► Wirth Imre: Karolina kertje. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2024, 161 oldal, 4190 Ft

Az egész könyvre jellemző egyfajta zavarosság, amely részben érthető: a főhős bolyong a családtörténetben és időnként elveszik benne, mert az emlékezet megbízhatatlannak és kiszámíthatatlannak bizonyul. Ezt az elveszettséget tükrözi az elbeszélési mód. Ugyanakkor az olvasó számára nem könnyíti meg a befogadást a strukturálatlanság, az időben és térben való folyamatos oda-vissza mozgás. A narrációban is nehéz eligazodni, W. Imréről egyes szám harmadik személyben olvasunk, és többnyire Villax Karolináról is, bár vannak pontok, ahol egyes szám első személyben szólalnak meg. Emellett van egy különös, „élőhalott” elbeszélőnk is, aki közvetít múlt és jelen közt. A szöveg sokszor modoros. Ez részben a lovagregényeket idéző stílusjátékból, részben a túlírtságból, képzavarokkal teli körmondatokból ered.

Ia Genberg: Részletek
Tone Hødnebø: Jótállás az igazságért
Jens Liljestrand: Ha minden véget is ér
Moa Herngren: A válás

-------------------------------------------------------------------------------------

► Terézia Mora: Muna avagy az élet fele – A női változat. Fordította: Fodor Zsuzsa. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2024, 391 oldal, 5999 Ft

1989-ben járunk. Muna anyja öngyilkosságot kísérel meg, a berlini fal leomlik, ő pedig menthetetlenül szerelmes lesz egy férfiba, aki eltűnik valahol a határ túloldalán. Terézia Mora legújabb regényének főhőse az NDK-ban él, és éppen csak betölti a tizennyolcadik életévét, amikor a világ – mind a közvetlen környezetében, mind pedig globálisan – kifordul magából. A fiatal lány ebben a zűrzavarban kezdi el felnőttkorát, amely egyszerre hoz számára szabadságot, kalandot, elhagyatottságot és feldolgozhatatlan mértékű fájdalmat. A Muna avagy az élet fele az ő sorsát meséli el, ettől a pillanattól kezdve negyvenéves koráig, amikor „statisztikai átlagban” leélte az élete felét. A magyar származású, Német könyvdíjas író stilisztikailag virtuóz regényben mesél a felnövésről, a rajongásról, a függőségről, a hatalmi játszmákról és a szörnyeteggé váló emberekről, miközben azt is megmutatja, hogyan épül be mások véleménye, kritikája a saját identitásunkba.

► Krusovszky Dénes: Életrajzi kísérletek. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2024, 96 oldal, 3499 Ft

Ahogy azt a cím is sejteti, izgalmas formai kísérletezés zajlik a kötetben: az Életrajzi kísérletek három ciklusból áll, amelyek nem egymást követik, hanem ömlesztve kerültek be (vizuális jelzések mutatják meg, melyik hova tartozik), így a szövegek könnyebben párbeszédbe lépnek egymással. Emellett más poétikai játék is akad, az Előszó című költemény például a kötet legvégére került, de van jó néhány az avantgárdra hajazó, vizuális szempontból izgalmas vers is.

Szilvia Molnar: Üvegház
Kállay Eszter: Vérehulló fecskefű
Annie Ernaux: Az esemény
Margaret Atwood: Pénelopeia

---------------------------------------------------

► Oravecz Imre: Alkonynapló (2018–2023). Magvető Könyvkiadó, 2024, Budapest, 198 oldal, 4499 Ft

Az Alkonynapló tétje az öregséggel való szembenézés, aminek azért is nagy a jelentősége, mert az irodalom ritkán reflektál a témára ilyen kendőzetlenül. Oravecz Imre nem idealizálja az időskort, az öregedés nála nem a bölcsességet, a derűt, a nyugalmat jelenti, hanem a felejtést, a hanyatlást, a magányt. A pusztulás nemcsak személyes tapasztalatként jelenik meg, hanem mindenben visszatükröződik: a lerombolt tájban, a kiürülő faluban, a ház fenntartásáért vívott küzdelemben, a test betegségeiben, az elveszített ismerősök, barátok, családtagok emlékében. Közben vannak kérdések, amelyek újra és újra visszatérnek. Mennyi időm van még? Mi lett volna, ha másképp alakul az életem? Ki voltam?

