► Birkás Ákos Katasztrófa-helyzetek című kiállítása április 30-ig látogatható a Vintage Galériában. Köszönettel tartozom Sasvári Editnek, Tóth Boglárkának és Zemlényi-Kovács Barnabásnak.

2023-ban a Vintage Galéria egykori tárlata, az Egy ember érdekes nyitánya volt a Birkás Ákos-életműkutatás újrapozicionálásának és a fotográfus, festő szélesebb körben való megismertetésének. A 2024. év elejéig látható kiállítás áttekintő jellegét akkor a technikai sokféleség mellett „az ember iránti érdeklődés”, vagyis az ember mint jelenség definiálása iránti szándék határozta meg. A pasztózus festékrétegek által homogénné olvadó, az absztrahálás gesztusából születő koncentrikus fejeket és arcokat, valamint a szintén vastag festéktextúrából összeálló, a londoni iskola kimért, koncentrált festészetére emlékeztető cilinderes alakot a hetvenes évek vizuális és textuális összefüggéseinek vizsgálatával foglalkozó, fotóalapú portrék követték, majd a 2010-es évek meghökkentően expresszív, a formákat felszabadító, intenzív színeket mutató intim portréi és önportréi az öt évtizedet felölelő Birkás-œuvre-t mintegy montázsválogatásként idézték fel.

► Fehér László // Művek az 1980-as évekből című kiállítása április 17-ig látogatható az Einspach & Czapolai Fine Art Galériában. Számunk képeit a kiállítás anyagából válogattuk.

A nyolcvanas évek képzőművészetének jól érzékelhető dilemmája volt, hogyan lehet egyszerre autonóm, kortárs és reflektált művészetet létrehozni egy politikailag és kulturálisan is korlátozott térben. A változásra, a progresszióra kiélezett kulturális közérzet a Hegyi Lórándnak köszönhetően elterjedt új szenzibilitás mint szemléleti fordulat által új impulzust kapott, és csakhamar az egyéni látásmódokon és a személyes viszonyokon alapuló festészeti tendencia megannyi festő azonosulási pontjává vált. Bak Imrétől Kelemen Károlyig, Mulasics Lászlótól Nádler Istvánon át Soós Tamásig mindnyájan egy másfajta képfelfogás alapján kerestek lendületet, esetükben azonban korántsem új művészi öntudatra ébredésről volt szó. A nézőpontváltást az ábrázoló festészethez való visszatérés hozta meg, amely immár az igazság keresése helyett a jelentések személyességében és valamiféle atipikus önreflexió szabálytalan játékában volt megragadható.

► Kovács Lola Világos című kiállítása március 13-ig látogatható a galeri ffrindiau-ban.

A galeri ffrindiau 2018 tavasza óta létezik. Elnevezése egy fondorlatos szójáték eredménye: a „galeri” kifejezést a Kádár-korszakban már a maga korában is avítt és vonalaskodó hatalom és a sajtó használta pejoratív megnevezésként a hatvanas évek új létformáját követő csavargókból, huligánokból, rendbontókból, „züllött elemekből” álló, összeverődött fiatalok csoportjaira. A ffrindiau pedig walesi nyelven barátságot jelent, amely egy antiintézmény esetében annak alternatív közösségteremtő és -fenntartó szerepét és működésmódját jelöli.

► A Tihanyi140 című kiállítás február 15-ig látogatható a Magyar Nemzeti Galériában.

Tihanyi Lajos pályája vége felé eltökélt autodidakta talentumból a különféle modern festészeti stílusok között játszi könnyedséggel mozgó bravúros festő lett. Esszenciális önmaga megtalálását a néhol túlkomponáltnak és művien statikusnak tűnő, nagypolgári, provinciális jegyeitől megszabadulni csak ritkán képes festészete és a konstans megújulás iránti vágy nehezítette, mégis elegendő bátorsága volt új irányzatok esztétikai szabályainak megértéséhez és elsajátításához, s ehhez a földrajzi határokat is figyelmen kívül tudta hagyni.

A cikk >>itt olvasható

► A Nap körül a csillagokban című kiállítás 2026. január 4-ig látogatható a Szent­andrássy István Roma Művészeti Galériában.

