Hegyen-völgyön
Újra napirenden a kis forgalmú vasútvonalak ügye. Ez az alapjában véve közlekedési kérdés lassan két évtizede a politikai alkudozás fontos terepe. Egyfelől a jobboldal hazugságainak, másfelől a korábbi szocialista – szabad demokrata kormány gyávaságának a története. A Fidesz útja a kis forgalmú vasútvonalak megvédésétől ezek leállításáig. Az MSZP–SZDSZ útja a reformtervektől a szétesésig.
A vita arról folyik, hogy meg kell-e menteni ezeket a kevés utast szállító vasútvonalakat. Különösen ott, ahol mindössze néhányan váltanak jegyet, és az utazóközönség legföljebb a szabadjegyes vasutasokkal bővül. Ezt a forgalmat át kell terelni autóbuszra. A korábbi szocialista – szabad demokrata kormány második ciklusában reformba kezdett, és a visszafejlesztést ambicionálta, ez az államkassza sok milliárd forintos megtakarítását jelentette. Az akkori kormány bezárt több száz kilométer vasúti pályát, aztán leállította a tervet: megijedt a Fidesz ellenpropagandájától. A jobboldali ellenzék álláspontja ugyanis az volt, hogy a kis forgalmú vonalak azért kis forgalmúak, mert az állam nem költ rájuk, korszerűtlenné váltak, lassúak, emiatt nem utaznak rajtuk elegen.
Nyolcszázezer ficcs
Az Országgyűlés fideszes többsége kedd délelőtt elfogadta a pedagógusok új életpályájáról szóló törvényjavaslatot, amely többek között megszünteti a tanárok közalkalmazotti státuszát. A törvény a szakszervezetek hatókörét jelentősen csökkenti, ugyanis reprezentativitáshoz, adott taglétszámhoz köti a kormányra vonatkozó egyeztetési kötelezettségeket. Az elhúzódó tanársztrájkok és bérkövetelések után a kormány úgy venne el a tanároktól, hogy látszólag ad nekik valamit, holott valójában a tervezetben rögzített többlépcsős béremelésre sem nyújt semmiféle garanciát, hiszen azt az uniós források megérkezésétől teszi függővé. Mindezeken túl a feltételes béremelés mértéke nem egyértelmű, mert a megállapított bérsávok szélesek, a minimum adható bér alig nő: van, ahol csak 5 százalékkal, a maximum viszont jelentősen, van, ahol 100 százalékkal. Az eredeti, januári tervezethez képest helyenként engedményeket adó, de így is jogszűkítő úgynevezett státusztörvényt az ellenzék nem szavazta meg.
Hogy értékelt a kormánypárt? „A baloldal nem akarja, hogy a pedagógusok 800 ezer forintot keressenek.” Így kommentálták a Fidesznél a törvényről szóló parlamenti szavazást: „A mai szavazáson kiderült, hogy a baloldal nemcsak az Európai Parlamentben, hanem a magyar parlamentben is megtesz mindent az ellen, hogy a pedagógusok 800 ezer forintot keressenek, pedig a ma elfogadott új életpálya-törvény mindezt garantálja a pedagógusok számára.” Természetesen nem garantálja, ilyen számítás pillanatnyilag nem létezik, ráadásul az ígéret alapját egy bizonytalan sorsú uniós forrás képezi.
A békéért könyörög
Orbán Viktor a német Bild című lapnak adott exkluzív interjút, amelyben főként az orosz–ukrán háborúról beszélt. Egy ponton az újságíró, Paul Ronzheimer – aki a lap ukrajnai riportere is – arról kérdezte Orbán Viktort: ha 1989-ben még a szovjetek ellen beszélt Budapesten, akkor most miért barátkozik Putyinnal, és miért áll az oroszok mellett? „Ön provokálni akar engem ezzel a kérdéssel? Tudja, ha azt mondja, hogy a magyarok oroszpártiak vagy az oroszok barátai, az ellenkezik a történelmi tapasztalatunkkal – válaszolt Orbán. – Én Magyarországért harcolok. Engem nem érdekel Putyin, nem érdekel Oroszország. Magyarország érdekel. Amit én csinálok, azok olyan cselekedetek, amelyek Magyarország javát szolgálják. És mindaz, ami most Oroszország és Ukrajna közt történik, rossz a magyaroknak. Veszélyes a magyarokra” – szemlézi az index.hu.