Deres Kornélia: BOX
Fekete Vince: Halálgyakorlatok
Erdős Virág könnyei
Kustos Júlia: Hullámtörő

Ketten egy új könyvről – Szilasi László: Tavaszi hadjárat. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 336 oldal, 4299 Ft

Szilasi László könyvének két részéből rengeteg mindent megtudunk a XIX. századról. Szó esik a megtorlásokról, a nacionalizmus térnyeréséről, a korszak nagy fejlesztéseiről, a vasútépítésről, a folyószabályozásról, vagy épp a Lánchíd építéséről. De ahogyan a Mikes Kelemen leveleibe beékelt szerelmi szál, úgy ezeknek a történeteknek is a romantikus, pajzán oldala a legizgalmasabb, azok a részek, amelyek betoldások és kihagyások révén kerülnek előtérbe, amelyek a barátságokról, a nagy szeretkezésekről, a szerelmi drámákról szólnak.

G. István László: úgy felejti nyitva. Magvető Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2021, 89 oldal, 1999 Ft

Maga a kötetcím, az úgy felejti nyitva egyfajta befejezetlenséget, lezáratlanságot sugall. Asszociálhatunk róla egy nyitva felejtett könyvre, vagy akár egy lezáratlan életútra is. A sor a Rév című versből való, ez a tágabb kontextusa: „Aki révbe ér, az akármit ér, / (nem tudja, melyik hang hamis) / nem ért semmit, nem éri semmi se – / az úgy felejti nyitva a kezét, /hogy nem fér bele a más keze.” A félbehagyottság, a beteljesületlenség, a megértés és a másikhoz való kapcsolódás lehetetlensége jelenik meg itt, amely témák aztán többször is visszaköszönnek a kötetben, rögtön a nyitóversben is például, amely (az első ciklussal együtt) a Kettéesett barack címet kapta, és amelyben szintén valamiféle romlottság, fásultság, dekoncentráltság jelenik meg: „Úgy / teljesedsz ki, mint a kettéesett / barack: kásás húsába betokosodott / a mag.”

Ketten egy új könyvről – Tóth Krisztina: Bálnadal. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 64 oldal, 2499 Ft

A kötet legerősebb költeményei azok, amelyekben mindennapi szituációk mélyebb rétegei váratlanul tárulnak fel. Ilyen például a Babzsák című vers, amely egy teljesen banális helyzetből indul ki, abból, hogy újra kell tölteni egy régi babzsákfotelt. Egy anyát látunk, ahogy a garázsban a huszadik születésnapját ünneplő fiával tömködi küzdelmesen a tölteléket a zsákba. Aztán ahogyan haladunk a versben, az egész mintha egy inverz vajúdás-jelenetbe torkollana. A nyelvi és szituációs keret – a nyögés, a gyömöszölés, a madzag elvágása – a múltbeli szülésélményt hozza felszínre: „Gyömöszöltük és húzkodtuk, miközben / várták már őt, de félúton megállt, / nyomorgattam az oldalát és nyögtem, / de a babzsák csak nem hagyta magát.” Hasonló technikára, játékra épül több vers is. Kifejezetten megrázó a Sunday című, amely a kínai zoknik vásárlásától indul, de valójában egy apa elvesztését meséli el. Vagy a Vatera, amelyben a játékbaba keresése az interneten a gyerekkor temetésébe torkollik.

Ketten egy új könyvről – Rakovszky Zsuzsa: Állapotváltozások. Válogatott versek 1981–2019. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 159 oldal, 3499 Ft

Rakovszky Zsuzsa új versgyűjteménye tavaly, hetvenedik születésnapja alkalmából jelent meg a Magvetőnél. A költő maga válogatta ki a számára legkedvesebb verseit eddig megjelent köteteiből, így az Állapotváltozásokat egyfajta költői önmeghatározásként is olvashatjuk, amelyben ő maga kísér minket végig pályájának legfőbb állomásain. Az Állapotváltozásokban nincsen se elősző, se utószó, és ciklusokba sincs rendezve az anyag, a versek szinte egymásba érnek, egymást értelmezik. Egy 1981-től 2019-ig tartó költői utat járhatunk be általuk: a fiatalkori versektől az idősebb koriak felé haladva merülhetünk bele Rakovszky Zsuzsa verseinek fény-árnyék játékába. A válogatást az ellentmondásos Állapotváltozások cím fonja egybe, amely a kötet végén olvasható rövid versesregény címe is egyben, és amely azt pedzegeti, hogy mi az állandó és mi a változó az életben, és mit lehet kezdeni az állandók változásával, illetve a változások állandóságával.

