(A kiállításhoz kapcsolódó könyv a közeli hetekben jelenik meg. Szabados Árpád tárlata a MissionArt galériában április 25-ig tekinthető meg.)

A kiállítás a 80-as évek közepéig kíséri a fotós munkákat, melyek egyenértékűként jelennek meg az életműben, hisz Szabados is fontos képi közegként kezelte ezeket. 2012–15 között immár életregény-meseregény formában újra megjelennek a fotók (ebből hat darabot látunk a kiállításon). Árpád egy hatalmas plüssmackóval beszélget, barátkozik házuk teraszán, egy Micimackó – Róbert Gida felnőtt páros mély és tiszta emberséget sugárzó képein.

 (A kiállítás április 2-ig látható a Kahan Art Space kiállítóteremben.)

A kiállítás a fiatal alkotó többéves munkáját hivatott összegezni, mely bizonyos értelemben páratlan a magyar képzőművészeti szcénában. A gondolat kifejtéséhez – egy érzelmi kötődésű téma bemutatásához – ennyiféle anyag, eszköz és módszer felvonultatása páratlan és különleges megoldást eredményez. Ugyanakkor nem naplószerű, nem elbeszélő, de nem is hideg tárgyilagossággal végigvitt vállalás ez. Kósa Gergely sorozata befejezetlen történet –akár a történelem átélése.

(Petőcz András kiállítása a Műcsarnokban megtekinthető március 13-ig.)

 Petőcz András sokrétű alkotói pályájának ez a szegmense a Műcsarnok falain Az alfától az omegáig címet viseli. Mondhatnánk, a teljesség felé, mondhatjuk, a beteljesülés irányába halad az alkotó, képzőművészi minőségében, költői magatartásában. A szóban képet alkotni és a képpel szavakat kifejezni akarás erős és intellektuális kihívásokkal teli képi œuvre-t szült.

(Rácmolnár Sándor és Wechter Ákos kiállítása a Bartók32 Galéria és Kultúrtérben február 11-ig látható.)

Rácmolnár Sándor és Wechter Ákos olyasmire vállalkozik, ami a képzőművészet történetében nem túl gyakori tematika: a hívságos világ bajairól és azok okairól szórakoztató képi csevejt folytat. Bosch és Brue­ghel talán, vagy Daumier és Georg Grosz lehetnek az ősszülők. De a példák nem igazán helytállóak. Az ő társadalomról képben kifejezett vallomásuk a karikatúra és szatíra eszközeivel él. Realisták a maguk módján, az ábrázolásban is és a tematikában is. Rácmolnár és Wechter fabulákban beszél (rajzol, fest).

 (Barabás Márton kiállítása a Műcsarnokban február 13-ig látható.)

A műcsarnokbeli kiállítás persze sok egyéb, Barabást érdeklő kérdésre is igyekszik választ adni a művek segítségével. A néha műegyüttescsoportokba is rendezett interieur egyszerre mutatja a vonalat szobrászi eszközökkel kifejezni kívánó, szalagmotívumot is használó virtuóz szobrászt, a festett síkplasztikáit dekorativitássá nemesítő festőmestert, a zongorakalapácsokat majdnem mobilszobrokká alakító hangszerkészítőt és a látványos pannókat (Tatabánya, Ferihegyi repülőtér) alkotó murális művészt. Gazdag, szinte áttekinthetetlenül gazdag anyag, számos apróbb-nagyobb örömteli meglepetéssel.

(A kiállítás november 27-ig látható a Széphárom kiállítóteremben.)

Órák, régi kacatok, az elmúlás termékei. Kollázsok, melyekben óraszerkezeteket vélünk felfedezni (talán e műfajban ezek a legizgalmasabb darabjai a tárlatnak), majd az idő mú­lá­sa, a megkövült idő grafikai jellé átalakított emlékei. A nagyterem túlsó falán már ez az „időutazás” átalakul a fent jelzett Zárványlét sorozat festményei­vé. A 2021-ben készült erősen nyers, expresszív munkák a bezáródást, a szobák ablakaiba szoruló alakokat, embereket jelenítik meg. Nyugtalan ecsetvonásokkal és a színfoltokon belül felbukkanó finom faktúrákkal.

 (Orbán Előd kiállítása a Viltin Galériá­ban szeptember 11-ig látható.)