Milyen végtelenül üres mondatok! Mennyire tartalom nélküliek – már azon túlmenően, hogy a magyar kormányfő mintha nem értette volna a kérdést, meg sem próbált válaszolni rá. Az volt a kérdés, miért áll Putyin mellett, amikor 1989-ben a szovjetek ellen beszélt, és most nem történik más, mint a nagy orosz birodalom visszaállítási kísérletének első mozzanata. Erre az a válasza, hogy őt kizárólag Magyarország érdekli. De lehet-e sikeresen képviselni Magyarország érdekeit úgy, hogy nem érdekli Putyin meg Oroszország akkor, amikor agressziót követ el a szomszédos Ukrajna ellen.
Sajtómunkások LII.
Tényleg hungarikum: a TV2 vezetőségének nyilatkozata szerint a csatorna azért nem tett eleget a Juhász Péter ellen jogerősen elbukott helyreigazítási perben foglalt kötelezettségének, mert olyan sok pontban kellett volna beismerniük korábbi műsoruk valótlanságait, hogy az nem férne bele a műsoridőbe. Az Együtt volt társelnökéről még 2016-ban és 2017-ben híreszteltek valótlan, lejárató jellegű állításokat a Tények című műsorukban, egyebek mellett hamisan hozták kapcsolatba Portik Tamás olajbűnözővel. A Tények tavaly, hat évvel a valótlanságokban igen gazdag riportok közlése után, a kormányközeli médiában amúgy széles körben elterjedt simliskedő módon ismertette a közölni rendelt részeket: a bíróság által megszabott szövegből úgy ragadtak ki mondatokat, hogy olykor az sem volt egyértelmű, kitől kérnek elnézést. A műsorvezető a központozásokat sem hangsúlyozva rontotta érthetetlenségig a helyreigazítás szövegét. A hazai sajtó gyalázatos helyreigazítási gyakorlatában is egyedülálló azonban, hogy a közölni rendelt szöveget egy csatorna azért nem közli, mert arra nem elég a műsoridő. Lehetne okoskodni, hogy ha nem hordtak volna össze annyi valótlanságot, amennyit sikerült nekik, akkor rövidebb műsoridő is elegendő lett volna a rendelkező rész felolvasására. De ne okoskodjunk elhamarkodottan, a bíróság időközben másodszor is végrehajtást rendelt el a TV2 Tények műsora ellen. Erre föl valamit beolvastak ugyan, de az sem felelt meg a helyreigazítás követelményeinek, nem tették közzé maradéktalanul a jogerős ítélet szerinti pontokat.
Képzelgő magyarok
Mielőtt fölidézem Orbán miniszterelnök minapi gondolatait az Ukrajnában elterülő ősi magyar földről és annak őshonos magyar közösségéről, emlékeztetnék 2021. június 6-ra, amikor ugyanő beszédet mondott az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés 101. évfordulóján Sátoraljaújhelyen. Gyújtó hangú szöveg, különösen a zárósorok: „(...) és ne ijedjünk meg attól, amit látunk: mi vagyunk azok, akikre vártunk. Igen, mi vagyunk azok, akik megfordítják Magyarország sorsát. Remélhetjük, hogy a mi nemzedékünk, a negyedik trianoni nemzedék még beteljesíti küldetését, és egészen a győzelem kapujáig fogja vinni Magyarországot. De a döntő ütközetet az utánunk következő, az ötödik trianoni nemzedéknek kell megvívnia. A végső lépéseket nekik kell megtenniük.”
Sokféle módon értelmezhető a miniszterelnöki szöveg, de legfőképp nyilván úgy, hogy a negyedik generációnak vissza kell szereznie a Trianonban elcsatolt területeket, az ötödiknek pedig végleg meg kell vetnie a lábát az ősi magyar földön. Vagy ha nem így, akkor hogy?
