Perecz László

Bekezdések életemről
Lábjegyzetek Platónhoz 21.

A kétely
Vajda Mihály: Filozófiai töprengések
Gyenge Zoltán: Malomkerék

-----------------------------------------------------------------------------

Tovább

Tamás Gáspár Miklós: Világvége III. A barbárok üzenete. Tamás Gás­pár Mik­lós válogatott politi­kai-filozófiai írásai III. Kalligram Kiadó, Budapest, 2024, 494 oldal, 4500 Ft

Szóval, mindez igaz, az identitás kérdéseiről valóban sok szó esik itt. De mintha A barbárok üzenetének valódi tétje mégis máshol volna. Mintha maga ez a – 2001 és 2020 közötti két évtized esszépublicisztikáiból válogató – kötet voltaképpen inkább annak az álláspontnak a megképződéséről számolna be, ahonnan ezek az identitásproblémák egyáltalán ilyenformán tárgyalhatók: ahogy szerzőnk szakít a tág értelemben vett szabadelvű hagyománnyal és elfoglalja a radikális szocializmus pozícióját. Középpontjában voltaképpen az a szövevényes, több írásban is föltűnő vita áll, amelyet szerzőnk Kis Jánossal folytat. A demokratikus ellenzéknek annak idején mindketten tevékeny részvevői, eszmetársak és szövetségesek, a politikai átmenet, a „rendszerváltás” mérlegét megvonva azonban egymással ellentétes következtetésre jutnak. Kis fönntartja a liberális projekt érvényességét, szerzőnk ellenben szakít vele: posztkapitalista perspektívát fönntartó baloldali álláspontot szegez szembe vele.

Tovább

Almási Miklós: A tudás örömétől a szellemi vakságig. Írások a kultúra mámoráról és a műveltség leárazásáról. Kalligram Kiadó, Budapest, 2024, 238 oldal, 3990 Ft

A miniesszék mozaikjából a kortársi világ apokaliptikus képe bontakozik ki. A tényeket véleményekkel fölcserélő, tények utáni világban a tudatlanság nem marad szégyellnivaló fogyatékosság: kifejezetten magabiztossá tesz. A globalizáció vesztesei, a zuhanó színvonalú oktatás termékei, a funkcionális analfabéták mind bátrabban hallatják a hangjukat, lassanként pedig megindulnak a világuralom felé. Az elit által kordában tartott „hallgató többség” „hangos többséggé” válik: a megképződő „bunkótöbbség” fokozatosan támadást indít a demokrácia tradicionális intézményei ellen. A szellemi eltompulás tömegpusztító trendje arra utal, hogy történetileg páratlan korszak felé közeledünk: a tudást szisztematikusan leértékelő társadalom van születőben.

Tovább

Wolfram Eilenberger: Varázslók kora
Wolfram Eilenberger: A szabadság tüze
Thomas Cathcart – Daniel Klein: Platón és a kacsacsőrű emlős bemegy a bárba...
Puzsér Róbert: Metafizika

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tovább

► Tamás Gáspár Miklós: Világvége II. Csonkamagyar patológiák. Ta­más Gáspár Miklós válogatott po­li­tikai-filozófiai írásai II. Kalligram Ki­adó, Budapest, 2023, 499 oldal, 4500 Ft

A baloldali esszéista ráadásul radikális baloldali nézeteket vall. Nem modifikálni akarja a kapitalizmust: egyenesen fölszámolni szeretné. A kötetben szereplő korábbi esszéi még a parlamenti politizálás feltételeivel számolnak: a kormány ellenzékének szerepét elemzik és esélyeit latolgatják, esetleges választási győzelmének esetére egy teljes kormányprogram alapjait vázolják. A későbbi esszék hangja aztán fokozatosan radikalizálódik: az írások mindinkább a parlamenten kívüli ellenzékhez kezdenek szólni. A „parlamenti kreténizmussal” szakító, hol Mozgalomnak, hol Parlamenten Kívüli Oppozíciónak, hol Valódi Magyar Baloldalnak nevezett aktor számára fogalmazott „ajánlatok” és „intelmek” pedig egyre inkább hatalom- és intézményellenesnek látszanak – mintha a politikai anarchizmus sajátos változatát kezdenék képviselni.

Tovább

Hévizi Ottó: A disszonancia filozófusa
Lukács György: Történelem és osztálytudat
Tamás Gáspár Miklós: Világvége I.
Tamás Gáspár Miklós: A túlsó pólus

Tovább

Tamás Gáspár Miklós: A túlsó pólus. Utolsó írások a filozófiai politikáról. Kijárat Kiadó, Budapest, 2023, 199 oldal, 4900 Ft

Magyar antifilozofikusság? Apró, de fontos motívum, csaknem valamennyi írásban föltűnik: a kötet figyelmes olvasója föltétlenül észre kell vegye. Hogy szemben a nagy nyugati kultúrákkal, a magyar kultúra kifejezetten antifilozofikus, vagy inkább afilozofikus kultúrának számít. A „német kontrasztot” megrajzoló elemzés meghatározó mondanivalója éppen ez. Hogy a mi filozófiánk következetesen mindig, újra és újra rossz lapokat húz, a magunk nemzeti kultúrájában az irodalomhoz képest mindegyre csak alárendelt helyzetbe kerül.

