A Apokalipszis
► A nagy Ő, TV2
Megvan persze arra a szakkifejezés, amit A nagy Ő szerkesztői művelnek: rage baiting. Azaz: szándékosan felidegesítik a nézőt, hogy az aztán érzelmileg bevonódva őrjöngjön a készülék előtt és a kommentszekciókban, nézettséget és reklámértéket generálva annak, aki bedobta a csalit. Az Oxford University Press szerint ez volt 2025 szava – és hát a műsort látva nem maradnak kételyeim afelől, 2026-ban is működik-e a módszer.
Gyógyító (meg)hallgatás
► Healing Talks, YouTube
A Healing Talksban a riporter nem foglal állást, nem ítélkezik, nem sugalmaz – egyszerűen megtart, vezet, enged, amikor kell, és ezzel tulajdonképpen létrehozza az ideális baráti beszélgetést. Így nézne ki az életben is az, amikor jól segít valaki: százezer tanácsnál többet ér egy perc közös csend, amelyben valódi jelenlét érezhető.
Szembenézésünk
► Sean Combs: A számvetés ideje, Netflix
50 Cent amerikai rapper annyira gyűlöli és megveti a Puff Daddy néven ismertté vált, később P. Diddy művésznéven működő Sean Combs amerikai rappert, kiadóalapító zeneipari mogult, hogy hosszú ideje szisztematikusan gyűjti az ellene felhasználható anyagokat. Ennek a gyűjtőmunkának az eredménye a Sean Combs: A számvetés ideje című, négyrészes minisorozat, amely azt vizsgálja, miképpen úszhat meg mintegy száz ember ellen elkövetett többszöri szexuális erőszakot, kényszerítést, illegális fegyverbirtoklást, gyilkosságokat, a bántalmazás teljes spektrumát, anyagi és szexuális kizsákmányolást, groomingot és egy sor egyéb bűncselekményt valaki évtizedeken át.
Fel, fel, fel!
► A K-pop démonvadászok utóélete a közösségi médiában
Nem, kedves olvasó, nem célom elspoilerezni a sztorit, mert egyrészt rendkívül szórakoztató, másrészt az animáció egyszerre játszik a magas és a populáris kultúra ismert toposzaival, ráadásul igen gazdag filozófiai és történeti utalásokban is. Nem véletlen, hogy a közösségi média gyakorlatilag másról sem szól hetek óta, csak arról, melyik videós tartalomkészítő miként dolgozza fel a K-pop démonvadászokat. Akad, aki a zene irányából közelít: a Netflixen immár sorozattá érett az eredeti film, mert készült hozzá szöveges videóklip-széria és karaoke-verzió is.
Belső gyermek
► Sztárbox, RTL Klub
Ám ekkor jön Kocsis Dénes, aki reklamáció vagy beszólogatás helyett magáról és gyerekkori traumájáról beszél, indulatok nélkül, de tele érzelmekkel, azt sugallva, hogy önmagunkon dolgozni fontos, s bár nehéz, de felemelő folyamat – és hogy egy férfi, aki az imént verte szó szerint véresre ellenfelét, elérzékenyülhet a ringben, és bátran beszélhet a traumáiról.
Mikrodráma
► Vertikálisdráma-sorozatok a közösségi médiában
Aki nem száll alá például a TikTok különféle bugyraiba, annak talán hasznos vázolnom, miről van szó: álló formátumú (tehát a telefonkijelző arányaihoz tervezett) videósorozat, amelyben minden, de tényleg minden rossz. A párbeszédeket mintha a ChatGPT-vel generálták volna (a gyártók AI-os kapcsolódásai miatt ez vélhetően így is van), a „jelmezek” a leggyatrább tinisorozatok kliséinek temus verziói, olcsó hatást keltő smink és frizura, harmincas amatőr szereplők a tizenéves karakterek bőrében. A forgatókönyvről csak remélni lehet, hogy a mesterséges intelligencia műve, és nem egy hús-vér emberé, mert az legalább menthető valamelyest.
Bugyraink
►Beton.Hofi: Be vagyok zárva, Pokol, Angyalok
Beton.Hofi és a fenti videók készítői vizuálisan is megfogalmazták azt, amit talán máshogy nem is lehet – vagy ha igen, az szövegben is alig néhányaknak megy. Például neki.
Ahogy a Be vagyok zárva alatt áll a YouTube-on kommentben: „Kint melózok Németbe’, Magyarban él a család, kárpátaljai magyarként nem mehetek haza, mert átlépem a határt, elvisznek, jobb esetben visszatérek, rosszabb esetben meghalok a fronton. (...) Figyelem ezt a tébolyt, amit a politika művel, közben próbálok megmaradni emberi mivoltomban, mert a nemzettudat ott megáll, hogy tróger ukrán vagyok, amint megtudják, honnan jöttem.”
