Az elmúlt évtizedben gyakorlattá vált a valamikor szebb napokat megélt jogállamiság elvéből következő jogbiztonsággal összeegyeztethetetlen jogalkotási tempó. Az autokrácia számára a jogállami fékek minden szempontból a hatékonyság kerékkötői lettek. Ennek vált áldozatául a normavilágosság elve és a világos normatartalom is, amelyek ugyanakkor nem pusztán kiegészítő elvek, hanem a jogkövetés manifesztumai, így a jogalkotás számára elengedhetetlen kritériumok... voltak. A rezsim persze sokáig biztosította a látszat-jogállamiságot, az ún. autokratikus legalizmus (a fogalmat Kim Lane Scheppele-től kölcsönzöm) a jogalkotásban is a látszatra, a formális megjelenésre (jogalkotási külcsín) adott, majd az alaptörvény-módosítások és úgy általában a jogalkotás célja az lett, hogy egyre inkább a napi politikai érdekekre „legalizálják” a jogrendszer egészét.

Flea: LSD gyerekeknek. A Red Hot Chili Peppers basszusgitárosának önéletrajza. Fordította Pritz Péter. Helikon Kiadó, Trubadúr Könyvek, Budapest, 2020, 276 oldal, 4299 Ft

A könyv memoár-jellegéhez híven történeteket olvashatunk: családról, barátokról, az első fellépésről, első bulikról, zenélésről. Patti Smith verse indítja a kötetet. Egyébként Flea memoárja anyagkezelését tekintve hasonlít Patti Smith memoárjára (Kölykök), amelyben szerelmük történetét írta meg Robert Mapplethorpe-pal. 

Bár Flea elbeszélése nem szűkölködik drogos történetekben, a cím mégis inkább a képzelet nevű LSD-re utal.

Magyarországot és Európát ledönteni látszik az új típusú koronavírus, melynek egyre gyakrabban látott neve is van: COVID-19. Az elmúlt évek sokadik európai válsága ez, amely vélhetően ismetelten kiélezi az európai államok, illetve az európai uniós tagállamok viszonyát. Az egyes országok óhatatlanul önzővé válnak, az egyébként is gyenge lábakon álló társadalmi és összeurópai szolidaritás koporsójába újabb szög kerül. Magyarországon most különösen fontos lenne a demokratikus értékek, a tolerancia és a jogállamiság tisztelete, de sajnos a különleges helyzetek sorra ezzel ellentétes tendenciákat mutatnak az elmúlt években, nincs ez másként a COVID-19 esetében sem.

Fekete Ádám: Fanyar nappalok a tokhal-tapétás szobában. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2018, 96 oldal, 1999 Ft

Fanyar nappalok ciklusból öt, Lovak és nemcsak lovak ciklusból négy olvasható. Versek, strófák, címnélküli töredékek, a ciklusokról leválva szerepelnek a kötet elején és a végén. Angolnyelvű vers éppúgy került a könyvbe, ahogy regényként definiált versciklus (Ignác jókat tud – 28.). Négy darab Lamentation of Microwave Horse Johnsontól: „…so I called my agent vanda / but she vomited glass / so I called my mother-in-law / but she was dead twenty years ago…” (14.). A Lamentation darabjaiban a mellékelt jegyzet szerint fontos a zeneiség, a blues: „Microwave Horse Johnson világutazó jóbarátom. Soha nem hagyja el az albérletét. Egy levelében azt írja, minden szerzeményét »ilyen dünnyögősen kell elképzelni«…” A kötet egészére jellemző ez a lüktetés, zeneiség és az említett dallamtapadás.

Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik. Helikon Kiadó, Budapest, 2018, 299 oldal, 3999 Ft

Mi tartja egyben a könyvet, ezt a sajátos nihil-remixet, a szétszaladó kisprózákat – gondolkodtam két novella és két nevetés között. A szereplők és az író attitűdje. A sírva vigadó holt lelkek társalgása mozdít ki a normalitásból, a szellemek parolája, a kezdés harap a zárásba, enfarkába. Az átkötések időben, térben ívelnek, terek, személyek, asszociációk kapcsolják össze őket. Nem gondolom, hogy túl kellene magyarázni. „Skolasztika! Megszomjaztam.” Ahogy a kötet elején a Rabelais-idézet igazítja útba az olvasót a karneválon.

