► Olga Tokarczuk: Az érzékeny nar­rá­tor. A Nobel-előadás és válogatott esszék. Fordította Hermann Péter. L’Harmattan Kiadó, Bu­da­pest, 2024, 272 oldal, 3990 Ft

Tokarczuk azonban ezekben az esszékben (melyek egy része előadásnak készült) nem pusztán kesereg, hanem örömet és utat is mutat. Az alkotói folyamatnak és a saját írói eszmélésének a pszichoanalitikus-mitikus misztériumán vezet végig úgy, hogy közben konkrét alkotási technikákról mesél, és egyfajta utólagos műhelynapló-szerűséget vázol három regénye létrejötte kapcsán (Nappali ház, éjjeli ház; Jakub könyvei; Hajtsad ekédet a holtak csontjain át).

► Mariana Enríquez: Részünk az éjszakából. Fordította Pávai Patak Márta. Open Books Kiadó, Budapest, 2024, 648 oldal, 6999 Ft

A téma – ismétlem – valóban izgalmas. 1981-ben Juan, a Rend médiuma elindul Gaspar fiával kideríteni, mi történt Rosarióval, a feleségével. A gyermeknek kezdenek megmutatkozni a természetfeletti képességei, ami miatt Rosario családja számára nagyon fontossá válik. Bonyodalmak után sikerül Juannak barátai és a mágia segítségével évekig rejtve tartani Gaspart a Rend elől, súlyos áldozatok árán. Mind mélyebbre visz a regény a Rend hitrendszere, szertartásai és tagjai megismerésében, Gaspart pedig hosszadalmasan elmesélt, a rendbéliekéhez képest „normális” életszakaszában is végigkövetjük, miközben szívszorítóan szenved apjának számára érthetetlen dühkitöréseitől.

Peter Sloterdijk: Stressz és szabadság
Nádas Péter: Szépírás mint hivatás
​​​​​​​Szécsi Noémi: Régen minden lánynak jutott férj
Annie Ernaux: Évek

​​​​​​​--------------------------------------------------------------------------------------

► Han Kang: Görög leckék. For­dí­totta Kiss Marcell. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2024, 176 oldal, 3999 Ft

Két főszereplőt követünk felváltva. Az egyes szám első személyű elbeszélés egy férfi szólama, aki ógörögöt tanít az esti órákban, harmincas éveiben tért vissza Koreába, miután tizenéves korában családja Németországba emigrált. Egy örökletes betegség miatt egyre rosszabbul lát, az orvosa szerint negyvenéves korára következik be a teljes elsötétedés. A másik főszereplő a férfi diákja, egy felnőtt nő, akiről egyes szám harmadik személyben tudósít a regény. A nő képtelen beszélni, nemrég veszítette el édesanyját, valamint nyolcéves fia felügyeleti jogát. Kiderül, hogy tizenéves korában is volt már egy némasági epizódja, akkor egy francia szó hozta meg az áttörést – ezért tanul hát ógörögül, hogy a koreaitól oly távoli nyelv hatására hátha visszaszerzi a sajátját.

► Papp-Zakor Ilka: A hasbeszélő visszhangot keres. Kalligram Kiadó, Budapest, 2024, 340 oldal, 4490 Ft

Elérkezünk itt a regény középpontjához, a Zoltán-Tomi-Vera hármas történetéhez, amely a körülötte lévő szereplői hálózattal egyetemben a gondoskodás- és az empátiagyakorlás széles skáláját láttatja. Tomival nyilvánvalóan nehéz, rohamai ön- és közveszélyesek, bizonyos módszerekkel viszont megelőzhetők, de hát Zoltánnak is megvannak az egyéni ambíciói, szüksége van a segítségre. Ezért a rejtélyes, de a kellő pillanatokban mindig önzetlenül és hatásosan segítő Andreas visszaköltözteti őket Magyarországra, Zoltán rokonainak régi lakásába, amelyben éppen Vera óvónő él – a nő életére való hirtelen rátelepedés láthatólag senki szerint nem probléma. Vera szívvel-lélekkel beszáll Tomi gondozásába, eleve olyan egyén, aki a gondoskodást érzi a hivatásának, mivel mindenkit szeret. Az ő olykor kétértelmű viszonyulása, örökös alárendelődése mások igényeinek, majd fokozatos kétségbeesése (aminek nem kizárólagos oka a Zoltánékkal közös élet, sőt) fontos lélektani tengelye a regénynek.

