► Kim Thúy: Ru. Fordította Ádám Péter. Park Könyvkiadó, Budapest, 2024, 216 oldal, 4499 Ft

Nem a pontos történetelbeszélés a cél, hanem a személyes emlékek kifejezése. Ezért tudunk meg sokat a narrátor családjáról, a korábban említett nagyszülőkről, a politizáló nagybácsiról, aki királyi körülmények között neveli lányát. Az unokatestvérrel életre szóló barátságot köt. Valamennyien átélik a kultúra- és nyelvváltást, ami családja meghatározó élményévé válik. Kim Thúy már franciául írja a műveit, de témája mindig Vietnám (ahogy az elhagyott csecsemő életét bemutató Em című regényében is). Ez a nézőpont teszi őt különlegessé, sőt a narrátor deklarált szándéka is ugyanerre vonatkozik: „úgy mesélek el egyet-mást a múltamból, mintha ezek a történetek anekdoták, humoreszkek vagy távoli országok furcsa meséi volnának, egzotikus tájakkal, szokatlan hangokkal, bizarr karakterekkel” (207.).

Mohamed Mbougar Sarr: Ugyanolyan emberek
Leïla Slimani: Mások országa
Abdulrazak Gurnah: Cserben hagyás
Abdulrazak Gurnah: Az utolsó ajándék

----------------------------------------------------------------------------------

► Benedict Wells: Hard Land – Kemény vidék. Fordította Almássy Ágnes. Geopen Könyvkiadó, Budapest, 2024, 304 oldal, 4990 Ft

A szereplők megalkotásakor Wells felnyitotta a klisékatalógust. Van köztük színesbőrű mintasportoló, aki ösztöndíjat nyer a jogi tanulmányaihoz; kőgazdag családból származó bohém biszexuális és a punkokra hajazó vadóc hölgy, akiről az a pletyka járja, hogy „forró a bugyija”. Természetesen egy szerző szabadon megválogathatja a hőseit, azonban orbitális hiba lélekfejlődést bemutató műnél élettelen viaszfigurákat felsorakoztatni a frontvonalhoz.

► Klas Östergren: Hilde. Fordította Péteri Vanda. Polar Könyvek, Budapest, 2023, 296 oldal, 4950 Ft

Habár mindegyik mű címe a főhős nevét viseli, Östergren történetét figyelembe véve a címalkotás eszünkbe juttatja Bovarynét, Anna Kareninát vagy Effi Briestet, így nem árulunk el semmit azzal, hogy Hilde is meghal a műben. Velük ellentétben „nem szerette volna, ha áldozatnak tartják”, bele se fog a rossz házasságba. Ő már emancipált nő, aki kiteljesedését nem a családban keresi, hiszen a feleség csak osztozik az élettársa hivatásában, „segíti a férjét az alkotásban, megkönnyíti a munkáját”.

► Wole Soyinka: Krónikák a Föld legboldogabb népének országából. Fordította Csuhai István. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2023, 528 oldal, 5699 Ft

Soyinka legerősebb műneme a dráma, ami a regényen is meglátszik. Kétségkívül a mű legerősebb részei a dialógusok, amelyek sokkal dinamikusabbak a leíró részeknél. Amint az összefoglaló magyarázatok visszaszorulnak, és a hétköznapi életképek jobban érvényesülnek, megelevenedik a szöveg. Utalhatunk a család aggodalmaira a robbanás után, vagy a Pitan-Payne felépülését hátráltató gyógyszerhiányra. De kiemelkedő rész a pártellenes Akpanga kormányzóról készült jegyzőkönyv, amely lazán ékelődik bele a történetbe. Ugyanakkor a túl sok magyarázat, amellyel a narrátor tisztázza a rendszer működését, megfosztja az olvasót az önálló műértelmezéstől.

► Alice Munro: Valamit el akartam mondani. Fordította Kada Jú­­lia. Park Könyvkiadó, Budapest, 2023, 293 oldal, 5999 Ft

A legtöbb esetben az olvasó leginkább csak a megtörtént események utóéletével találkozik, ezáltal a narrátori magatartás hol visszaemlékező és nosztalgikus, hol pedig már vallomásos monológgá válik (Mondj igent vagy nemet), hiszen az igazán őszinte múltidézésben mindig van egy kis confessio is. Mivel a legtöbb novella in medias res nyit, ezért eleinte azzal a nehézséggel találjuk szembe magunkat, hogy sok a megvilágítatlan részlet, a homályos folt. Az időben és finoman adagolt információcseppeknek köszönhetően a szerteágazó sorsok lassan-lassan összefonódnak, azaz a legutolsó kirakósdarab is a helyére kerül. Ez a puzzleszerű eljárás lenyűgöző; mint egy színezőben, az elbeszélő mindig vissza-visszatér a fehéren maradt részekhez.​​​​​​​

► Vincenzo Latronico: A tökéletesség. Fordította Todero Anna. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2023, 128 oldal, 3499 Ft

Berlin dinamikusan változik, és a ’10-es évek végére már egyáltalán nem az a város, ahová Anna és Tom évekkel korábban érkeztek. Még ők is elidegenednek, és a biztos jólétüket lecserélik a változás ígéretére. Lisszabonba utaznak, egy „Web Summiton” dolgoznak. A szülők mindeközben már a berlini létüket sem értették: „Az a fajta felnőtt élet, amelyet a családjuk emlegetett, és amelyet barátaik olyan alapossággal megvalósítottak, egy másik generáció forgatókönyve volt”. (32.) A barátaik mégis irigykednek, idealizálják a protagonisták életét, mivel a valóság helyett a közösségi oldalakról értesülnek róla.