Kontra Miklós: Felelős nyelvészet. Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 263 oldal, 3500 Ft

Ez a kötet főleg nehezen megtalálható folyóiratszámokban és konferenciakötetekben megjelent régebbi írásait foglalja össze. Az írások utóiratában arról olvashatunk, milyen változások történtek a probléma felvetése óta: az angoltanárok képzésében, a kétnyelvűség megítélésében, a határon túli tanulóknak szóló nyelvtankönyvek szövegében. Többnyire semmi. A legfőbb baj Kontra szerint az, hogy a magyar államnak nincsen nyelvi politikája, tudniillik „szisztematikus, racionális és elméletileg megalapozott társadalmi szintű erőfeszítése, programja a nyelvi környezet megváltoztatására, amely a jólét növelését célozza”. (175.) Egy megalapozott nyelvi politika persze csak a tudományos közösség és a közélet szereplőinek párbeszéde alapján alakulhatna ki.

Szunyogh Szabolcs: Zsidó nők
Rachel Moran: Kifizetve
Horváth Júlia Borbála: Női beszély
Kérchy Anna: A nő nyelvet ölt

Gervai András: Bayreuthtól Bag­da­dig. Bűnösök, cinkosok, áldozatok. Kalligram Kiadó, Budapest, 2019, 316 oldal, 3500 Ft

A szerző a Kádár-korszak politikai hátországában ismeri ki magát igazán. Számos könyvet és tanulmányt írt már a titkosrendőrség munkájáról, a másokról kényszerből vagy önszorgalomból jelentő spiclikről. Nem kevésbé jártas a művészeti életet alakító, tiltó, engedő körök világában. Ebben a részben érvényesül legjobban hihetetlen pontossága és filológiai érzéke. Képes egy hazug, rossz könyvből is kiemelni az igazság darabkáit (Moldova György: Kádár János), bemutatni az öncsalások és tudatos elhallgatások mögött az esendő embert (Ortutay Gyula: Napló).

Különösen érdekesek azok a fejtegetések, amelyek a rendszert formáló és neki nevet adó személy – Kádár János – körül kialakult mítoszokat szembesíti az iratok és tanúvallomások kiábrándító ridegségével. Szükség van erre a korszak iránt feltámadt hazug nosztalgia idején.