Szirénének
► Szirének, Netflix
A Szirének tehát egyszerre sok minden: szatíra, vígjáték, kicsit sötét, kicsit paranormális, hol finom részletekre kell figyelni, hol meg grandiózus giccsekre. Hogy összeáll-e? Az lényegében mindegy. A Szirének ugyanis a nézőpontok minisorozata: a csavarok többségét az hozza, hogy szimplán megismerjük egy-egy szereplő saját aspektusát, és rájövünk, milyen könnyen ítélkeztünk eddig fölötte.
Bánatszalonna
► Bohemian Betyars: Bánatszalonna, YouTube
A Bánatszalonna szóösszetétel a német Kummerspeck kifejezés tükörfordítása, arra az állapotra utal, amikor valaki evéssel kompenzálja a nyomorát, szomorúságát. Nem csupán hangulatingadozásról van persze szó, számos mentális probléma, akár súlyos zavarok jelei is lehetnek a falásrohamok. S elsőre talán az abszurd humora tűnik fel a videóklipnek, épp ennek a súlyos, transzgenerációs hagyatéknak vág a húsába a Bánatszalonna című dal klipjével a Bohemian Betyars.
Evolúcióink
► The Last of Us, második évad, Max
Aztán meg szabad-e ölni a főhősünket? Aki játszotta a The Last of Ust, az tudja: ez a készítőket nem érdekli. Kivégzik Joelt, és az sejthető, hogy itt nem fog Bobby visszatérni a zuhany alól. De mit számít egy halál a tömegmészérlások közepén? És számít-e, hogy kinek jelent mást, mint a közösség egészének? Amilyen enigmatikusnak ható kérdések ezek, olyan valóságosak ebben a történetben: gyávaság-e egy ilyen lepusztult világban nem bosszút állni? Létezhet-e erkölcsi fölény – és ha igen, akkor mi értelme van egyáltalán?
Dimenziómigráns
► Ada interjúja Zsák Károllyal, Delta, Duna Tv
Mert ugye az MTVA mesterséges intelligencia generálta műsorvezetője, Ada lényegileg afféle dimenziómigráns, aki majd elveszi a munkámat. Mivel azonban én megfelelő mennyiségű Örkényt olvastam az ilyesfajta helyzetek elviseléséhez, ülök, és nézem, ahogy a fizikai valóban nem létező műsorvezető faggatja az 1944-ben elhunyt Zsák Károly MI-generált avatárját. Minden idők egyik legremekebb futballkapusa meg teátrális mozdulatokkal ugyan, de viszonylag élethűen reagál. És amennyiben tekinthetjük egy Wikipédia-szócikk felolvasását interjúnak, úgy működik is a dolog.
Hét késszúrás
► Kamaszok, Netflix
A Kamaszok című brit minisorozat azonban azt a célt tűzte ki maga elé, hogy kilógasson bennünket a tátongó mélység fölé, amelyben egy ilyen felfoghatatlan gyilkosság előfordulhat. Rossz hír: attól, hogy eddig nem volt kényelmes belenéznünk, ez a mélység lassacskán egyre nagyobb részeket nyel el belőlünk is.
Lecsapolva
► Szendőfi Balázs: Eltékozolt vizeink, YouTube
Az Eltékozolt vizeink bölcs arányérzékkel, tankönyvszerű, de nem száraz tárgyilagossággal adagolja a rémisztő adatokat. Ideális „kötelező olvasmány” lehetne – ha ugyan az ideális szó értelmezhető volna a kontextusban, amelyben arról beszélgetünk, visszafordítható-e a természeti kár, amelyet Magyarországnak okoztak az eszetlen szabályozásokkal, elavult mezőgazdasági módszerekkel és a harácsolással. Ez a film úgy sokkol, hogy közben mindvégig higgadt marad, emiatt nem válik üres hergeléssé, ellenben megérteti: ez nem csak a gazdákat, a gazdagokat vagy a folyópartokon élőket érinti, hanem mindannyiunkat.
Középpontunk
► Telex, Most jövök Tapasztó Orsival, YouTube
Fábián Tamás Most jövök sorozata jó ideje hatalmas érdeklődéssel fut. Okkal. A kérdező felkészültsége és érzékenysége, a pózoktól mentes atmoszféra lényegében szembe megy a közösségi média azonnaliságával és esetlegességével, ugyanakkor mindig van hely a váratlan számára is. Fábián nem terelgeti erőnek erejével az interjúalanyt, nem akar sütkérezni önnön kérdezői nagyszerűségében, a legnehezebb témák esetén se tocsog a nyomorban – szimplán beszélget. És erre jaj, de mekkora szükség van.