Ali Smith: Ősz. Fordította Mes­ter­há­zi Mónika. Magvető Könyv­kiadó, Budapest, 2020, 232 oldal, 3699 Ft

Az Ősz két nagyon különleges ember barátságáról szól. A regény nyitányakor a 101 éves Daniel Gluck egy idősotthonban fekszik, élet és halál között lebeg. Nem szenved, csak alszik, hosszú és kusza álmokba merülve, amelyekben az életének szereplői, eseményei keverednek a túlvilág konstrukciójának képeivel. Régi barátja, a fiatal Elisabeth gyakran meglátogatja őt, ül az ágya mellett és olvas. Olyan könyvekkel érkezik, mint a Szép új világ vagy A vihar, de aztán emléktöredékek kúsznak be a megismerkedésükről, a beszélgetéseikről, a közösen kitalált történeteikről. A háttérben közben zajlik a hangos, frusztrációval teli jelen a Brexittel és az annak nyomán kibontakozó társadalmi kataklizmával, amely megszünteti a párbeszéd lehetőségét.

Ketten egy új könyvről – Szilágyi István: Messze túl a láthatáron. MMA Kiadó, Budapest, 2020, 512 oldal, 4800 Ft

Szilágyi István olyan figurát alkotott meg az idősebb Tompay Wajtha Mátyás személyében, aki azért tudja képviselni az igazságot, mert folyamatosan kételkedik. Akinek egy gazdája van, a törvény, és aki az igazságkeresés magányában egyedül áll, szemben mindenki mással, aki a bíráskodás és ítélkezés színházát szeretné látni. Aki legalább olyan elemelt figura, mint Szókratész, szinte nem is emberszerű. Akinek elképesztő tudás és tapasztalat van a birtokában, aki kikezdhetetlen, és aki a bizonyos „Nagyidejűvel” társalog.

Ali Smith: Hogy lehetnél mindkettő
Olga Tokarczuk: Hajtsad ekédet a holtak csontjain át
Elif Batuman: A félkegyelmű
Gáspár-Singer Anna: Valami kék

Ketten egy új könyvről – Kukorelly Endre: Cé Cé Cé Pé avagy lassúdad haladás a kommunizmus felé. Kalligram Kiadó, Budapest, 2019, 304 oldal, 3500 Ft

A jelen és a múlt alaposan összekeveredett Kukorelly új regényében, amely az életművet ismerőknek megszokott terepen és szereplők között játszódik: a gyerekkor, a kommunizmus, a nők, a foci és a hatodik kerület alkotja a fő díszletet ezúttal is. A Cé Cé Cé Pé így bizonyos értelemben a TündérVölgy párja, ikerdarabja, de az író többi művével is párbeszédbe lép.  A fókuszban most is az önéletrajziság, az emlékezet és az elbeszélhetőség problémája áll, és nem marad el a szerzőtől megszokott öniróna és a formai, nyelvi játékosság sem. A könyv egy deklasszálódott család történetét meséli el, amely – elég jelképesen – a budai Horthy Miklós útról kerül a belvárosba, egy lepukkant bérházba. Sorsuk egy közelképből, egy szimbolikus kis kerekasztal látványából bomlik ki, amelyen még ott van egy repesznyom 1956-ból. De Kukorelly ezután sem vált nagytotálra, hasonló kis részletekből, szagokból, jellegzetes tárgyakból, ételekből, szürkeségből gyúrta össze gyerekkorát és a kommunizmust, amelynek működését maga sem érthette igazán, és amely az egyén nézőpontjából talán nem is állt össze rendszerré. „Kommunizmus van, ez (K) számára leginkább a csütörtöki bridzspartik előtti családi beszélgetésekből derült ki. Vagyis épp az, hogy semmi nem derült ki igazából.”

Sally Rooney: Normális emberek
Anne Cathrine Bomann: Agathe
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
Jeroen Olyslaegers: Védőr

Ketten egy új könyvről - Lanczkor Gábor: Monolit. Válogatott és új versek. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2018, 334 oldal, 2999 Ft

Lanczkor Gábor költői pályája a kétezres évek közepén indult A tiszta ész című kötet megjelenésével, amely meglehetősen jó kritikákat kapott. Ezután sűrű egymásutánban jelentek meg a kötetei, 2007-ben a Fehér daloskönyv, 2008-ban a Vissza Londonba, majd 2011-ben a Hétsarkúkönyv. Mindeközben számos elismerést (például Gérecz Attila-díjat, Junior Príma-díjat, majd később József Attila-díjat) kapott. Költészete minden újabb kötettel megújult, rendszerint új perspektívákkal és motívumokkal gazdagodott. Az utóbbi években aztán a kifejezési forma is változott, versek helyett főként regények születtek. A most megjelent Monolit című kötet visszamutat a kezdetekre: válogatott és új verseinek gyűjteménye, így magába foglalja mindazokat a témákat, amelyek az első pillanatoktól fogva meghatározták költészetét. Sokfélesége ellenére azonban a kötet nem széttartó, hanem nagyon is jól szerkesztett és szépen építkező gyűjtemény, amely teljesen egyedi – a magyar irodalomban gyakorlatilag semmihez sem hasonlítható – versvilágot ad ki.

