Czinki Ferenc: A pozsonyi metró. Scolar Kiadó, Budapest, 2017, 77 oldal, 1990 Ft

Úgy tűnik, a kelet-európaiságból nem lehet kilábalni. Erre nemcsak az évtizedekig elnyúló, nekilendülő majd leálló metróépítések itt maradó betonárkai vagy a történelmi városok köré öt éves tervek keretében felhúzott panelvárosok emlékeztetnek, hanem a fiatal(abb) írónemzedékek is, akik még mindig írói témát, terepet, anyagot találnak a szocializmus lepusztult maradványaiban. Czinki regénye is ezt teszi: elbeszélője számára ugyan idegen, de a múlt rendszer magyar viszonyait idéző közeg, város törmelékein építi fel szövegét. Idősíkok, nézőpontok váltogatásával, határhelyzetek, motívumok, sőt szimbólumok mozgatásával hoz létre egy – prózapoétikai – eszközeiben is elég jól ismert, bejáratott, de ennek ellenére szép és érzékeny, valamint az életre, történelemre tett reflexiói által izgalmas nyomozástörténetet.

Hevesi Judit: Holnap ne gyere. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2017, 63 oldal, 1990 Ft

Állítható talán az is, hogy Hevesi költészete a verszárlatokban a legerősebb. A sokszor mindennapi helyzetek megjelenítéséből, vagy a tárgyi világ, például a gyomor vagy a bőrönd tartalmának leírásából induló versek szerencsés esetben damilként feszülnek ki – amit a gyakori felszólító mód még tovább feszít –, majd a végén fordulatokban, csattanókban, paradoxonokban pattannak szét. Ezek a zárlatok nem egyszer feltárják a külvilág felé mutatott vagy a túlélésre játszó, „normális” viselkedés mögötti, a felszín alatti valós érzelmeket, vágyakat: „mondd meg, / meddig merészkedhetek, / hogy még biztosan visszakísérj”, vagy „valld be őszintén, / hogy titokban mégiscsak engem szeretsz, / majd töröld ki a számomat.”

Takács Zsuzsa: A sóbálvány. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2017, 85 oldal, 2490 Ft

A kötet parádéja vitathatatlan, az önironikus reflektív hang magabiztos írói kézzel végigvezetett, a világ fenyegetéséből adódó alapszorongást oldó – vagy éppen erősítő – ötletek kifogyhatatlannak látszanak, sőt, időnként kissé túl soknak is tűnnek. A cikázó felvetések olykor mintha átvennék az uralmat az írások felett, az olvasó meg retteg – hogy ne csak a főszereplő tegye ezt, magányosan –, hogy utoléri-e ezeket, mielőtt a folyosó újabb éles kanyart vesz, vagy hogy hiányos tudása, olvasottsága miatt esetleg nem ért – jól, meg – valamit. De összességében még ez is jól működik, hisz épp a félelem, a kiismerhetetlen miatti szorongás, az érthetetlen rémálomban-lét Takács Zsuzsa írásainak alapérzése.

Elena Ferrante: Briliáns barátnőm. Fordította Matolcsi Balázs. Park Könyvkiadó, Budapest, 2016, 341 oldal, 3990 Ft

A barátság kezdeteihez, a mintegy ötven évvel ezelőtti eseményekhez visszalépő mindentudó elbeszélő alakja és tökéletes emlékezete azonban problematikus. A családregény, de elsősorban a fejlődésregény műfaji zsánereit mozgató narráció nem tud elég meggyőzően működni, mert akadnak ugyan időbeli, sejtető előreutalások, ám az elbeszélés mégis minduntalan visszazökken a kamaszkor aprólékos leírásába, az események szolgai görgetéséhez, amelyek mintha jelenetről jelenetre, párbeszédről párbeszédre felidézhetők lennének. Az elmondásnak nincsenek sem memóriatechnikai, sem nyelvi akadályai, sőt, az elbeszélő fél rendszerezi, súlyozza is az eseményeket, értelmezi kettőjük gyerekkori kapcsolatát, barátságukat, a körülöttük élők alakját, analizálja barátnőjét, következtet motivációira. A realista nagyregényekre jellemző regényvilág és ábrázolásmód ez esetben nem fér meg jól az első személyű beszéddel, már csak azért sem, mert Lenù szintén részese az eseményeknek, ő is erősen érintett, története a kettőjük története.

Németh Zoltán: Állati férj. Kalligram Kiadó, Budapest, 2016, 80 oldal, 2500 Ft

Németh Zoltán az emberi idegenségtapasztalatnak egy újabb formáját, változatát alkotta meg az Állati férjben. Az egész emberi nem, ember(i)ség földi létezésben, világrendben betöltött helyére, tevékenységére, szerepére, sőt evolúciós pozíciójára kérdez rá. Csak mondjuk jóval radikálisabban, mint Swift jehui (vagy egyéb állatságok), mert mindezt a másik fajra való vágyként, szerelemként, a nézőpont markáns áthelyezésével jeleníti meg. Az idegenséggel való szembenézés önmegismerés egyben, a más megtapasztalása az identitásképzés (egyik vagy egyetlen?) formája. Itt azonban nem egyszerűen az emberi tapasztalásmód egyénre való hatásáról vagy a gadameri megértésről, a másban való (ön)tükröződésről, az idegen általi identifikációról van szó. A szövegek nem más emberekkel, embercsoportokkal, térben vagy időben távoli kultúrákkal szembesítenek, ütköztetnek, hanem kifejezetten a fajváltás, és ennek kapcsán a mással való fúzió, az utódnemzés gondolata kerül előtérbe.

