Hermész, a pszichopomposz, aki az alvilágba kíséri a lelkeket, aki utat mutat a sötétség mélyére, most és itt tárlatvezetésre vállalkozik. Juhász Éva kiállítása egy olyan utazás, melyben Hermész örömét lelné, hisz lélekvezetői feladatát átadhatja az alkotónak.
Juhász Éva egy élethelyzet dokumentálását, tárgyakba, light boxokba történő átformálását helyezi kiállítása középpontjába. Egy élethelyzet?, kérdezhetjük, ám valószínűleg egy hosszabb életsza­kasz bugyraiba tekinthetünk bele.

(Történetek párbeszéde, Góra Orsolya, Somogyi Emese és Zoltai Bea kiállítása, Tatabánya, Vértes Agórája Kortárs Galéria, megtekinthető március 22-ig.)

Különös hangulatú tárlat ez a Kortárs galériabeli bemutató. Üzenetek és szakmai izgalmak egyaránt felfedezhetőek a tárlaton. Kammerlohr Kováts László galériavezető bátran választ alkotókat, témákat a Szokatlanság kategóriájából. E mostani kiállítás ezt – is – tökéletesen bebizonyította.

A három neves kortárs alkotó olyan időkaput, olyan lét-átjárót hozott létre a tárlaton, mely sokáig emlékezetes élménye maradhat a kiállításlátogatóknak.

(Egyensúly és áhítat, SZTE JGYPK. Megtekinthető 2024. március 14-ig.)

A két mester munkái remekül jellemzik a modernizmus és a hagyomány összefonódását a XX. század második felének alkotói életműveiben. Bár Fischer alkotói pályája hosszabb terjedelmű, de következetesen kialakított festészeti világa a nyolcvanas évektől alig változott. Talán – s ez a kiállításon kiderült volna, ha a képek felirataihoz évszámok is kerülnek – a életműve komorabbá, drámaibbá vált az utolsó években.

(Závorszky-Simon Márton kiállítása a Vízivárosi Galériában január 26-ig látható.)

Závorszky-Simon munkásságát azonban nyilvánvalóan nem lehet pusztán magában szemlélni. A legerősebb hatás, ami felfedezhető alkotásain, Anselm Kiefer művészete. A nagy német kortárs mester erőteljesen használja a rétegzett, installatív, megdolgozott, roncsolt felületeket. Remek példája volt ennek a két éve a velencei Palazzo Ducaléban elhelyezett Velence képinstallációja. A másik – jóval távolabbi – hatás Baranyai András fotósorozatainak emléke, mely fel-felbukkan Závorszky-Simon képeinek egyes részleteiben.

(Pető István kiállítása a Várfok Galériában 2023. december 22-ig látható.)

Időkön innen és túl látjuk a rétegzett felületekre írt fiktív vagy valós szövegeket, látjuk Monet vízililiomainak égi mását (azaz totális absztrakcióba emelt mását). Látjuk a faágakat, melyek sűrű bozótba rendeződnek, és azokat a letört ágakat is, melyek felkerülnek a képmezőkre. Sőt, e faágak égett részei mint szénvonalak jelentkeznek. Pető totálissá teszi az expresszív megjelenést a vásznon.

(Gábor Áron kiállítása a Műcsarnokban 2024. január 28-ig látható.)

Gábor Áron tehát művészetének kezdeti szakaszában már olyasvalamit fogalmazott meg, ami mindmáig aktuális. Szabadság, mozgás, Hegyi Lóránd szavával élve, fluiditás. A második terem önvizsgálati, absztrakcióval és expresszionizmussal telített munkái, mint a Szemlélődő fej vagy a Szilánkos fej (mindkettő 1996-ból), újabb kérdésre keresnek választ. Egy művészi ars poetica nagy kérdésére: hol a helyünk a világban? Gábor erre nem ad konkrét választ, de fej- és arcelemzései – melyek tovább nyúlnak a kétezres évek elejére – vívódást, a világ zavaros voltának rögzítését mutatják.