(Gergely Nóra kiállítása az Újlipótvárosi Galériában március 31-ig látható.)

Sok anyagból és technikából (meg mesterségből) összegyúrt képek sora látható a falakon. Vagyis egy saját nyelv saját anyagra írt kifejezése. Ettől is önéletrajzi ez a tárlat. Látjuk itt a felkészült festőt és a felkészült iparművészt, amint játszik színnel, formával, némiképp az anyaggal.

Játszadozása során felbukkannak régi tárgyak és ősi vagy antik formák. Előkerülnek a falusi lét nélkülözhetetlen háziáldásai és falvédői (persze csak áttételesen), jelen vannak festett bútorok és a kor sajátos – képregényre, graffitire utaló – képzettársításai.

(Bács Emese kiállítása az Újlipótvárosi Klub-Galériában március 3-ig látható.)

Többféle nézőpontot, kompozíciós megoldást alkalmaz festményein (és grafikáin is ezek a megoldások jelennek meg). Egyrészt látjuk a valós perspektívában, szemmagasságunkban nyüzsgő életet (2020-as megálló, Utasok, Metafizikus Lehel tér, Boltból kijövet). Egy másik megoldás, amikor a képsík alján egy profil vagy tarkó, esetleg hátalak jelenik meg, s innen látjuk a városképet, tájat (Szürrealista tájban, Az üveg és a járókelők – avagy Finom erőszak). Ezeken a munkákon az alakok némileg staffázs­szerepet játszanak, ugyanakkor robusztus megjelenésük erőt ad a képnek.  A hajléktalanokról készült kis sorozataiban a megtört, alig artikulálható alakok, a színben visszafogottabb megjelenítés drámai erővel bír. Talán ezért tűnik hatástalanabbnak a nagy méretű, a Szegény alvó medve címet viselő alkotás, bár itt az erősen megdolgozott, festői felületek (matracok, takaró) önmagukban árasztják a szegénység leheletét.

(Vilim Kati Öt lépés című kiállítása október 28-ig látható.)

Vilim Kati nem hoz jelentős újítást a konkréttól az organikus irányba mozduló festészetben, de élményszerű, hatásos és rendkívül gondosan kimunkált képi világa, saját magának kidolgozott festői nyelve szépen illeszkedik a műfaj XXI. századi alkotásainak (és jeles alkotóinak) sorába. És remekül illeszkedik a galéria geometrikus-absztrakt-konkrét tematikájához is.

(Az 59. Velencei Biennálé)

 Akkor hát Biennálé. A kurátori hívó mondat az Álmok tején volt (jelentsen ez bármit is). A női gondolkodásmód, a női elkötelezettség, a női művészet került ezúttal fókuszba, és már a nemzetek pavilonjában – a kurátori gyűjtés eredményeképpen – megjelent ez a sokféleség. Érdekes textilek, különböző, a képzőművészeti szcéna perifériáján lévő országok alkotóinak nagyívű felsorakozása mellett azért néhány sztár (Vera Molnar, Paula Rego) is helyet kapott, mégpedig kiemelkedő munkákkal.