Tovább

Somló Bódog: Gondolatok az első filozófiáról
Simon József: Szégyen és semmi
Lords and Boors: Westernisers and ‘Narodniks’
Bibó István és a 21. század

Tovább

► Soma, a beszélő kutya. Em­ber­nevelésről, szabadságról és (emberi) jogokról. Lejegyezte: Majtényi László. Illusztrálta: Lanczinger Má­­tyás. Corvina Kiadó, Budapest, 2023, 168 oldal, 3490 Ft

A korszak tükre? Nem, nem, alig-alig. Hogy Soma életét a nemzeti együttműködés szürreális rendszere, a covid világjárványának szörnyűsége meg az ukrajnai háború iszonyata veszi körül, azt szerencsére nemigen kényszerülünk észrevenni. Ebben az értelemben – meglepő lesz, amit megkockáztatunk – könyvünk kései főhajtás a pályakezdő Esterházy Péter Termelési-regénye előtt. A közélet ott is iszonyú: ami kívül van, csak szörnyűségesen hazug és abszurdan nevetséges lehet; a belül lévő kisvilág, a magánélet és az intimszféra mégis barátságossá teszi az életet. A hetvenes évek közepének Esterházyja írt és focizott, a kétezerhúszas évek elejének Majtényije olvas és kutyázik.

Tovább

Fekete Éva: Lukács György
Somos Róbert: Kornis Gyula
Filep Tamás Gusztáv: Joó Tibor
Mészáros András: Nem alszom...

Tovább

Tovább

Esszénk hősei mindketten a magyar filozófiai hagyomány számon tartott alakjai. Kettejük közül persze azért az előbbi, Somló Bódog (1873–1920), a századvég-századelő kiemelkedő gondolkodója, a korszak progresszív mozgalmainak egyik vezéregyénisége számít ismertebbnek. Ő az, akinek 1903-as, Társadalomtudományi Társaság-beli előadása – és különösen Ady azt méltató cikke – nyomán élénk sajtóvita és parlamenti interpellációig eljutó botrány támad; akinek kései tanulmánytöredékeiből a kortársi jogfilozófus néhány éve monográfiát állított össze és jelentetett meg; akinek jogbölcseleti főműve centenáriumát a jogtudósok a közelmúltban nemzetközi konferenciával ünnepelték. Az utóbbiról, gróf Révay Józsefről (1902–1945) inkább csupán a szűkebb érdeklődő közönség hallott. Neki már a személye is azonnal közelebbi meghatározásra szorul: hogy voltaképp ki is ő, és ki nem ő. Nem azonos ugyanis sem a kommunista teoretikus és kultúrpolitikus Révai Józseffel, sem a klasszikafilológus és ifjúságiregény-író Révay Józseffel. A két háború közötti korszak színes egyénisége, sokfelé kalandozó szerzője és eredeti teoretikusa pedig. Gondolkodói hagyatékának fölélesztésére az utóbbi időben több kísérlet is történt ugyan – még nyolcvankilenc előtt megjelenik etikai főművének reprint kiadása, két évtizede pedig tanulmányainak kötetbe foglalt válogatása is napvilágot lát –, érdemi recepciójában azonban mindezek nem hoznak érdemi áttörést.

Most, jelen kísérlet alkalmával mégis együtt szólunk róluk. Mindketten a magyar filozófiatörténet mostanában formálódó kánonjának fontos szereplői, a hazai bölcseleti múlt mai kutatóitól számon tartott filozófusok. Kérdésünk épp a maguk filozófusszerepére irányul. Hogy tudniillik az a munkásság, amit kifejtenek, valóban filozófusi munkásság-e? Hogy, közelebbről, ők, akiket a múlt mai tanulmányozói egyértelműen filozófusnak tekintenek, ők maguk valóban filozófusnak tekintették-e önmagukat?

Tovább

Ki is hát valójában Bessenyei György: áldozat vagy tettestárs? Az antifilozofikus magyar kultúra áldozata csupán, aki mindössze elszenvedője a folyamatnak, amelynek során őt, az egyetemes bölcseleti igénnyel föllépő gondolkodót a nemzeti tudományként intézményesülő irodalomtörténet kizárólag íróként kanonizálja? Vagy a folyamat tettestársa inkább, aki maga sem fogalmazza meg eléggé átgondoltan, és nem játssza megfelelően következetesen a maga filozófusszerepét, ilyenformán ő maga is hozzájárul a magyar kultúra antifilozofikus szerkezetének rögzüléséhez?

Tovább

Az ÉS könyve júniusban - Kalmár Melinda: Történelmi galaxisok vonzásában. Magyarország és a szovjetrendszer 1945–1990. Osiris Kiadó, Budapest, 2014. 776 oldal, 5980 Ft

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Eltűnődve a dologról, Eörsi István úgy fogalmaz, hogy a „két kiemelkedő intellektus" vitája „Bibó István szellemi győzelmével és mindkettejük praktikus vereségével ért véget". A Bibó István és Lukács György közötti híres-hírhedt vitáról, tudvalévően, sokan és sokféleképp eltűnődtek már. A szereplők kétségtelenül a magyar hagyomány legkiemelkedőbb alakjai közé tartoznak: a legnagyobb magyar demokrata és a legmélyebb magyar politikai gondolkodó az egyik, a magyar filozófia meghatározó személyisége, a hazai bölcseleti hagyomány alighanem legjelentősebb és az egyetemes európai kánonba talán egyetlenként beletartozó szereplője a másik oldalon.
Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2024