchitz mappából [Curt Valentin, New York, 1944, kollotípia, papír, 380×280 mm, magángyűjtemény] válogattuk.

A Litvániában született, majd Párizsban világhírűvé vált Jacques Lipchitz közeli barátja volt Picassónak, nevét mégis kevesebben ismerjük. Pedig a kubista szobrászat egyik megkerülhetetlen alkotójáról van szó. A Lipchitz. Egy kubista szobrász című kamara jellegű tárlat alapját egy családi magángyűjtemény adta. A bizonyosan féltve őrzött kollekciónak köszönhetően bepillantást nyerhetünk ebbe a páratlan életműbe, ami szobrokat, egyedi és sokszorosított grafikákat tartalmaz.
 

► Vető Orsolya Lia Olvadó mintázatok című kiállítása július 12-ig látható a Virág Judit Galériában.

Habár már nyakunkon a nyár, nyitva állnak a strandok, alig várjuk, hogy csobbanhassunk, ilyenkor is érdemes ellátogatnunk egy-egy kiállításra. A mindjárt beköszöntő „uborkaszezon” előtt erősen javallott felkeresnünk Vető Orsolya Lia Olvadó mintázatok című tárlatát a Virág Judit Galériában. Ahogyan nagy léptékű, gesztusalapú képeinek biomorf formái csavarodnak, hömpölyögnek, az magával ragadó. 

► A Kós 140 / Kós Károly műhelye című kiállítás szeptember 15-ig tekinthető meg a Műcsarnokban.

Polihisztor, többféle tudományágat kutató, sokrétű műveltséggel rendelkező alkotó, akinek a különböző területeken kifejtett tevékenységét sajátos szemlélete, világképe egyaránt áthatotta. Mint Leonardo, Michelangelo vagy kései példaként Karátson Gábor. Ilyen volt a magyar népi stílust képviselő Kós Károly. Születésének száznegyvenedik évfordulójáról most a Műcsarnok emlékezik meg méltó módon a Kós 140 / Kós Károly műhelye című életmű-kiállítással.

A kortárs művészet nem csupán sokrétűsége miatt izgalmas. Az új anyagokkal és technikákkal való kísérletezés közben az alkotók a képzőművészet és saját maguk határait feszegetik, rendszerint átlépve azt. Csörgő Attila sem kivétel ez alól, amikor műveivel átrendezi nézőpontunkat, amellyel a világra tekintünk. Az Inverz kartográfia című kiállításán matematikai, geometriai, fizikai struktúrák bravúros kifordításának lehetünk tanúi.

Számos írás foglalkozik a fogyasztói kultúrával. Gyáni Gábor történész, egyetemi tanár szerint „[m]inél fejlettebb valamely nép termelő ereje, annál számosabbak szükségletei” (Középosztályi fogyasztási kultúra és az áruház, Budapesti Negyed, 1997, 2–3.). Batykó Róbert az acb Galériában látható friss olajvásznai ennek a társadalmi jelenségnek, a fogyasztói kultúrának a bűvös erejét láttatják.

Róma az európai kultúra egyik fellegvára. Nem véletlenül kapta az Örök város elnevezést, történelmi építményei kiállták az idők próbáját. Itália ékköve a hazai művészeti élet számos alkotóját vonzotta, kiemelkedő szerepet játszott a modern magyar művészet kialakulásában. A Róma–Budapest tárlat nem kisebb feladatra vállalkozik, mint a két város művészeti kölcsönhatásainak bemutatására.

(Nádler István és Uri Asaf „A kalitka elindult, hogy madarat keressen” című kiállítása a 2B Galériában látható 2024. február 23-ig.)

A 60-as években indult magyar neoavantgárd vezető egyéniségéről, Nádler Istvánról bizonyára többen hallottak, mint Uri Asafról. Pedig az íróként, műfordítóként és képzőművészként dolgozó Uri Asaf neve az irodalom berkein belül jól cseng. Képzőművészeti tevékenysége az irodalmihoz mérten nem kapott akkora figyelmet, mint most, amikor Nádler Istvánnal közösen állít ki „A kalitka elindult, hogy madarat keressen” címen.

 (A Vajda Lajos Szentendréje – Vajda motívumvilágának a nyomában című kiállítás a szentendrei Vajda Múzeumban tekinthető meg 2024. szeptember 8-ig.)

A tárlat inkább a „nagy látványokat” helyezi előtérbe. Az ősi városmag és a köré épült újabb, barokk városrészek, a ritmikusan felszökkenő szerb templomtornyok és ódon épületek különös formáit. Vajdának volt miből táplálkoznia sétái során. Pasztelljei, ceruzarajzai Szentendre páratlan vonzerejű formavilágát örökítik meg. Egyszerűen komponált, érzékeny vonalakra redukált műalkotásai nem csupán motívumrögzítések, hanem azt az inspirációs forrást mutatják meg, amely a tradícióból kiindulva progresszív, új szemlélethez vezetett Vajda művészetében.

(A Kalandozások – Gyulai Líviusz-emlékkiállítás október 8-ig látogatható a szentendrei ÚjMűhely Galériában.)

Gyulai Líviusz halálakor az utolsó mesterek egyike hagyta el a porondot. Emlékkiállítást rendezni az ilyen alkotóművész munkáiból pedig igazán szép dolog, ám kockázatos vállalkozás is. Nem tudható, hogy a közönség egy régi technikákhoz ragaszkodó alkotót miként fogad. A látottak azonban nem okoznak csalódást, a grafikusművészt alaposan ismerők számára biztosan nem, de a kiállítás sokszínűsége az őt nem ismerőket is megragadhatja. Elsősorban Gyulai Líviusz finom humorral átszőtt, korokon és stílusokon át kalandozó alkotásainak köszönhetően.