(A Leopold Bloom Képzőművészeti Díj 2017 döntőseinek kiállítása megtekinthető az Új Budapest Galériában nov. 12-ig.)

 (A Hátrahagyott utópiák című kiállítás megtekinthető a Budapest Galériában okt. 29-ig.)

(Pintér Gábor Égig Érő Küszöb című kiállítása a Deák Erika Galériában megtekinthető okt. 14-ig.)

(Ember Sári Hosszúélet című kiállítása a Molnár Ani Galériában megtekinthető szeptember 29-ig.)

(Lalo Sánchez Del Valle Turning the inside out című kiállítása megtekinthető a Cervantes Intézetben szeptember 9-ig.)

(A természet bűvöletében – Szinyei Merse Pál című kiállítás a kecskeméti Bozsó Gyűjteményben aug. 20-ig tekinthető meg.)

(A Magán metropoliszok című kiállítás megtekinthető a Latarka Galériában aug. 23-ig.)

 (A Dürer – Fénybe metszett vonalak című kiállítás megtekinthető szeptember 20-ig a Bibliamúzeumban)

(A Shaping realities című kiállítás a Deák Erika Galériában aug. 30-ig látható.)

(Kondor Béla gyűjteményes kiállítása a Várkert Bazár Testőrpalotájában megtekinthető július 2-ig.)

(Az Útfélen című csoportos kiállítás megtekinthető az Inda Galériában június 30-ig.)

(A mindennapiság formái című csoportos kiállítás megtekinthető a Latarka Galériában május 25-ig.)

Összegzésképpen: noha vágytam rá, hogy az első bekezdésben említett konceptuális művészet műremekeivel találkozzam, be kell vallanom, hogy a kiállítás, mint gondolatébresztés, számomra nem feltétlenül ért célba, az élmény nem igazán tett különbséget a tegnapom és a holnapom között. Nem kérem én ingyen a feloldozást, nem arról van szó, hogy didaktikus munkákkal kellene a nagyérdemű igényeit kiszolgálni, de a jelen kiállítótérben elhelyezett műalkotásoknak legalább fele pontosan olyan, ami nem fogja a társadalom nem szakmabeli részét közelebb vinni a kortárs képzőművészethez.

(A Tájképzetek/Landschaftvisionen című kiállítás megtekinthető az Osztrák Kulturális Fórum kiállítóterében május 5-ig.)

Ez a kiállítás egy hónapon belül már a második szívet-szemet gyönyörködtető osztrák–magyar képzőművészeti együttállás – a Budapest Galéria márciusban megrendezett A látszat csal című csoportos tárlata után, melyről szintúgy volt alkalmam írni (Füst és tükrök, ÉS, 2017/12., márc. 24.). Hogy ezeknek az eseményeknek vajon az egykoron közös uralkodónk tiszteletére rendezett Mária Terézia emlékév ad-e keretet, vagy sem, felesleges taglalni, mert a hangulat a monarchiát kevéssé idézi. De miért is idézné, arra ott vannak az egyéb programok és az antikvitások. Akármi is lett légyen a kiindulópont, megérte – itt valami titokzatosan posztmodern van készülőben.

(Székely Beáta kiállítása megtekinthető április 21-ig az Ari Kupsus Galériában.)

Székely Beáta festészete szép. Madaras festményei nem giccsek, vagy csak akkor, ha az isteni Vermeer, Johannes Fabritius vagy a flamand Van Dyck festészete is az, ugyanis a művész képei jól láthatóan ennek az aprólékos, érzékeny mégis perfekcionista barokk festészetnek a stilisztikáját követik. Ezzel együtt megidézik az európai akadémizmust és klasszicizmust is, no nem téma szempontjából, hanem formailag, a sötét (fekete) háttérből kibontott világos, plasztikusan megfestett figura hagyományára alapozva – mely tulajdonság egyébként az említett barokk festészet jellemző, drámai eszközét ismétli.

(A látszal csal című csoportos kiállítás megtekinthető a Budapest Galériában április 16-ig.)

(Iain Patterson Out West című kiállítása megtekinthető a Klebelsberg Kultúrkúriá­ban márc. 26-ig)

(Földesi Barnabás Mimézis című kiállítása megtekinthető március 17-ig a Karin­thy Szalonban.)

(A Rippl-Rónaitól Vajdáig című kiállítás március 19-ig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Galériában. )

(Bardon Barnabás Etalon ember sorozat – „Elzárt Kert” című kiállítása február 24‑ig tekinthető meg a NextArt Galériában.)

(Az Interferencia című kiállítás a Trafó Galériában január 29-ig tekinthető meg.)