Az elsötétített képernyő és a hírnéma rádió egy darabig sokkoló hatású. Egy idő után azonban már nem a régi hazugságok bosszantják az embereket, hanem azt kérdezik: miért nem hagyja a hatalom, hogy a szakma immár boldog függetlenségben és elegáns elfogulatlanságban közölje a nagyvilág és kisvilágok híreit, s teret adjon minden korrekt véleménynek, egyenrangú vitának?

A Kossuthon most hírek helyett szép zene szól. Ez is hazugság. Mellézenélés.

Még mindig vagy újra forr a világ bús tengere, s ha lehet, még inkább uralkodik ádáz Erynnis lelke. Háborúk dúlnak, és zajlik a világrendszerváltás, minden bizonnyal gazdasági világválsággal egybekötve. Közben folyik a futball-világbajnokság, demonstrálva, hogy lehetséges a földgolyón a népeknek nemcsak öldöklő harca, hanem együttműködése is, a szép küzdelem és a fair play szellemében. A vébé az emberiség szebbik arca. A futballhoz értésben számomra sokáig Mezey György volt az orákulum. Nemrég meghalt, azóta nekem Hegyi Iván a No. 1. Aki elolvassa monumentális – nem csak terjedelmében –, új Futball-VB-könyvét, egyet fog érteni velem.

A Fellegi Ádám nevével fémjelzett híres lakáskoncertek helyszíne egy belvárosi ház harmadik emeleti lakásának két összenyitott szobája. Ahol megközelítőleg harminc ember fér el kényelmesen a Steinway zongora körül, de ha ötvenen vannak, akkor is jut mindenkinek szék. Itt kapható a Fellegi-féle „sütemény”. Íme a receptje. Hozzávalók: 1 db érett Fellegi Ádám; 30-40 db klasszikus zenei mestermű; tetejére habnak 10-15 db könnyű, szórakoztató zene; 3-4 db pár perces szóbeli magyarázat, újabban versek is. Elkészítés módja: a hozzávalókat jól összerázzuk, harminc-negyven éven át érleljük, s a keveréket a közönség kezdetben langyos, majd egyre forróbb szívében ropogósra sütjük. Koncert formában tálaljuk.

A mai közéletben fájdalmasan ritkák az „érdek nélküli” megszólalások, amelyek mögött nincsenek hatalompolitikai, pártpolitikai vagy karriermegfontolások. Ezért olyan embereket szeretnék megszólítani és megszólaltatni, akik a közelmúltban jelentős szerepet játszottak a politikai, a tudományos vagy művészeti életben, de már nincsenek funkcióban, és nem is akarnak oda visszakerülni – bár civil aktivitásuk megmaradt, és érdeklődésük is a közjó iránt. Sorsukban a jelenben élő történelmet keresem, s a rendszerváltás utáni korszak máig ható dilemmáit, konfliktusait, tanulságait. Csoórival szólva: a múlt nem mögöttünk van, hanem bennünk.

A mai közéletben fájdalmasan ritkák az „érdek nélküli” megszólalások, amelyek mögött nincsenek hatalompolitikai, pártpolitikai vagy karriermegfontolások. Ezért olyan embereket szeretnék megszólítani és megszólaltatni, akik a közelmúltban jelentős szerepet játszottak a politikai, a tudományos vagy művészeti életben, de már nincsenek funkcióban, és nem is akarnak oda visszakerülni – bár civil aktivitásuk megmaradt, és érdeklődésük is a közjó iránt. Sorsukban a jelenben élő történelmet keresem, s a rendszerváltás utáni korszak máig ható dilemmáit, konfliktusait, tanulságait. Csoórival szólva: a múlt nem mögöttünk van, hanem bennünk.

A mai közéletben fájdalmasan ritkák az „érdek nélküli” megszólalások, amelyek mögött nincsenek hatalompolitikai, pártpolitikai vagy karrier-megfontolások. Ezért olyan embereket szeretnék megszólítani és megszólaltatni, akik a közelmúltban jelentős szerepet játszottak a politikai, a tudományos vagy művészeti életben, de már nincsenek funkcióban, és nem is akarnak oda visszakerülni – bár civil aktivitásuk megmaradt, és érdeklődésük is a közjó iránt. Sorsukban a jelenben élő történelmet keresem, s a rendszerváltás utáni korszak máig ható dilemmáit, konfliktusait, tanulságait. Csoórival szólva: a múlt nem mögöttünk van, hanem bennünk.

► Bíró Béla: Káprázat-siratók. Erdélyi zsákutcáink. Novum Kiadó, Neckenmarkt, 2025, 124 oldal, 6400 Ft

Az elbeszélés másik fő szála az elbeszélő rendkívül izgalmas szellemi-világnézeti-érzelmi evolúciójának emlékező-elemző története, amelyben megjelenik tehetséges testvérbátyja tragédiába torkolló életútja is. Az elbeszélő ifjan maga is marxista lett, de mindig kérdező-kétkedő szelleme sosem volt képes elfogadni a kész, „kincstári” válaszo­kat. Hamar eljutott oda, hogy „a tár­sa­dalom kommunisztikus egyenlősége abszurdum, ahogyan az egyen­lőtlenséget kihasználó kapitalizmus is”. Amit a ciklikusan ismétlődő válságok is bizonyítanak.

