A nosztalgia íze – Ketten egy új könyvről
► Rakovszky Zsuzsa: Vattacukor. Novellák. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2024, 370 oldal, 5499 Ft
Ambivalens családi viszonyokat, döntéshelyzeteket ábrázolni nem kockázatmentes kihívás: még Rakovszkynak sem sikerül maradéktalanul elkerülnie a didaxis rémét. A címadó elbeszélés kissé túlmagyarázó befejezése például már-már tanmesés jelleget kölcsönöz az egyébként nagyon is érdekes írásnak. Egy még mindig vonzó, kisgyerekes özvegyet ismerünk itt meg, aki komoly, megbízható udvarlója helyett a szabadságot választja, később azonban elbizonytalanodik, hogy csakugyan erre vágyott-e. A zárlatban az egykori boldog fiatalság a vattacukor ízével kerül párhuzamba: „[a]míg nem lehetett kapni, mindent megadtam volna érte (…) És most, hogy van… valahogy nem ízlett” (32.) – hangzik Klára nem túl revelatív felfedezése.
Körkép repedésekkel
► Borbély Szilárd: Árnyképrajzoló és egyéb prózai írások. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2024, 440 oldal, 5999 Ft
A tizenkét kisprózát tartalmazó Árnyképrajzoló eredetileg a körülírások alcímet viselte, amely egyfelől kiválóan érzékeltette a recepció által is hangsúlyozott kísérletező jelleget, másrészt a szövegek műfaji kategorizálásának problematikus voltát is indikálta. Novella, esszé, sőt publicisztika határainak elmosódása a későbbi írásoknak is sajátja, és a megszólalásmódok váltogatása is mindvégig fókuszban marad, számot vetve a dilemmával, hogy miként beszélhető el a test, a múlt vagy éppen a halál. Egyes helyeken Borbély a végletekig fokozza a szenvtelenséget, máskor – ahogy Krupp is kiemeli – „igazi stílusbravúroknak lehetünk tanúi” (418.). A nyelvvel folytatott virtuóz játék talán a második, [P. emlékezete] című ciklusban a legszembetűnőbb, melynek darabjai eredetileg az Élet és Irodalom Tárcatár rovatában jelentek meg.
Ex libris
Karl Ove Knausgård: Hajnalcsillag
Jón Kalman Stefánsson: Hiányod maga a sötétség
Roy Jacobsen: A Rigel szeme
Marie Aubert: Igazából nem ilyen vagyok
-------------------------------------------------------------------------
Ex libris
Oláh Péter: A delfinek nem alszanak
Sirokai Mátyás: Hangszerek egy távoli kézben
Bányai Tibor Márk: Ólomcukor
Magolcsay Nagy Gábor: Tanösvény a Spitzbergák alatt
A palackposta elkészült
Ketten egy új könyvről – Sándor Iván: Tiltott terület. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2023, 152 oldal, 4499 Ft
Korunk égető ügyeihez ennyire közel menni nem kockázatmentes vállalkozás, Sándor viszont mer tabuk nélkül írni, miközben kiváló arányérzékkel adagolja a feszültséget. A befogadó is összerázkódik a német publicista kérdésére: „maguk miért barátkoznak még mindig a szörnnyel?” (56.). Az aktualitásokra adott reflexiók nem csak az orosz–ukrán konfliktust tematizáló részekben tűnnek fel. A Helytörténész elveszik a Hivatal útvesztőiben, és az egyetlen alkalmazottat, aki segíteni próbál neki a kutatásban, kirúgják. Azon már meg sem lepődünk, hogy az iskola új tanára nem adhat engedélyt a diákokkal való beszélgetésre, hisz tudjuk: „fölötte az Igazgató, az Igazgató fölött a Tankerület, a Tankerület fölött a hatalmi apparátus” (66–67.).
Könyvheti antológiák
► Szép versek 2023. Összeállította Turi Tímea. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2023, 272 oldal, 4999 Ft
► Körkép 2023. Válogatta Szegő János. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2023, 400 oldal, 4999 Ft
A 94. Ünnepi Könyvhét alkalmából ismét örülhetünk a két tradicionális Magvető-antológia megjelenésének. A Szép versek és a Körkép idén is hozza a megszokott magas színvonalat, néhány változás viszont történt az elmúlt évekhez képest. A szerkesztők megfogadták Károlyi Csaba 2019-ben tett javaslatát (Ex libris, ÉS, 2019/25. június 21.), és cseréltek, így kivételesen Turi Tímea válogatta a verseket, a novellákat pedig Szegő János (bár ennek ellenére Turi nem szerepel a Körképben). Újdonság továbbá, hogy végre a versantológia utolsó oldalaira is kerültek néhány soros ismertetők a szerzőkről, ez korábban csak a Körképben kapott helyet.
Irodalom sajtban mérve
► Szilágyi Zsófia Emma: Szonja. Helikon Kiadó, Budapest, 2022, 328 oldal, 3999 Ft
„Hogyan lehet a legintimebb titkainkat is megosztani egy olyan szülővel, akit hiába szeretnénk közel tudni magunkhoz, teljesen idegen nekünk?” – áll a már önmagában is problematikus kérdés a fülszövegben, a kitárulkozás létjogosultságáról pedig a regény sem győzi meg az olvasót. A szókimondó énelbeszélés üdítő frissességgel számol be a huszonévesek létélményéről, az apához való állandó visszakanyarodás azonban éppen ezt a természetességet töri meg. A levélforma kétségtelenül termékenyen hat a gyerekkori hiányérzet, valamint a későbbi talajvesztettség elbeszélésére, sőt, még a szexualitás provokációként történő beemelésének is teret enged („Ha mondjuk megtudtad volna, hogy lefeküdtem Mick Jaggerrel, felkapod a fejed?” – 5.); a spontán szadomazo-kaland vagy éppen a nekrofíliába torkolló szomszédlátogatás viszont már jóval nehezebben illeszthető be az apahiány narratívájába. A férfi által hátrahagyott angyalszobortól függő orgazmusról szóló jelenetek által pedig a regény már-már önmaga paródiájává válik.
Forog a kaleidoszkóp
Péntek Orsolya: Vénusz jegyében. Kalligram Kiadó, Budapest, 2022, 352 oldal, 4990 Ft
A különböző idősíkok egyszer a krónikák, máskor a mesék nyelvén szólalnak meg, helyenként a „város szája” beszél, de olyan is előfordul, hogy a szereplők gondolataiba nyerhetünk betekintést. Egy ennyire szerteágazó regényvilág megalkotása nem kockázatmentes vállalkozás, Péntek azonban mind nyelvileg, mind a cselekményt illetően talál olyan elemeket, amelyek képesek koherenssé tenni a művet. Az egész szöveget erőteljes érzékiség járja át, az ábrázolt terek ízekből, színekből, szagokból tevődnek össze: a szőlőszemekben tükröződő égbolt, a rózsa illata állandóságot teremt az időben. Szintén kontinuitást képez a visszatérő családi szál, a kelta Ulpia Ruca kék szemű leszármazottai ugyanis minden részben előkerülnek.