Szálinger Balázs: 360°, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2016, 77 oldal, 1990 Ft

A sokféle szögbe, irányba szétfutó, többféle témát, hangvételt és eszközkészletet mozgató költemények Szálinger kísérletező kedvét, újító gesztusait is láthatóvá teszik, ugyanakkor a kötet tétje ennél jóval nagyobb, mert nemcsak általában a poétikai erővonalak alakulása izgalmas, hanem a világ feltérképezésének, föl(d)mérésének késztetései, ennek lehetőségei és versbeli (tér-kép)vetületei is.

Szilasi László: Amíg másokkal vol­tunk. Magvető Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2016, 292 oldal, 3490 Ft

A magyar irodalom jól ismert alakjainak, Babits, Jókai és Bessenyei térben és időben távoli helyzeteinek közös vonása, hogy mindhármukat parkolópályán látjuk, a készülődés, a művészi érlelődés, a nagy „kitörés” előtti időszak belső, tudati munkája közben. (...) Szilasi portréfestése ezúttal egészen finom kelmét eredményez: olyan módon ábrázolja a három élethelyzet belső vívódásait, látszólagos tétlenségét, hogy az mégis magába sűríti e három alkotó pályájának egészét, ezekből az eseménytelen, terméketlen időszakokból érthető lesz a három eltérő karakter és későbbi műveiknek késztetései, lélektani háttere.

Halasi Zoltán: Bella Italia. Nászút 1980. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2016. 112 oldal, 1990 Ft

Halasi a tőle már ismert érzékenységgel és lényeglátással közelít az európai kultúrához, nemcsak az 1980-as kortapasztalatokat rögzíti (hidegháború, vasfüggöny, angyaltank stb.), hanem mindez áthallik a jelenbe, ott van mai válságunk minden gyökere: az agresszió, idegengyűlölet, kirekesztés, vallási-felekezeti megosztottság, hatalomért folyó küzdelem hosszú évszázadok óta „fáj a földnek”. A költőnél ez a sok szépség – tehát – most erre való.

Bán Zoltán András: Giccs. Két dráma, néhány próza. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2016. 317 oldal,3490 Ft

Mert miközben azt próbáljuk tetten érni, hogy „Mi-a-giccs-van?” itt, feltűnik, hogy Bán szereplői, elbeszélői mindig karakteres, jól megkonstruált hangon és nézőpontból szólalnak meg, melyek véletlenül sem azonosítandók a szerző (feltételezett) hangjával. Ezek a hangok, megszólalásmódok azonban nagyon hasonlítanak egymásra, és mindenütt uralják a szövegeket, a szövegelést.

Nagy Kata: Inkognitóablak

Vécsei Rita Andrea: Egy reggel futni kezdek

Balogh Ádám: Nyers

Hartay Csaba: Fényképavar

Ketten egy új könyvről - Nagy Gergely: Simon és Simon. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2016. 308 oldal, 3490 Ft

A jelentős magyar múlttal és műfaji transzformációval rendelkező családregénynek egy újabb (pszeudo) változatát alkotta meg Nagy Gergely. Míg megpróbálunk eligazodni a simonferik közt, elég gyorsan fontos és érzékenyen árnyalt kérdések, napjainkat súlyosan érintő problémafelvetések géppuskatüzében találjuk magunkat, mint Simon Ferenc (melyik is?), aki annak reményében feszül a tank oldalára, hogy megússza a ki tudja pontosan honnan érkező golyózáport.

Ladik Katalin: A víz emlékezete. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2016. 144 oldal,2500 Ft

Somogyi Aranka: Testmértan. Műút Könyvek, Miskolc, 2016. 88 oldal,2000 Ft

Hidas Judit: Seb. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2016. 256 oldal, 2990 Ft

Az ÉS könyve júniusban - Németh Gábor: Egy mormota nyara. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2016. 203 oldal, 3490 Ft

Németh Gábor regényében ez a kettősség látható: egyfelől az európai kultúra féltése, a globális kérdések összetettségének felismerése, a kortárs értelmiségi, a művész ember szorongása, félelme, ami a szerzőt Camus regényének tulajdonképpeni újraírására készteti, a gyilkosság újbóli elkövetésére. Az elbeszélőt pedig némileg még ennél is többre, a történet továbbadásának, az elmondásnak a kötelességére, ami a Neked, a gyermeknek szóló beszédben, a tanításban mutatkozik meg. Másfelől a kimondás, a felelősség terhe azonban elviselhetetlen, némileg tán divatjamúltnak is tűnik, nem bírható ki (ön)irónia és a szöveg szétírásának aktusai nélkül, sem az olyan intellektuális fölényt érzékeltető játékok nélkül, mint amilyen a különböző fiktív és valós intertextusok, a metanarratív elemek alkalmazása, a különböző művészeti ágak, itt elsősorban a film beágyazása.

Gál Ferenc: Az élet sűrűjében (2004–2010), Palimpszeszt+Prae.hu, Budapest, 2015. 76 oldal, 2500 Ft

Hevesi Judit: Hálátlanok búcsúja. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2015. 51 oldal,2290 Ft

Jichak Katzenelson: Ének a kiirtott zsidó népről – Halasi Zoltán: Út az üres éghez

Térey János: Átkelés Budapesten

Szijj Ferenc: Agyag és kátrány – fényleírás

Balaskó Ákos: A gépház üzen

Ketten egy új könyvről - Eugen Ruge: A fogyatkozó fény idején. Egy család regénye. Fordította Győri László. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2012. 461 oldal, 3400 Ft

Szécsi Noémi: Mandragóra utca 7., Európa Könyvkiadó, Budapest, 2012. 292 oldal,2900 Ft