A hétfő este utolsó „közszolgálati” híre, igyekszem szó szerint idézni, így szólt: „a palament elnöke figyelmeztette a jobbikos Jakab Pétert, aki egy zsák krumplival rohangált az ülésteremben”. Igazából a hírnek se előzménye, se korrekt eseménytörténete nem volt, csak annyi, hogy Jakab krumplival rohangált. Hogy ezt ki fogalmazta, nem tudni, gondolom, valaki, akinek az a munkája, hogy az elé rakott anyagból lehetőség szerint olyan információt gyártson, ami egyszerre torz, félrevezető és nélkülözi a lényeget. Ezt az embert, aki nyilván jól meghúzódik a szerkesztőségi falak között, és csak akkor látni, amikor megéhezik, és a büfében bekap valamit, ennél valamivel jobb időkben hírszerkesztőnek nevezték. Aznapi feladata többek között nyilván az lett volna, hogy megfogalmazzon egy nem túl bonyolult parlamenti eseményt: a néhány nappal korábbi választásokon olcsó krumplival kampányoló kormánypárti akciót az ellenzék egyik vezetője azzal minősítette, hogy egy zsák krumplit tett az így kampányoló Fidesz elnökének asztalára. Az elnök történetesen a magyar kormányfő.

Nem lett volna természetesen semmilyen futkorászás, ha a képviselő ezt megtehette volna, de nem tehette meg, mert a különben egykedvűen ücsörgő pártelnök védelmére kelt a fürge Kocsis Máté, az ilyen esetekben mindig ugrásra kész Balla György frakcióigazgató, a meglepetés hatása alatt még csak tápászkodó Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, valamint a miniszterelnök segítségére siető Kövér házelnök. Elgondolni is rossz, a magyar demokratikus berendezkedés mekkora sérelmével járt volna, ha a kormányfő asztalára sikerült volna letenni a zsák krumplit.

Ez év március 30-án a parlament kizárólag kormánypárti szavazatokkal elfogadta a felhatalmazási törvényként emlegetett jogszabályt (hivatalos nevén A koronavírus elleni védekezésről szóló 2020. évi XII. törvényt). Az ellenzék a kapcsolódó vitában erejéhez mérten teljesített: egyetlen érdemi javaslatot tett, amennyiben időkorlát kijelölését kérte, de a kormánypárt elutasította.

Nem telt el egy hónap, amikor Věra Jourová, az Európai Bizottság alelnöke a CT24 nevű cseh közszolgálati televízió vitaműsorában kijelentette, hogy Magyarország az új kornavírus-járvány elleni védekezés során eddig nem fogadott el olyan törvényt, amely ellenkezne az európai uniós joggal. „Egyelőre nem aggódom” – válaszolta Věra Jourová a műsorvezető felvetésére, sőt elmondta, hogy találkozott Varga Judit igazságügyi miniszterrel, akivel részletesen megvitatta a magyarországi döntéseket.

Jourová már akkor hangsúlyozta: a járvánnyal összefüggésben az Európai Bizottság minden tagállamban megvizsgálja, hogy az elfogadott kormányzati intézkedések nem sértik-e a jogállamiságot.

Varga Judit igazságügyi miniszter akkoriban a bizottság alelnökének kijelentésére közösségi médiaoldalán reagált: „Talán informálhatná véleményéről Donald Tusk néppárti elnököt és a kórus többi tagját is. Ha már a bizottság alelnöke is ezen a véleményen van, akkor bizonyosan elvárhatjuk, hogy a magyar jogállamiságért aggódók állítsák le azt a nemzetközi dezinformációs kampányt, miszerint a magyar koronavírus-törvény a diktatúra előtt egyengeti az utat!”