► Gabriela Adameșteanu: A Trevi-kút. Fordította Koszta Gabriella. Vince Kiadó, Budapest, 2023, 364 oldal, 4495 Ft

„Nem az az életünk, ami velünk történik, hanem az, amit a körülöttünk lévők elképzelnek, hogy megtörtént.” – egyszerre igazolja és cáfolja a mű ezt a megállapítást. A szöveg véleményekkel, kommentárokkal, egymás cselekedeteire tett megjegyzésekkel, hasonlítgatásokkal teletűzdelt: Románia vs. „odaát”, kommunizmus vs. kapitalizmus, idősebb vs. fiatalabb nemzedék, mai nők vs. a nők rendszerváltás előtti lehetőségei. Mindezek nagyon életszerűen csipkelődéssel, lesajnálással, gúnnyal, elfogadással, beletörődéssel, kétszínűsködéssel telítettek, miközben ott a háttérben annak belátása, hogy ki milyen traumákat cipel. Adameșteanu kiváló érzékkel, hitelesen építi fel azt az autentikus légkört, amelyben egymásrautaltságnak, nosztalgiának és valamilyen otthonélménynek köszönhetően maradnak fenn évtizedeken át barátságok a bosszúságok, a földrajzi és ideológiai távolságok ellenére.

► Alina Nelega: Mintha mi sem történt volna. Fordította András Orsolya. Lector Kiadó, Marosvásárhely, 2023, 452 oldal, 4550 Ft

A regény világában nyíltnak, egyenesnek lenni – nem feddhetetlennek! – veszteségek sorához vezet, mert a közeg ezt bünteti. A közeg nemcsak a Ceaușescu-diktatúrát jelenti (nincs „mi” és „ti”, 325.), hanem a mindennapi kapcsolathálót, az ügyeskedés, a helyezkedés, az engedelmesség és alkalmazkodás elvárásának, a „pilák” (románból vett szó, protekcionizmust jelent) kultúráját is. Eszerint muszáj kicselezni a hatalmat, hogy létezni lehessen – de ezzel együtt jár a sorstársak kicselezése is. A főszereplő, Cristina, akit 12. osztályos korától a bölcsészkaron, majd román- és angoltanárnőként töltött évein át a 29. életévéig követünk, nem akar cselezni, jelzésekből érteni – azt azonban mondjuk nem bánja, ha a kihelyezések világában a szülei intéznek neki olyan állást, amire nincs elegendő kompetenciája, s van egy felsőbbrendűségérzése is másokkal szemben.

Elinor Cleghorn: Szenvedő nők – Mítosz és gyógyítás egy férfiközpontú világban
Julie Otsuka: Buddha a padláson
Milbacher Róbert: Keserű víz
Kustos Júlia: Hullámtörő

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

► Terézia Mora: Nap mint nap. Fordította Nádori Lídia. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2023, 496 oldal, 5499 Ft

Abel Nema látványosan kísérleti irodalmi figura, részben a posztmodern utórezgéseket mutató írói technika (amely bár következetes, eluralkodik a regényen) és önkény tárgyaként (lásd a már az első oldalon előre jelzett két „csodát”). Például nem érthetjük, miért érdekes mások számára, hisz alig nyilvánul meg. El kell fogadnunk, hogy az elzárkózása az, ami izgató s frusztráló, plusz a 10 nyelv ismerete s akcentus nélküli beszélése egy baleset után megjelenő nyelvi képességnek és egy fonetikai labornak köszönhetően. Ugyanennek a balesetnek következménye a fizikai érzékelés tompulása (kivéve a „fiúcskák” irányában érzett izgalmat) és a tájékozódás képességének hiánya. Tehát megszakadt Abel közvetlen kapcsolata a külvilággal: „Él bele a világba, de nem ebben a világban él.” (15.).