Amint azt György Péter 2021 augusztusában a Fugában tartott, szociális dilemmákkal és a kulturális-művészeti intézményrendszer hiányosságait felmutató példákkal átszőtt előadásának címe közli, A szegénység nem fakultatív. Erre számtalan, eltérő időben, ám egyazon társadalmon éppen csak belül élő képzőművész életútja is elkeserítő példa. A származás egyik társadalmi dimenziója, hogy védőpajzsként funkcionálhat, ellenben szociálisan vakká tesz, és hermetikusan elzár a másként élőktől, azaz a – magyar példa szerint számszerűsíthetően két-három millió fős – láthatatlan társadalomtól. A test gazdasági viszonyoknak való kitettsége nem sorsprobléma, hanem egy világosan rétegződő társadalom kórképe, amely nem hagyta érintetlenül a Szentandrássy István Roma Művészeti Galéria két szintjén kiállított Balázs János és Tóth Menyhért művészetét sem.

► Loránt Anikó Ha lehet én világgá szaladok című kiállítása 2025. december 12-ig látogatható a Kisterem Galériában.

Látni kell, hallani és olvasni egyszerre: a lélegző természetben rejtőzködő élővilágot, a békésen hulldogáló falevelek siklását az avaron, a körmönfont figurativitás mögöttes szándékait avagy az egy irányba tartó képi jeleket, jelzéseket implikáló gondolatkísérleteket. Mintha egyedül a tűnődés, a kontempláció nyitna utat a kiállított válogatás folytán megváltozott művészeti tér problémájának feloldásához. Loránt Anikó művei által a Kisterem Galéria valami olyan jellegű energiával telítődött meg, amely a normatív kereteket felborítva ellenáll a szokványos képzőművészeti manírnak, és megteremti a művészetről gondolkodásnak az általános kortárs kontextusoktól radikálisan eltérő dinamikáját.

► Horváth Anita Igyekszik az ember lánya című kiállítása 2025. november 30-ig látogatható a Bura Galériában.

Minden olyan kiállítás, ami a magyar társadalom strukturális válságának felszínre hozására vállalkozik, és eközben képes önálló pozíciót elfoglalni a jelenlegi politikai klímában, az minimum említésre méltó. Ilyen a Bura Galéria aktuális kiállítása, amelynek a helyet adó intézménye egyszerre szimbolikus kiállítótér is. Bura Károly, a tizenkilencedik és a huszadik század fordulójának megbecsült cigányprímása és zeneszerzője végrendeletbe foglalta, hogy lakásából és hátrahagyott vagyontárgyaiból majd egy cigány múzeumot hozzanak létre, ily módon felmutatva a tradícióit önmagában hordozó, virulens kisebbségi kultúrát és annak emlékezetét, szellemi örökségként tovább élő szokásrendszerét. Halála után majd kilencven évet váratott magára a Bura Galéria létrejötte a VIII. kerületben, Józsefváros Palotanegyedében, ahol – jelenleg is – Budapest legnagyobb roma közössége él.

► Az Összegzés/Számvetés című kiállítás október 12-ig látogatható a Vigadó Galériában.

A kurátori kockázatvállalásnak mindig komoly ára van. Ha a meghozott áldozatnak nincs vagy csekély a társadalmi fedezete, az jelenthet vakmerőséget vagy a konformizmussal átitatott praxisok önműködő gyakorlatát, amely – a megszokott status quo jegyében – az autonóm művészet kisarjadását gátolva, az automatizmusok rabságában újra és újra ismétli önmagát.

► A Nem helyettesíthető tárgyak / III. Képzőművészeti Nemzeti Szalon című kiállítás szeptember 28-ig látogatható a Műcsarnokban.

A Magyar Művészeti Akadémia 2014-ben élesztette újjá a nemzeti szalonok tematikus sorozatát a Műcsarnokban. A legutóbbi alkalommal, nehezített körülmények között, a Covid-járványtól sújtva hosszú ideig csak virtuálisan látogatható kiállítás most teljes terjedelmében személyesen bejárható, ám elődjéhez kísértetiesen hasonló zsákutcákat rejt. Az ezúttal harmadjára bemutatásra kerülő tárlaton – az Akadémia jelenlegi elnöke, Turi Attila állítása szerint – „a kortárs magyar képzőművészet elmúlt öt esztendejének sokszínűsége, árnyalatainak teljessége” látható. Kijelentése azonban aligha igazolható.

