► Fernanda Melchor: Ábrándozók. Fordította Vajdics Anikó. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2024, 188 oldal, 4999 Ft

A történet a két fiú megismerkedésével indul, és az is hamar kiderül, hogy kapcsolatukat a kölcsönös önzés határozza meg. A súlyosan alkoholista Polo ingyen piában reménykedve keresi Franco társaságát, aki elsősorban arra vágyik, hogy valakinek előadhassa szexuális fantáziáit. Kettejük tervei aztán egyre merészebbé válnak és megállíthatatlanul rohannak a tragikus végkifejlet felé. Bár nem tudjuk pontosan, mi fog történni, olvasóként egy percig nincs kétségünk a drámai befejezést illetően. Ezt egyrészt előrevetítik a regény baljós szimbólumai (például egy furcsa, kísértetjárta kúria és a benne kísértő vérgrófnő szelleme), Polo helyzetének teljes kilátástalansága, valamint a regény trágár, erőszakos, vulgáris nyelve, ami nem ígér semmi jót.  A szöveg legnagyobb erőssége éppen ez a beszédmód, mely hihetetlenül autentikusnak tűnik, elválaszthatatlannak a drogok, a prostitúció, a gyilkosságok árnyékában felnövő fiataloktól.

► Layla Martínez: Szú. Fordította Várnai Gina. Jelenkor Kiadó, Bu­da­pest, 2024, 171 oldal, 4999 Ft

A horrorisztikus háttér elé festett női családtörténetben a bűnügyi szál mellett – azzal szoros összefüggésben – szerepet kap még a társadalmi egyenlőtlenség, a szegények és gazdagok szembenállása is. A ház lakói a nyomorral határos szegénységbe, szolgalétbe születtek, és nemzedékeken át nincs lehetőségük kitörni innen. Ezért aztán a maguk módján állnak bosszút, szolgáltatnak igazságot, és a társadalmi különbségekből fakadó igazságtalanság ellen azzal a gyűlölettel harcolnak, ami kizárólagos „tulajdonuk”.