Illő tisztelettel
Valamikor 1973 őszén a Vasas kupameccset játszott a Sunderland nevű angol csapattal. Egész nap szakadt az eső, estére sem állt el, de a magyar klubnak jó esélye volt a továbbjutásra, idegenből egygólos vereséggel hazatérve várta a visszavágót. Este is esett még, és semmi sem úgy alakult, ahogy az egyébként akkoriban gyérnek számító harmincezres nézősereg remélte. A sokáig gól nélküli meccs vége előtt tíz perccel aztán betaláltak az angolok, és miután az akkori szabályok szerint az idegenben lőtt gólok duplán számítottak, az amúgy addig is rosszul játszó Vasas az utolsó tíz percet annak biztos tudatában játszotta, hogy kiestek. Ahogy lenni szokott, megjött az angolok hangja, Sunderland, Sunderland! A Vasas-kanyarban kábé annyit hallottak, hogy „szánderlend, szánderlend”, amire aztán jött is a válasz: „Szopjál meg, szopjál meg!” Nem hittünk a fülünknek. Csak később lett világos, hogy a magyar szurkolók ezzel vágtak vissza a húsz-harminc jelen lévő angol drukkernek, nekik ennyi öröm maradt. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen primitív verbális fordulattal valaha az életben találkozom még, de aztán vagy ötven évvel később a magyar kormányfő egy jelentős eseményen hasonló gondolati mélységben jópofáskodott. „Biden elnök egy jó barát helyett egy présembert, Pressmant küldte nagykövetnek” – mondta Orbán Viktor, de ennyivel nem elégedett meg, hozzátette: „de jó lenne elkerülni, hogy következőre valami »puccsini« (Puccini) nevű embert küldjenek” – és a jelen lévő eszmetársak földig érő bólogatása mellett igen jókat nevetett saját viccén.
Állami futballbajnokság
Nyaranta többször járok a székesfehérvári Auchan áruházban, ilyenkor általában elmegyek a Puskás Akadémia nevű futballklub relikviákat árusító standja előtt. Van itt minden, mint a búcsúban, sálak, sapkák, fotó Puskás Öcsiről, de leginkább az a teljes érdektelenség ragad magával, ami ezt a standot körbeöleli. Az asztal mögött fiatal lány bökdösi a telefonját, de olyan is van, hogy senki sem őrzi, ott lógnak a pólók, a dedikált labdák, a prospektusok, és persze az üres szék. Egy kicsiny csapat az NB I.-ben. Olyan falu csapata, amelynek összlakossága 2018-as adatok szerint 1851. Felcsút az aktuális miniszterelnök faluja, ezért aztán minden az ő észjárását és világfelfogását követi: így lett minden torz és aránytalan. Kisvasút megy a Váli-medencén keresztül, mégpedig a Mozdony utca 1. szám elől. Van kis tó: 250 milliós uniós támogatásból építették meg, amelybe aztán mesterséges szigetet is álmodtak, akik álmodták, és ha már sziget, híd is kellett, amin be lehet jutni. A turisták hattyút formázó hídon sétálhatnak át a víz felett. A madarat formázó hídszerkezetben egy kicsiny, néhány méter magas kilátóból a kisvasút állomására lehet látni.
Neveljük a finneket
Az ukrajnai orosz invázió miatt Finnország és Svédország tavaly nyáron beadta csatlakozási kérelmét a NATO-hoz. A szándék mögött nyilvánvalóan az orosz fenyegetés veszélye áll, az ukrajnai invázió tükrében ma már semmi sem életszerűtlen. Ma már, vagy százezer reguláris katona és ki tudja, hány ezer civil áldozat ismeretében talán a jobboldali vezérpublicista is elhiszi, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. A NATO-tagok mindegyike jóváhagyta a ratifikációt, két ország még nem: Törökország és Magyarország.
Magyarország esetében hiába nyújtotta be a kormány már július közepén azt a javaslatot, ami jóváhagyná a két ország csatlakozását, Kövér László házelnök azóta sem volt hajlandó napirendre venni. A Fidesz egy ideig nem is foglalkozott a kérdéssel, később azt a semmire se jó, értelmezhetetlen választ adta, hogy az országban társadalmi vita zajlik. Társadalmi viták idején pedig, ha jól értjük, minden erő a vitára összpontosul, a jogalkotás menete is ehhez igazodik. Emlékeztetőül: ez a társadalmi vita az úgynevezett nemzeti konzultáció keretében zajlott, a kormány buta és sunyin megfogalmazott kérdésekre várt választ. Az eredmény mélyen a remélt alatt maradt, de arra kiválóan alkalmas, hogy a kormány megfogalmazhassa: a magyarok 97 százaléka elítéli a brüsszeli szankciókat. Fölvetődik, milyen kormány az, amelyik fontosabbnak tart egy országos méretű hazugságkommunikációt, mint a több mint egy éve tartó háborús konfliktus fenyegetettségében élő két ország kinyilvánított szándékát arra, hogy katonai védettségben érezhessék magukat.