Az egykori Nemzeti Szalon mint ellenintézmény jött létre, ami úttörő működése révén a konzervatív korszellem alternatív pólusaként – bár visszafogottan ugyan – teret biztosított a modernitásnak, a progressziónak és a kísérletezni vágyó művészeti iskoláknak.

► A Tégla tan – ne épülj be című kiállítás október 19-ig látogatható a Kassák Múzeumban.

A Kassák kortárs művészeti díj 2024 nyertesei, Koltay Dorottya Szonja és Seress Anna a Kassák Múzeumban valósíthatták meg öt döntős pályamű közül a Tégla tan – ne épülj (be) című kiállítástervüket. A kiírás szerint „a díjra a huszadik századi avantgárd művészet jelenségeit vizsgáló vagy korszerűen újraértelmező tervekkel lehetett pályázni”. A meglehetősen szélesre szabott keretben a művészek részéről a Kőmíves Kelemenné balladaként elhíresült legtragikusabb népköltészeti darab újraértelmezésére esett a választás. Az eredeti történet ismert: tizenkét kőművesmester, köztük Kőmíves Kelemen Déva várának építésébe kezd, amely – a mindennapi fáradhatatlan munka ellenére – éjjelente rendre leomlik. Egyszer azonban egy titokzatos hang sugallatára – miszerint egy élő ember befalazása a vár szilárd alapjának a záloga – a másnap elsőként érkező Kőmíves Kelemennét áldozzák fel az épülő vár falainak stabilitásáért, amit aztán a kollektív hallgatás paktuma kísér. A népi mondában felszínre kerülő áldozati szerep, a becsület, a sors és a végzet a klasszikus irodalmi és kulturális mező archaikus toposzaként látszólag újszerű kortárs áthallásokat sejtet.

► Koós Gábor Sötét anyag című kiállítása 2025. július 4-ig látogatható az Inda Galériában.

A nyugati kultúra egyik évszázados téveszméje, hogy a mindent elnyelő sötétség ekvivalens a bűnnel, aminek – legalábbis a keresztény kultúrkör írásos emlékei szerint – egyenes következménye egy kozmológiai és teológiai konszenzuson alapuló állapot, a halál, amely a körforgás harmóniára és egyensúlyra törekvésének magasabb rendű bizonyítéka.

► Nádler István Másképp című kiállítása április 4-ig látogatható az Einspach & Czapolai Fine Art Galériában. Lapszámunk képeit a kiállítás anyagából válogattuk.

► A kiállítás megtekinthető 2025. március 23-ig a Vasarely Múzeumban.

Ha egy jól texturált gesztus elindul, akkor nincs, ami megállítsa. Különösképpen igaz ez Nádler István festészetére, amivel maga a festő a világon semmit sem akar bizonyítani, sem alátámasztani vagy igazolni. Ez talán az egyik záróakkordot elővezető tételmondat is lehetne, hiszen tartalmában mindent elmond arról a mérhetetlenül szerény és mára teljesen feledésbe merült eleganciáról tanúskodó festői habitusról, amely Nádler István sajátja. Hiába is, a jellem csendje gyakran a legbeszédesebb. Ahogy a művész tükörképe művészetének, úgy a művészeti alkotás nyilvános naplóbejegyzése a hozzá tartozó kreátornak, mindez pátosz nélkül.

► Gink Judit kiállítása február 21-ig látogatható az acb Attachmentben. Kurátor: Kigyós Fruzsina.

A textilmunkák a hatvanas évek végén nem jelentettek többet díszítőelem-funkciót betöltő tárgyaknál, vagy olykor a középületek belső tereibe olvadó, el nem ismert reprezentatív dekorációként kallódtak, kitéve a bent járó-kelők pillanatnyi értékítéletének. Az iparművészet is konstans módon a közérdeklődés perifériáján imbolygott, ezáltal a formai és tartalmi progressziót a végletekig negligáló kultúrpolitikai dogma csinovnyikjainak figyelmét is messziről elkerülte, gondolván, „láthatatlansága” révén az (idomulás stratégiájára időnként hajlandó) aczéli kultúrmisszió támpilléreire a legcsekélyebb mértékben sem jelenthet fenyegetést. Eközben az avantgárd egy új formája óvatosan kúszva kereste az ez idáig feltérképezetlen kerülő utakat a nyilvánossághoz.