Érzéketlenség
► Tévéreklámok
És ha már gyógyszer: az enyém – gyakorló vegetáriánusként – akkor gurult el végérvényesen, amikor a boldog csirke (!) fogalma után karácsonytájt megtudhattam, hogyan karácsonyoznak a tyúkok, mielőtt a húsipar felhasználná őket. Égősorként funkcionáló szentjánosbogarakkal, meghitten, boldog sóhajok közt, összebújva. „Az utóbbi évek legjobb reklámja!” – harsogják a Facebook-kommentelők, repkednek a szuperlatívuszok, hát a kisgyerekek imádják, meeeennyire cukiii. Esküszöm, igyekszem nem dühödt vérvegán módjára fogalmazni. Nem könnyű.
Főétel
► Tóth Andi: Max rendelünk, YouTube
A Max rendelünk tehát nem egy újabb bőr, amit lehúznak egy celebről, hanem egy kimondottan ügyes márkaépítő/rendbehozó fogás, amelyben főznek is, de a néző nem emiatt fogja megnyalni utána a tíz ujját. Aki utálni akarja Tóth Andit, nyilván eztán is utálni fogja – attól ez még egy remek műsor. Váljék Andi egészségére!
Jelenségek
► X-faktor, elődöntő, RTL Klub
Két érdemi áttörés van tehát ebben az évadban: az egykori underground, a hip-hop végre elfoglalja méltó helyét a magyar főműsoridőben – és a jelenlegi YouTube-underground, a párhuzamos dimenziót kialakító kortárs mulatós helyet követel magának. Akkor is, ha négyből három zsűritag szerint Fehér Krisztián nem énekel semmi kiemelkedőt – akkor se, ha tudna. Valkusz Milán sok mindenben tévedett ebben az évadban, de ebben speciel igaza van: ha azt a bizonyos X-faktort keressük, ami, ugye, épp azért x, mert mibenléte nem megfogalmazható, akkor fogadjuk el, hogy néha nem olyan formában érkezik, amilyenben számítunk rá. A rapben a flow (ami egyedi, ami sodor magával) – a mulatósban meg ki tudja, mi. Az, ami miatt kedvünk támad 1-9 sör nélkül is táncolni.
Bumm a fejbe
► Peterpost x Leo kizárása, X-faktor, RTL Klub
S hogy teljes legyen a médiahasználati skála a sztoriban: Peterpost x Leo három új „videoklippel” rukkolt elő a YouTube-on a kizárás óta, demószagú hangsávokkal, amelyekből csak épp a lényeg vehető ki nehezen: a szöveg. Igen, tudjuk, muble rap, oldschool, direkt koszos bítek stb. (Lefordítom: direkt ilyen.) Működhetne? Akár. Leszámítva, hogy nem működik. Ha ez egy Peterpost x Leo által kitervelt médiahack volt, akkor lábon lőtték magukat: noha az első, az eset másnapján kirakott Balhé még több mint százezer megtekintést hozott, a legfrissebb, harmadik már csak tizenötezret két nap alatt.
Kisasztal
► Ca7riel & Paco Amoroso Tiny Desk Concert, npr.org, YouTube
A Tiny Desk koncerteken nincs közönség, leszámítva a stábtagokat, a rádió néhány dolgozóját, illetve a fellépők egy-két meghívottját. Az atmoszféra ennek megfelelően egész más, mint a COVID alatt szükségből divatba jött online koncertek bármelyikénél: minden produkció legfeljebb húszperces lehet, és az eredeti közvetítés után néhány nappal felkerül YouTube-ra is. Mivel pedig a formátum rég kultikussá vált, ide mindenki úgy készül, hogy tudja: Alaszkától a Fidzsi-szigetekig mindenhol láthatják (és jó eséllyel látják is) a koncertjüket. Ebből kiindulva az NPR fontos kultúraközvetítővé vált: most például dél-amerikai tematikus hónapot tartanak, így került ez a két őrült argentin is a kamerák elé.
Végszó
► Ellen DeGeneres: For Your Approval, Netflix
2021-ben aztán Ellen DeGenerest lényegileg eltörölték, a lapok címlapon hozták, hogy ő Amerika leggyűlöltebb embere.
Azóta csend.
Talán emlékeznek, nem ez az első alkalom, amikor Ellent kiradírozzák a showbusinessből: akkor is ez történt, amikor Amerika kedvenc női stand-up-komikusaként nyilvánosan coming outolt. Ez kicsivel később persze társadalmilag fontos, úttörő tettként nyert értelmezést (teljes joggal) – arra azonban aligha létezik pozitív értelmezési tartomány, amivel korábbi munkatársai vádolták.



