Terék Anna: Háttal a napnak. Forum Kiadó–Kalligram Kiadó, Bu­da­pest, 2020, 117 oldal, 2990 Ft

Terék olyan szorosan építkezik ebben a kötetben, hogy alig jutunk levegőhöz. Az első két vers már önmagában a halott apa képéig jut, hogy a harmadikban, a Kitömött zsebek címűben máris működésbe hozza az érzékelhető, de jelen nem lévő tűpontos leírását. A zsebek figurálisak, emlékekkel vannak kitömve, ám éppen az a megrázó, hogy a zsebekben lévő tárgyakat soha nem látjuk, pusztán tudunk róluk. Mindennek, amit a versbeszélő mond, címzettje van, egy láthatatlan férfialak „uram” megszólítással, nem Isten, de az emberihez túlzottan megfoghatatlan. „Képzelje, uram, az orvosok / egy lyukat vertek a légcsövébe, / hogy ott járjon ki-be a levegő (…) Mintha apám csukott szájjal / fújta volna ki-be / a torkán a halált.” A légcsőbe vert lyuk egyszerre jelenti az élet biztosítékát, az idő meghosszabbítását, ugyanakkor a jövő hiányának tökéletes alakzata is.

Ketten egy új könyvről – Zoltán Gábor: Szép versek 1944. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 368 oldal, 3990 Ft

A Szép versek 1944 döbbenetes olvasmány. Katartikus, ahogyan Radnóti sorai visszamenőleg is igazságot követelnek maguknak – „…csodákban hittem, s napjuk elfeledtem.” (Levél a hitveshez) – s még azt is maguk alá gyűrik, amikor legszívesebben csak annyit gondolnánk: „Haza? /Ha-ha!” (Vas István: Szeptemberi jegyzetek)

Hermann Veronika: Helyettem a nyelv. Identitáspolitikák az irodalomban. Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár, 2020, 209 oldal, 1600 Ft

A kötet identitást és szöveget, szöveget és nemzetet, szöveget és társadalmat olvas egymásra, éppen azok konstrukciós volta miatt, hiszen mindig és kizárólag a hatalom aspektusából képzelhetők el és írhatók le, hatalmi terek és diskurzusok formálják. Ebben az értelemben a nemzet mint olyan sosem objektív és rajtunk kívül álló tényezők összessége, hanem sokkal pontosabban írható le a fiktív szövegek létrejöttének gesztusaival. Ha Hermann kötetét távolabbról vizsgáljuk, akkor könnyen és érthetően világít rá azokra a szintén aktuális (mert az aktuálpolitika által azzá tett) kérdésekre, hogy mi a társadalomtudományok haszna a XXI. században.

Neszlár Sándor: Egy ács nevelt fiának lenni. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2018, 144 oldal, 2999 Ft

Neszlár veszélyes játékot űz: a gondolatok és asszociációk nyílt közlésével egy különösen erős és személyes, róla alkotott kép kibontására ad lehetőséget. A fent említett látszólagos személytelenség ugyanis egyre közelebb visz ahhoz az értelmezéshez, mely szerint a narratíva gazdája ő maga, így válik minden sor egyre személyesebbé. Hiszen a gondolatok szabad folyásának utat adni, hagyni a kontroll elvesztését, sebezhetővé teszi, és ez a sebezhetőség, a másik közel engedése egyfajta statementté válik; az írás céljává és eszközévé egyszerre. Veszélyes játék ez a struktúra abban az értelemben is, hogy olvasás közben kevés kapaszkodót kapunk, kalandozunk a futó szerző-elbeszélővel együtt, miközben igenis zavar az ismeretlenség. Az 1111 mondat 1111 kilométer, s mint Az Ezeregy éjszaka meséiben, amíg fut, addig egészen biztosan ír is. Kétféle függőség vagy belső kényszer egymásra vetítése, melyek között a szünetek tényleges, valós, alkotás közbeni szüneteket is jelentenek. „Amerre a legjobb, ezt tetováltatni a lábadra.” Amerre a legjobb, arra tartani. S ez a kötet valóban arra tart, ahol a legjobb.

