► Mihail Zigar: Az Ukrajna leroha­ná­sáig vezető út. Fordította Bar­tók Imre. Athenaeum Kiadó, Bu­dapest, 2024, 348 oldal, 6499 Ft

Mihail Zigar nem történész, ami számtalan helyen érződik. Témába nem vágó megállapításai, indokolatlan párhuzamai meghökkentik az olvasót. Például van-e értelme G. Washington függetlenségi háborúját „egy lapon” (47.) emlegetni a J. Pugacsov vezette parasztfelkeléssel? Ügyetlenségnek tűnik a „Moszkva a harmadik Róma” tétel kapcsán Bécset nevezni a Nyugat Rómájának, az oroszországi jobbágyrendszer talán valóban a legembertelenebb volt Európában, mégsem szoktuk rabszolgaságnak nevezni. Az információgazdag könyv legfőbb értéke az Ukrajna függetlensége mellett kiálló, az agresszor Oroszországot elítélő etikája. Minden során érződik, hogy Zigar a történteket személyes ügynek tekinti: „[a] mi mítoszaink 2022-re a fasizmushoz vezettek.” (5.) Az epilógusban heves önvád mardossa, hazája bűneit magára veszi: „A birodalom a mi betegségünk – a függőségünk.” (291.) Dosztojevszkiji befejező mondatában a bűnhődést is kilátásba helyezi.

Gali Máté: A próbára tett nemzet
Fejezetek Magyarország modern kori történelméből
Ismeretlen Budapestek
Kis történetek a város múltjából
Ablonczy Balázs: Az utolsó nyár
Magyarország, 1944
Eőry Gabriella: Kaszinók Magyarországon
Különös tekintettel a két világháború közötti budapesti kaszinókra

----------------------------------------------------------------------------------------------

Ungváry Krisztián: A Mindszenty-mítosz
Michael Borchard: Egy nem mindennapi barátság
Komoróczy Géza: Jogot, mert emberek vagyunk
Paul Lendvai: Ausztria álarc nélkül

-----------------------------------------------------------------------

Magyar Zoltán: Árpád-házi Szent Kinga
Tasiné Csúcs Ildikó: Szent-Györgyi Albert, a tudós politikus
Gerő András: Liberális látószög
Roman Holec: Diadal és katasztrófa

François Kersaudy: Himmler masszőre
Kovács Szabolcs: A nagysármási zsidók meggyilkolása 1944. szeptember 16–17.
Boros Anikó: Pusztavám 1944
A szovjet típusú rendszer időszakának vitatott kérdései

Kovács Lajos: Hosszúra nőtt árnyékaink
Kovács Lajos: Van egy perced a támaszpontomra?
Kovács Lajos: „Mi közük hozzám?”
Kovács Lajos emlékkönyv

Eörsi László: Pesti lányok, 1956
Font Márta–Sudár Balázs: Honfoglalás és államalapítás (9–10. század)
Font Márta: Az Árpád-ház évszázadai 1038–1301
Szende László: A késő középkori nagyhatalom 1301–1526

Romsics Ignác: A nagy háború és az 1918-1919-es magyarországi forradalmak. Válogatott tanulmányok. Helikon Kiadó, Budapest, 2018, 331 oldal, 4499 Ft

Ma ebben az országban rengeteg értelmiségi, publicista, de történész is politikusi intenció szerint jár el, amikor az 1918-19-es eseményeket nem tekinti forradalomnak. Ezért a 2016-ban keletkezett zárótanulmány különös jelentőséggel bír. A kései dualizmus feszültségeinek rövid bemutatása után a fronton harcoló hadsereg forradalmasodására tér át, amire rátett egy lapáttal az orosz bolsevizmus. A kérdés nagyságrendjének érzékeltetésére fontosak a számadatok: 1917 novemberében Budapesten 100 ezer munkás tüntetett, 1918 őszéig orosz hadifogságból mintegy 300 ezren tértek haza, kiknek nagy része a leninizmus hatása alatt állt. Romsics módszere, hogy mikrotörténelmi adatokkal igazolja a történelmi trendet: a tiszántúli Kunhegyes községbe 1918 októberéig 302 fő tért haza Oroszországból! A szerző nem tagadja meg az eseményektől a „forradalmi” jelzőt, amelyekben az irányítás és politikai artikuláció a fővárosi pártokhoz kötődött.

Trianon arcai. Naplók, visszaemlékezések, levelek. Szerkesztette és az előszót írta Kunt Gergely, L. Balogh Béni, Schmidt Anikó, Libri Kiadó–Magyar Nemzeti Levéltár, Budapest, 2018, 466 oldal, 3999 Ft

Az impériumváltás technikái nem sokban különböztek az elszakított országrészeken. A bevonuló hadseregek parancsnokainak átadták a városok kulcsát. A megszállók katonai közigazgatást, sajtócenzúrát vezettek be, hűségesküt követeltek. A memoárok nagy teret szentelnek a szimbólumokban kifejeződő változásoknak: le kell cserélni a feliratokat, új cégéreket ildomos festeni. Az aradi Krenner Miklós a jelenség humoros oldaláról így ír: „Czeiler címfestő mondja, rengeteg dolga van, külön helyiséget kell bérelnie. [...] Egy házban, hol sok kis üzlet szorong egymás mellett, az egyik kereskedő az oláh cégtáblák miatt hosszú ideig nem találta meg a saját helyiségét.” (149.)