Semezdin Mehmedinović: Sza­ra­jevó blues. Az ostromlott vá­ros fogalomtára. Fordította Or­csik Roland. Quadmon Kiadó, Bu­da­pest, 2018, 144 oldal, 2900 Ft

A Veszteség című kezdőszöveg az apa haláláról, a veszteség természetéről szól, az Idegen és aSzökevény című vers a valahova tartozás kérdését veti fel, a hitelesség lehetőségét a háborús színtér esetleges elhagyása után. A második prózai szövegben arról a Radovan Karadžićról ír, aki íróként és pszichológusként kezdte pályafutását, a Bosznia-Hercegovinai Szerb Köztársaságnak1992-től ’95-ig volt miniszterelnöke, majd 2008-ban 13 év bujkálás után Szerbiában letartóztatták és 40 év börtönre ítélték. A Karadžićról szóló szöveg olyan kiindulópontot fogalmaz meg, ami az egész értelmezést alapjaiban formálja. Már itt egyértelművé válik, hogy a beszélő számára a kultúra semmire sem mentség vagy biztosíték.

Ketten egy új könyvről – Garaczi László: Hasítás. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2018, 158 oldal, 2999 Ft

Míg a Wünsch hídban az egyik fő kérdés az volt, hogy ki az, aki beszél, ki az, aki a történeteket újraolvassa, újraírja, addig a Hasításban ez mintha könnyedén eldönthető, kevésbé hangsúlyos kérdés volna. Nem az a kérdéses itt, hogy ki beszél, hanem, hogy milyen lett ez a beszélő, és mi formálta olyanná, amilyen.

A történetmesélés kerül előtérbe, s egyszerre a beszélő milyenségéhez köthető ontológiai kérdésfeltevésekre is mérsékeltebb figyelem fordul. Az elbeszélések szabadon fűzött epizódjait narratív elemek kristályosítják, a Pompásan buszozunk vagy az Arc és hátraarc lemurjaihoz hasonlóan egységes ént rajzolnak.

A szöveg nyelve azonban a Mintha élnélhez és a korai Garaczi-montázsokhoz áll közelebb.

Darvasi László: Taligás

Sjón: A cethal gyomrában

Győrffy Ákos: A hegyi füzet

Tamás Zsuzsa: Mit tud a kert

Csaplár Vilmos: Istennel, vagy nél­küle. Gondolatnapló a reflektív evolúcióról. Kalligram Kiadó, Po­zsony, 2016. 200 oldal, 2800 Ft

Spiró György: Válogatott esszék 1979–2016. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2016. 384 oldal, 3490 Ft

Spiró esszéi a kulturális erőviszonyokról, a fennálló állapotról írt jelentésekként is olvashatóak: „És ha lefordítom, kinek kell? Eddig is megvoltunk Wyspiański nélkül…; Ezeket a látszólag odavetett félmondatokat ki fogja lelkiismeretesen elolvasni?” (Wyspiański fordítása közben, 1979), ’99-ben azt írja, hogy a bölcsészhallgatók már nem értik Kardos G. György finom utalásait, „…egyetlen kukkot sem értenek belőle… Túl finom,… túl megengedően ironikus nekik Kardos, ehhez már nincsen fülük, őket csak a durva dolgok tudják megragadni ideig-óráig.” (Kardos G. György emlékezete, 1999), feddő kirohanás-esszéjében (A húsvét visszavétele, 2004) Mel Gibson Passiójának történeti hiteltelenségeit elemzi. Utóbbi a gyűjtemény legnagyobb kirohanása, ettől eltekintve a harminctagú válogatott majd’ negyven év kisebb kirohanásainak pontos és szórakoztató tanúja. 

Szilágyi Ákos: Ká és Bá. El Kazovszkij emlékműve. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2015. 152 oldal, 2700 Ft

Röhrig Géza: Az ember aki a cipőjében hordta a gyökereit. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2016. 89 oldal, 1990 Ft