Szánthó Miklósnak nagyon tetszett Orbán Viktor Trianonról szóló júliusi megemlékezése, különösen annak záró gondolata, hogyaszondja, „ne ijedjünk meg attól, amit látunk: mi vagyunk azok, akikre vártunk. Igen, mi vagyunk azok, akik megfordítják Magyarország sorsát. Remélhetjük, hogy a mi nemzedékünk, a negyedik trianoni nemzedék még beteljesíti küldetését, és egészen a győzelem kapujáig fogja vinni Magyarországot. De a döntő ütközetet az utánunk következő, az ötödik trianoni nemzedéknek kell megvívnia. A végső lépéseket nekik kell megtenniük.”

Ez tetszett annyira az Alapjogokért Központ igazgatójának, de mint azt még ugyanebben, a Bolgár Györgynek adott interjúban keservesen fölpanaszolta, a „reveláló hatású” gondolatok ugyan – ahogy mondta – „pár napig ott voltak a nyilvánosságban, utána válasz nélkül maradtak az ott megfogalmazottak”. Nekem fogalmam sincs, kitől milyen választ kellene kapnia egy politikai beszéd bármelyik pontjának is, de Szánthót annyira megviselte a visszhangtalanság, hogy nem volt képes ezen túltenni magát, szerette volna, ha másokat is megérintene a beszéd. Már maga sem tudja, hogyan és mikor jött az inspiráció, hogy ezeket a gondolatokat ő és intézete minél szélesebb közönséghez eljuttassa. Úgy jött, olyan vadul és engedetlenül, mint ahogy szerelem söpör végig lázas éjszakán, így fogant a felemelkedési propagandafilm. Nem tudom egészen pontosan, hogy egy kormányzati elemző- és kutatóintézetnek feladata-e propagandafilmek legyártása vagy megrendelése, már különösen akkor, ha a kormányzat ilyen feladatok elvégzésére eszement méretű költségvetési összegekkel teletömött, funkcionálisan elkülönült szakapparátust hozott létre. Szánthó szerint ebben a médiavilágban ez egyáltalán nem szokatlan.

Tíz napja rendezték a belarusz választásokat, és azóta vonulnak nagy tömegben az utcára választások körüli tisztázatlanságok és erőszakoskodások miatt. Naponta jelentenek tüntetéseket Minszkből, Bresztből és más városokból is. A hatóságok megbízható források szerint kegyetlenül lépnek fel, országszerte több ezer embert vettek őrizetbe, és a tüntetők között már halálos áldozatok vannak.

Belarusz és Oroszország európai uniós lobbistája, Orbán Viktor tíz napja nem képes megszólalni az ügyben. A kilencedik napon sem ő beszélt, hanem külpolitikai kengyelfutója, Szijjártó Péter, miután egyeztetett Josep Borrell-lel, az Európai Unió külügyi főképviselőjével és Heiko Maas német külügyminiszterrel. Vasárnap este Facebook-oldalán adott ki közleményt, amelyben három fontos tényt emelt ki. Rámutatott, hogy „az európai politikai közvéleményt továbbra is foglalkoztatja a minszki helyzet”. Ennek a gondolatnak úgyszólván semmi jelentősége nincsen, hát még hírértéke. Körülbelül olyan méretű semmitmondó közhely, mint hogy William Shakespeare igen figyelemreméltó drámaíró volt – hogy túlzásokba ne essünk.