A mai közéletben fájdalmasan ritkák az „érdek nélküli” megszólalások, amelyek mögött nincsenek hatalompolitikai, pártpolitikai vagy karrier-megfontolások. Ezért olyan embereket szeretnék megszólítani és megszólaltatni, akik a közelmúltban jelentős szerepet játszottak a politikai, a tudományos vagy művészeti életben, de már nincsenek funkcióban, és nem is akarnak oda visszakerülni – bár civil aktivitásuk megmaradt, és érdeklődésük is a közjó iránt. Sorsukban a jelenben élő történelmet keresem, s a rendszerváltás utáni korszak máig ható dilemmáit, konfliktusait, tanulságait. Csoórival szólva: a múlt nem mögöttünk van, hanem bennünk.

A mai közéletben fájdalmasan ritkák az „érdek nélküli” megszólalások, amelyek mögött nincsenek hatalompolitikai, pártpolitikai vagy karriermegfontolások. Ezért olyan embereket szeretnék megszólítani és megszólaltatni, akik a közelmúltban jelentős szerepet játszottak a politikai, a tudományos vagy művészeti életben, de már nincsenek funkcióban, és nem is akarnak oda visszakerülni – bár civil aktivitásuk megmaradt, és érdeklődésük is a közjó iránt. Sorsukban a jelenben élő történelmet keresem, s a rendszerváltás utáni korszak máig ható dilemmáit, konfliktusait, tanulságait. Csoórival szólva: a múlt nem mögöttünk van, hanem bennünk. (Sz. L.)

 

A háború kúszva közeledik. Még nincsenek a spájzban az oroszok, de az utcánkban és a gondolatainkban már ott vannak a jelek. A számítás jelei. A szorongás jelei. A minap az utcámban a villanyoszlopon hirdetést láttam. Ez állt rajta: „Óvóhely – bunker építése (föld alatti) – Vállaljuk vas, vasszerkezeti óvóhelyek föld alatti építését teljes kivitelezéssel!” Lám, ügyes vállalkozók máris üzletet látnak az emberek háborús félelmeiben. Magamon is észrevettem az árulkodó jelet, de sajnos, már későn. Lányomék családi házat építenek. Nagy öröm ez nekem, hiszen csak az épít házat, aki bízik a jövőben. (Nem feltétlenül a szebb jövőben, de abban igen, hogy lesz jövő.) Az épülő ház képeit nézegetve mégis azt mondtam nekik: nagyszerű a hőszivattyús padlófűtés, a villanytűzhely, a sok konnektor, de nem szerencsés, ha az egész házat egyetlen energiaforrás működteti. Mi van, ha nincs áram? Akkor nincs fűtés, nincs főzés, hűtőszekrény, nincs tévé, számítógép, mobilfeltöltés, nincs semmi. Ahogy kimondtam, rögtön megbántam. Ez a háborút megéltek paranoiája. Miért is ültettem a fülükbe a bogarat. Igaz, ukrajnai emberek millióinak már nem képletes bogár zúg a fülében, hanem konkrét házromboló bombák, lövedékek fülsiketítő robaja. És nincs villany, és nincs víz… Szóval, békében is jó dolog, ha van alternatív energiaforrás, ha van kémény a házban, de az ember lakodalomban mégsem azzal kezdi, hogy jaj, mi lesz, ha lesz gyerekük, az egyszer lemegy a pincébe, és fejére esik a káposztáskő…

A történész, műfordító, egykori diplomata újabban geopolitikai témákba is beásta magát – a háborús konfliktusokig felbolydult világ kihívásának engedve –, s múltkutató létére megérteni kívánja a ránk váró (leselkedő) jövőt is, de a Föld-rengető tektonikus mozgások kiváltó okai között is elsősorban az egyéni és közösségi viszonylatok, identitások, viselkedésmódok szerepére kíváncsi.

► Martin József: Ismeretlen ismerősünk: Gajári Ödön élete és pályája. Az Ujság a dualizmus liberális sajtóvilágában. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2023, 319 oldal, 3990 Ft

Gajári mint képviselő és mint lapszerkesztő meggyőződéses 67-es volt, a Deák-örökség folytatója. Híve a két Tiszának – Istvánnak barátja is –, akik több mint húsz éven át kormányozták az öröknek remélt Monarchia „magyar felét”. Az Ujság ennek megfelelően – többnyire – kormánypárti volt, mai szemmel nézve a leghitelesebbek közül való. Amennyiben lojális volt a kormányhoz, ám kritikus és szókimondó a hibáival szemben. Attól tartok, ezt az attitűdöt a mai kormánypárti sajtó nem is értheti.