(Krajcsovics Éva kiállítása az Artus Galériában 2022. október 4-ig látható.)

Csend, nyugalom, mint egy békés séta idején, ez veszi körül a nézőt, a színek csendje és nyugalma. A táj már csak esszenciális és nem egzisztenciális mivoltában van jelen.

Krajcsovics Éva festészete időn, téren – és egyben stílusokon is – kívül levő entitás. Nem kategorizálható, mert az élmény, melyet megad nekünk, nem tudatosságra, nem az agy, de a szellem mozgékonyságára épít.

(Knyihár Amarilla kiállítása a K. A. S. Galériában augusztus 22-ig látható.)

Knyihár Amarilla újabb festményei a K. A. S. Galériában komoly festői kérdéseket vetnek fel. Kezdjük azonban azzal, hogy mostanában ritkán látni ennyire szabad, festőiségében oldott és releváns képeket galériák falain. Knyihár könnyed és gazdag színvilágú képei a nézőt megragadják és fogva tartják. Ugyanakkor – és itt vetődnek fel a fent említett kérdések – nehéz eldönteni, hogy egy finoman redukált, látvány utáni festészetet vagy egy erős absztrakciót, egy képi gondolatkísérletet láthatunk-e a galéria falain. Knyihár a Szín-tükör címmel látta el kiállítását, s benne – mint bevezetőjéből kiderül – egy festői kísérlet, egy alkotói problémakör új darabjait mutatja be. Ez a kísérlet a reflexióról, a tükröződésről és a színekkel kifejezhető vibrálásról szól.

(A kiállítás augusztus 28-ig látható a Műcsarnokban, majd szeptember 16. és október 16. között egy szűkített válogatás a Vaszary Képtárban.)

A Műcsarnok két kamaratermében kicsit szűkösen (vagy talán zsúfoltan) megjelenő Groteszk vallomások (106 művész 121 munkája) arra erősít rá, amit a groteszkről képzelünk, hiszünk vagy tudni vélünk. Az idei Groteszk képzőművészeti pályázati anyag talán minden eddiginél gazdagabb választékot kínál a műfajjal szívesen foglalkozók számára, hogy a fenti kérdéseket megválaszolhassák. A kisgrafikától a táblaképig, a karcos kifejezésmódtól a már-már pikánsan kétértelmű (sőt egyértelmű) jelentésű munkákig, plasztikától assemb­lage-ig, szobortól objektig minden stiláris és technikai lehetőség felbukkan. Az utóbbi évek kinetikus, sőt mobil eszközrendszerei (mondhatnánk műfajt is) szintén részesei e nagyszabású tárlatnak.

(A XIX. Szegedi Táblakép Biennálé)

A rendezés a kiállítási anyag mozgalmasságát a méretkülönbségekből adódó rendezési problémákat áthidalva érdekes tárlatot nyújt át (Nátyi Róbert a kiállítás kurátor-rendezője). Ugyanakkor, visszatérve a címben feltett kérdésre, miszerint hol a festészet mostanában, azt a választ adnám, hogy talán még ott maradt a fiatal, itt nem szereplő alkotók műtermében. Azokéban a fiatalokéban, akik szinte demonstratíve ignorálják a nagy, országos tárlatokat.

(Bálványos Levente kiállítása június 30-ig tekinthető meg a Fugában.)

Bálványos a térben és a konstrukcióban meglévő szabály-szabálytalanság viszonyát (is) kutatja, rámutat a belső strukturális összefüggésekre, figyelmünket ráirányítja a megismert konvenciók áthágására, amiből azután újabb összefüggések, léthelyzetek jönnek létre. „Nem egy szürrealista vagy absztrakt kép láttán az az érzésünk, hogy szemünk a természet titkos műhelyébe pillant és az élet szívverését tapintja” – írta Kállai Ernő 1947-ben. Bálványos Levente korunkban ugyanezeket a pillanatokat idézi meg számunkra kiállításával, melyet egyben hommage-nak tekint a Fuga nemrég elhunyt vezetője, az ikonikus építész és közösségszervező Nagy Bálint emlékére.

byArt könyvek sorozat, 11 kötet. Sorozatterv Fábián Zoltán, Szlabey Zoltán. byArt Kulturális Egyesület, Budapest, kötetenként 47 oldal, 2000 Ft

A sorozat megálmodói nyilvánvalóan azt a célt kívánták szolgálni, hogy közelebb hozzák a széles közönség számára az úgynevezett elvont stílusú és témájú műalkotásokat. A 11 alkotó e tekintetben igen jó példa, elkötelezettségük hasonló, felfogásuk kellően egyéni, így számos változata ismerhető meg az absztrakt és konkrét valamint a minimal irányzatoknak. „Az absztrakt műalkotás (…) mindig egy reálisan létező képi gondolat vagy képi motívum lenyomata, akkor is, ha az a nézőnek az absztrakció foka miatt nem nyilvánvaló.„  Sandra Kraemer megfogalmazásának is remek illusztrációi a sorozatban szereplő alkotók művei.

 (Olescher Tamás kiállítása a Műcsarnokban 2022. május 29-ig látható.)

Olescher azonban, s ezt a kiállítás, valamint az ott látható portréfilm is bizonyítja, nem szentképeket, nem templomba való hitéleti ábrákat készített. Ő a kortárs világból eredeztethető reflexióit, általános üzeneteket fogalmazott képbe. Egyrészt szembement a trendekkel, a képzőművészeti mainstreammel, másrészt épp annak a lehetőségeit, a korlátlan „kisajátítást” alkalmazta művészi munkájában.

 (Fekete Szilvia kiállítása az Art 9-ben április 29-ig látható.)

Az Art 9 kis termében felsorakozott friss termés valóban friss. Eleven, élő és természetbarát. A bennünk élő természet barátja. Ő maga így írja le műveinek esszenciáját: „Ábrázolásaimban (...) szimbolikus jelentésén túl inkább specifikus, helyzeti jelentése van: a fa, annak törzse, gyökerei, sokasága.”  Fekete képei már első látásra szerethető festmények.