Arcok fényben, árnyékban
(A kiállítás a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeumban 2020. február 28-ig látható.)
Szőnyi rézkarcain nem csak a művész – mint a rézkarcgéppel a háttérben megjelenő önarcmáson láthatjuk –, de a hétköznapi, gyakran szenvedő beteg ember is megjelenik. Utolsó, valószínűleg halála előtti rajzán az arc szinte feloldódik a vonal- és foltkötegekben.
Családtagjairól készített festményei, rajzai szintén érzelmekkel telített művek, bensőséges, lírai üzenetek, jelzések egy otthonos milliő hétköznapjairól.
Szabadon engedve
(A kiállítás a Karinthy Szalonban október 16-ig látható.)
Összességében elmondható, a Karinthy Szalon olyan felsőfokú művészeti képzőintézmény hallgatói munkáiból mutat be válogatást, melyben a szabadon szárnyaló szellem és az azt inspiráló tanár-mester tevékenysége a kreatív, emberi gondolatok irányába halad. Nem művek, hanem műveken keresztül az élet határozza meg ezt az oktatási formát. Ezért jutunk túl mi, nézők az esetleges szakmai nyersességeken, és érezzük át ennek a friss szellemi levegőnek a fuvallatát.
A táj mint metafora
(Ötvös Zoltán képei a Neon Galériában október 4-ig láthatók.)
Mit látunk? Kiüresedett, hideg-néhol a római iskola leegyszerűsített, díszletszerűen megoldott tájháttereit idéző munkákat. Egy-egy alak (vagy halak), figura és jegenyék, ciprusok a hegytetőn. Vagy épp geometrikus formákká rendeződő plató.
Ötvös szívesen kalandozik a festészettörténetben – meg- és felidéz alkotói fogásokat, festői gesztusokat. E kiállításon is tetten érhetjük nem csupán a novecento, de akár De Chirico vagy Farkas István magányos létélményekből festett tájait, alakjait.
A mulandóság állandósága
(Dréher János képei a B32 Galéria és Kultúrtérben szeptember 13-ig láthatók.)
Egynyári kaland
(Bálványos Levente, Kiss Péter, Juhász Dóra, Nagy Benjámin és Andreas Werner kiállítása a Viltin Galériában szeptember 7-ig látható.)
Inkább egy ad hoc kollekció ízléses tálalása az, amit látunk. A Viltin jelenlegi és esetlegesen jövőbeni saját művészeinek felsorakoztatása három vagy több munkájuk segítségével.
Az arc mint tükör
(Palkó Tibor kiállítása a K .A. S. Galériában augusztus 4-ig látható.)
A tetoválásszerű ráfestések, a könny, az ékszer, a seb egymásba olvadásából létrejövő egyedi „bőrfelületek” a sápadt színű arcbőrön bizonyos patinát is képeznek (ezért is a fayumi párhuzam). Archaikus és az archaikus reprodukálása egyazon képfelületen belül. Az idő és a kortalan arc találkozása a jelenben.
Megkettőzött dátumok
(Radenko Milak és Roman Uranjek kiállítása a Molnár Ani Galériában október 5-ig látható.)
A két művész a délszláv háborúk utáni volt Jugoszlávia különleges szellemi, művészeti életének részese. Mindkettőjükről elmondható, ami általában jellemzi a posztjugoszláv alkotókat, erős reflektálás a hazai politikai-társadalmi viszonyokra, ugyanakkor semmi provinciális, inkább a nagy nemzetközi trendeket élesen figyelő művészeti magatartás megjelenítése a céljuk.
Dinamikus egyensúly
(Konok Tamás és Vásárhelyi Tamás Tér–Mozgás–Játék című kiállítása július 12-ig látható a Deák 17 Galériában.)
A Színterek, a Csíkos-kék és vörös piramisképek mintha Konok folytonos térdimenziók utáni vágyának új leképeződései lennének. A finomra hangolt vonalstruktúrák, a szinte sgraffitoszerű karcos, érdes felületek is jelen vannak, talán most még letisztultabban. S ebbe a világba érkezik játékosan komoly múzeumpedagógiai attitűdjével Vásárhelyi Tamás. Szeretné a maga és a nézők számára még közelebb hozni, értelmezni, megfejteni a Konok képek titkait. A finom egyensúly(talanságok), a majdnem kimozduló kompozíciók Vásárhelyi keze alatt billegő ingákká, súllyal bíró, megmászható konstrukciókká válnak.
Ott és most
(Zoltai Bea kiállítása a Pannonia Reformata Múzeumban, Pápán szeptember 30-ig látható.)
A fotó mint apropó
(Chilf Mária, Tranker Kata, Iski Kocsis Tibor és Gerber Pál kiállítása a Viltin Galériában április 13-ig látható.)