► Hét utolsó szó – Nádler István kiállítása a szegedi Kiss Kunszt Galériában április 30-ig látogatható. A kiállítás a Szegedi Szimfonikus Zenekar és a Kiss Kunszt Galéria együttműködésében, a zenekar Esterházy-bérletének utolsó hangversenyéhez kapcsolódva jött létre.

Viszonyom Nádler képeivel nem új keletű, első, elementáris hatású Nádler-élményem a Ludwig Múzeumban volt 2008-ban, Függőleges című kiállításán. Máig emlékszem, hogy lenyűgöztek hatalmas vásznai, a zsigerekre ható színek és gesztusok, a kozmikus léptékű konstrukciók. Zenészként a képzőművészet számomra állandó inspirációforrás. Újra és újra rácsodálkozom, hogy tud a – zenéhez hasonlóan szintén nonverbális – képzőművészet kérdéseket feltenni, válaszokat keresni, új dimenziókat nyitni. Ezek az új dimenziók azonban valójában bennünk nyílnak, hiszen ahogy a zene bennünk születik, a kép is bennünk történik meg, amikor előtte állva hagyjuk, hogy bevonzzon a világ, amire kaput nyit. Bevonz, mondtam – de a világ, amit megnyit, mégiscsak a saját világunk, és a kép leginkább saját magunk felfedezésére nyújt lehetőséget. (Erre még azért egy kicsit később érdemes visszatérni.)