Csepregi János: Morgensternt tiszta papírra – 1942. NOW Books&Music Kiadó, 2018, 178 oldal, 2790 Ft

Csepregi kötete kevésbé tekinthető lázadásnak (bár egyértelmű, hogy vannak ilyen céljai), a versek ugyanis sokkal inkább működnek a személyes, az egyéni nézőpontok, mintsem a kollektív, az egyetemes felől. Nem véletlen, hogy a személyességgel átitatott ciklusok, mint a Szublimál, az Így vonulunk ki vagy az Ahogy az már a régi könyveiddel történni szokott emelik oda ezt a kötetet, ahol a helye van: töredékes és töredelmes, rezignált fájdalommal átitatott, olykor megrendítő sorok összességébe. A versek vizualitása, a hozzájuk tartozó látvány is ezekben a ciklusokban válik igazán a sorok közé ivódó, masszív réteggé.

Csutak Gabi: Csendélet sárkánnyal

Mécs Anna: Gyerekzár

Juhász Tibor: Salgó blues

Csepelyi Adrienn: Belemenés

Bán Zsófia: Lehet lélegezni! Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2018, 152 oldal, 3499 Ft

A kötetet szövegek és képek változó kompozíciója alkotja, de a novellákat sok esetben egy-egy kiállítás képei ihletik. A recenzióm címeként szolgáló Kossuth Lajos-i felszólítás is egy Bánhoz közel álló képzőművész, Szüts Miklós nemrégiben bezárt kiállításának címe. Bán Zsófia Szüts egy tárlatának megnyitóját így kezdi a Prágai Magyar Intézetben: „Van, aki gombokat gyűjt, van aki levelezőlapokat, van aki szalvétát, hát, istenem, én meg tengereket gyűjtök – mondhatni, születési hiba, kódolva van, mint a DNS...” Ugyanolyan kódoltság ez, mint a képekben, a fotókban rejlő kétely: amit látok, az nincs jelen – mintha a szövegek közötti homályos, nehezen befogadható fotók eleve elrendelték volna a hiány tapasztalatát.

Storno Milán: Földalatti nyár. NOW Books & Music Kiadó, Bu­da­pest, 2016, 196 oldal, 2900 Ft

A Storno Milán álnév alatt megjelent Földalatti nyár a sokat által ostorozott Y-generáció regénye. Izgalmas a szöveg abból a szempontból, hogy a kárhoztatott nemzedéket illetően az égvilágon semmit nem tesz annak felmentéséért, vagy legalább azért, hogy egy csöppnyit szimpatikusabbá váljék olvasói számára. Egy unalomból romboló, elkötelezettséget semmi iránt nem érző, semmiben sem kitartó, érdektelen fiú története ez, aki az átlagosság és a középszerűség mintapéldánya.

Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám, Tilos az Á Könyvek, Budapest, 2016, 288 oldal, 2690 Ft

A Nincsenapám, seanyám József Attila-i címparafrázisával tematikusan csatlakozik a vers egykori keletkezéstörténetéhez, annak korabeli, hírhedten botrányos fogadtatásához. Ugyanakkor a szavak egybeírása már egy teljesen más hagyományba illeszkedik: az Instagram-generáció hashtaget követő rövid, érzelmi megnyilvánulásaihoz. Az ifjúsági regény állatorvosi lóként állítja elénk a 16 éves kamaszlány minden problémáját, a nyomasztó családi háttértől kezdve az iskolai sikertelenségen és meg nem értettségen át egészen a pánikbetegségig, miközben mindezeket számos intertextussal, Kosztolányi és Karinthy macska-metamorfózisával, hallucinációkkal és álomképekkel terheli meg.

A beszélgetés Bán Zsófia író-esszéistával, irodalomtörténésszel, az ELTE Amerikanisztika Tanszékének oktatójával, az Amerikáner, a Próbacsomagolás, a Turul és dínó című esszé-, illetve tanulmánykötetek és az Esti iskola, az Amikor még csak az állatok éltek című novelláskötetek szerzőjével a Fiatal Írók Szövetsége nyári táborában hangzott el 2017. július 22-én, Visegrádon. Az alábbi szöveg ennek szerkesztett változata.