Polcz Alaine: Gyermekkorom. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2018, 196 oldal, 2999 Ft

Polcz Alaine gyerekkori alaptapasztalata az volt, hogy a felnőttekben nem lehet bízni. Visszaemlékezései szerint erre a belátásra nagyon hamar, már óvodás korában eljutott, és az érzés elkísérte őt egész életében. Szeretetben nőtt fel, mégis egészen korán megbizonyosodott róla, hogy a felnőttek semmit nem értenek az ő lelki világából, és számára sem tűnnek logikusnak azok a távoli összefüggések, amelyeket a világ működéséről mondanak neki. „Általában úgy tűnt, hogy a felnőtteknek keveset szabad megmondani. Mert két külön világ van. Sose szűnt meg bennem az érzés, hogy a felnőttek és a gyerekek két külön világ, és egészen nem érthetjük meg egymást.” (25.)

Ketten egy új könyvről – Markó Béla: Bocsáss meg, Ginsberg. Kalligram Kiadó, Budapest, 2018, 168 oldal, 2990 Ft

A Bocsáss meg, Ginsberg nyíltan vállalja az időskori líra sajátosságait: a számvetést, a csalódások és megrázkódtatások leltárját, a nosztalgiát és a halál értelmezésének kísérletét. Rendkívül sok hangon, témában és formában megszólaló dühös kötet, amely nem akarja elfogadni, hogy hiábavaló volt a hit egy jobb, szabadabb jövőben. Kontextusa az erdélyi magyarok kisebbségi helyzetéből, az 1968-as, majd az 1989 utáni csalódásokból, brutális gyerekkori emlékekből, és a mai gyűlöletkampány régi korokat idéző motívumaiból rakódik össze: „nem fér versbe vagy regénybe, / a gyűlöletet nem lehet megírni / nem zene a szögesdrót-országhatáron / átdobott kisgyerekek puffanása sem.” (157.)

A legerősebb ciklus a kötetben az első, Cukorspárga című szabadvers-folyam, amely a gyerekkorról mesél szókimondó, őszinte stílusban. Markó Béla a szagok, a hangok, a benyomások felől, mozaikszerűen tálalja az azóta élettörténetté és történelemmé szilárduló tapasztalatokat. Megjelenik például egy apa, aki esténként „lehalkította a forradalmat”, egy anya, amelyik rakott krumplit főzött a nehezen megszerzett húsvéti tojásokból, egy motoros szomszéd, aki felakasztotta magát, miután feljelentették, és a karácsonyfa, amely csontvázként ragyogta be a Szentestéket. A különös leltárban kiemelt helyet kaptak az elvesztett vagy elvesztegetett tárgyak és emberek, például a sosem elnyert futball-labda, az űrbeli kalandban odaveszett Lajka-kutya, vagy a szomszéd J. néni, aki a folyóba vetette magát.

Ketten egy új könyvről - Bödőcs Tibor: Addig se iszik. Helikon Kiadó, Budapest, 2017, 207 oldal, 2999 Ft

A szövegeket – ahogy azt a régebbi karikaturisták is tették – rövid, szubjektív „életrajzokkal” vezeti be, amelyekben humorosan élcelődve írja körül az adott írót és műveinek jellegzetességeit. A kis kedvcsinálók kivétel nélkül nagyon találóak és szórakoztatók. Krasznahorkai László műveivel kapcsolatban például így fogalmaz: „Ahogy a gyulai népi mondás tartja: rosszul nézel ki, Krasznahorkai-mondatba már ne kezdjél bele!” (25.) Móricz műveit pedig ekképp „reklámozza”: „Tulajdonképpen mindegy, hogy paraszt, pásztor vagy erdélyi fejedelem szalad ki a kezei közül: egy-egy mondata után szellőztetni kell, és cipőt pucolni. Megröntgenezte a Horthy-rendszert, és nem volt boldog attól, amit látott.” (41.)

Ami a kötetet igazán érdekessé teszi, hogy egy olyan szerző tollából kapjuk meg ezeket a paródiákat, aki korábban soha nem írt, sőt, nem is akart: elmondása szerint inkább azt hangoztatta, hogy Jézus és Szókratész mellett ő a harmadik, aki csak szóban alkot. Ehhez képest most olyan szövegekkel állt elő, amelyek az írott szó lehető legbehatóbb ismeretéről tanúskodnak. A paródiáknak olyan kidolgozott nyelvi és tartalmi rétegei, bravúros stiláris megoldásai vannak, amelyekre olvasóként újra és újra rá lehet csodálkozni. Ahogy az is érzékelhető, hogy gyakorlott stand-uposként Bödőcs Tibor mennyire tisztában van a jó szöveg ritmusával és terjedelmével.