Lehet vitatkozni azon, hogy az Index bukását Bodolai László döntése okozta, amennyiben kirúgta a főszerkesztőt, vagy az, hogy a főszerkesztő már akkor bejelentette a lap függetlenségének végét, amikor még nem volt indokolt, de ha itt leragadunk, akkor nem beszélünk a lényegről: az egész mögött ez a szörnyű rendszer áll, amelyiket Orbán Viktor üzemeltet. Lehet mondani tárgyilagosan és mértéktartó bölcsességgel, hogy ne lássuk minden rossz mögött Orbán Viktort, de én arra biztatnék mindenkit, hogy ne legyen vak: ha az egész romlott rendszert ő maga vezérli, akkor az ilyen ügyek mögött ott van. Néha saját személyében, de kormányfői pozíciójából fakadóan a szennyes ügyekhez jobbára az eszmei hátteret szervezi és hirdeti, lásd: legyen a magyar sajtó magyar tulajdonban. Lásd, legyenek a magyar bankok magyar kézben. Hogy ennek mi értelme, kérdéses, de így lesz. Ezekkel a hangzatos kinyilatkoztatásokkal megteremti az ideológiai hátteret, ha ez megvan, jöhetnek a trógerek, akik végrehajtanak mindent. Az egyik Vaszily Miklós, aki azonnal készültségbe helyezi magát, amikor a sajtószabadság még meglévő elemeinek valamelyikét le kell rombolni, vagy épp ellenkezőleg: föl kell építeni valamit, ami viszont természetéből adódóan rombolja a nyilvánosságot. Még korábban bevásárolta magát az Indexet kiszolgáló Indamédiába, ezt megelőzően pedig ott ült az Origo, az MTVA, az Echo TV és a TV2 vezetésében is, azok átalakításakor. Ahogy Polyák Gábor nyilatkozta a hvg.hu-nak: ha Vaszily Miklós megjelenik, onnantól kezdve egyértelmű, hogy a háttérben Orbán Viktor maga is hozott már egy döntést.

Cenzúrázatlanul beszél Európa jövőjéről Orbán Viktor, Vučić szerb elnök és Janša szlovén miniszterelnök szerdán egy webkonferencián – jelentette be Balog Zoltán, a Polgári Magyarországért Alapítvány elnöke egy Facebook-videóban a múlt hét végén. A cenzúrázatlan beszélgetésről, lévén, hogy lapzárta után zajlik, nincs lehetőségünk beszámolni, de ez a cikk nem is erről szól.

Hanem arról, hogy a Facebook-hírben vagy talán csak megfogalmazásában van valami sompolygó kioktatás, ami mindenkinek szól, aki ezen a hármason kívül rekedt, legfőképpen is nyilván Brüsszel bürokratanyelven beszélő bürokratáinak. Hirdeti a mondat, hogy akad Európának még olyan térsége, ahol szabad, sőt követendő és természetes a nyílt beszéd. Büszkén és harsányan kiáltja a világnak, hogy a webkonferencia résztvevői elutasítják a mellébeszélést meg a félretájékoztatást. Balog bejelentése azt sugallja, hogy mindennek az alapja az akadályok nélküli őszinte eszmecsere. Majdnem azt írtam, nyitott társadalom, de hát józan mértéktartás.

Megint napirenden a kis forgalmú vasútvonalak ügye. Ez az alapjában véve közlekedési kérdés lassan két évtizede a politikai alkudozás fontos terepe. Egyfelől a jobboldal hazugságainak, másfelől a korábbi szocialista–szabad demokrata kormány elgyávulásának a története. A Fidesz útja a kis forgalmú vasútvonalak megvédésétől ezek leállításáig. Az MSZP–SZDSZ útja a reformtervektől a szétesésig.

A vita arról folyik, hogy meg kell-e menteni ezeket a kevés utast szállító vasútvonalakat. Különösen ott, ahol mindössze néhányan váltanak jegyet, ez az utazóközönség legföljebb a szabadjegyes vasutasokkal bővül, és ezt a forgalmat át kell terelni autóbuszra. A korábbi szocialista–szabad demokrata kormány második ciklusában erőtlen és bátortalan reformba kezdett, és a visszafejlesztést ambicionálta. Ez az akkori államkassza több milliárd forintos megtakarítását jelentette. Az akkori kormány bezárt több száz kilométer vasúti pályát, aztán leállította a tervet: egyszerűen megijedt a Fidesz ellenpropagandájától. Az akkori jobboldali ellenzék álláspontja ugyanis az volt, hogy a kis forgalmú vonalak azért kis forgalmúak, mert az állam nem költ rájuk, korszerűtlenné váltak, lassúak, ezért nem utaznak rajtuk elegen. 2008‑ban, a válság kellős közepén persze nehéz lett volna az államcsőd árnyékában komolyabb összeget elvonni az amúgy ráfizetéses kis forgalmú szárnyvonalak megtartására, de ellenzékből minden más.