► Molnár Judit Lilla Kígyók és létrák című kiállítása március 28-ig látogatható a The Space Galériában.

Már a térbe belépve is egyértelmű, hogy egy rendkívül kiterjedt kiállításról van szó, tele saját szimbolikával, ősi motívumokkal, tömör tartalommal. Minden szoros összefüggésben van egymással, nincs olyan tárgy vagy anyag, aminek ne lenne meghatározó szerepe. Nincsen felesleges esztétika. De érdemes először magyarázat nélkül ismerkedni a játékkal, és csak utána elolvasni a játékszabályokat. Hiba lenne most egy túl átfogó, ámde leíró jellegű ismertető, amely minden részletet kielemez, kényszeresen túlgondol.

► Peter Simons de Thouars Intuition című kiállítása megtekinthető a Neon Galériában február 14-ig.

Az aprócska, egyterű galériákat jellegzetes, bűvös kisugárzás lengi körül: olyan, mintha titkolóznának, mintha lenne valami rejtegetnivalójuk, amit csak az arra érdemes látogatóknak hajlandók elárulni. Minél kevesebbet látunk, annál bonyolultabb tájékozódni. Egy kis alapterületű kiállítótér megtöltése nagy kurátori kihívást jelenthet, miként legyen kellően közérthető, de azért ne szájbarágós. A külső korlátok (in)direkt módon kényszerítik, alakítják a koncepciót. Nem könnyíti meg a helyzetet az sem, hogy szinte egyszerre tárul elénk az összes alkotás, és túlstimulált érzékszerveink össze vannak zavarodva, hogy akkor most hova is kell nézni, merre kéne elindulni, hogy kell a tömörséget kibontani.

► Pinczehelyi Sándor újrégi festmények, zománcok című kiállítása megtekinthető a Zsdrál Art Galériában, Balatonfüreden, augusztus 20-ig.

Pinczehelyi Sándor kiállított művei némiképp retrospektív hangulatúak, annak ellenére, hogy vannak köztük olyan darabok, amelyek keletkezésük óta most láthatók először. Aki rendelkezik Pinczehelyi Sándor munkásságának akár csekély ismeretével is, annak rögtön eszébe juthat a művész által használt motívumrendszer. Aki ezekre a motívumokra vágyik, nem fog csalódni, és az sem, aki még csak most ismerkedne velük. A szimbólumok komplexitása és a művész ragaszkodása hozzájuk harminc-negyven év távlatából tekintve a jelentésükön is alakított, hiszen az idő múlásának és a közéleti, politikai változásoknak köszönhetően egyre több interpretációs lehetőség nyílik. Más kérdés, hogy ezek relevanciája mennyire képes a túlértelmezés eszköze nélkül hatást kifejteni.
 

(Forgács Péter Füst / Fej / Pocsolya című kiállítása megtekinthető a Molnár Ani Galériában március 16-ig.)

Ahhoz, hogy élvezettel és érdeklődéssel elgondolkodhassunk a Molnár Ani Galériában kiállított alkotásokon, nem feltétlenül szükséges Forgács Péter meghatározó munkásságát a legprecízebben ismerni (de nem hátrány, ha mégis). A képek egyik központi szereplője a természet. A fotók és videómunkák azonban túlmutatnak a pillanat kimerevítésén, amellett hogy az esztétikai értékük sem elhanyagolható.

(A kétely felfüggesztése [A művész tekintete 1.], Néprajzi Múzeum. A kiállítás megtekinthető 2024. június 22-ig.)

Ahogy a kiállítás szótárában is olvasható, a kétely felfüggesztése a színházi világban használt értelmezés, ami arra próbálja ösztönözni a nézőt, hogy tegye félre a racionalitást és feltétel nélkül fogadja el a látottakat. A cím ennek értelmében arra kér minket, látogatót, hogy fogadjuk el a kiállítás terét úgy, ahogy azt a művészek kitalálták számunkra. 

(Gaál József Idolum című kiállítása megtekinthető december 15-ig a Tér-Kép Galériában.)

Gaál József, hűen önmagához, most is kiválóan ötvözi a tudatosságot és az intuíciót. Képeinek ideális teret biztosít a Tér-Kép nonprofit galéria tökéletesen fehérre festett fala. Van abban valami megnyugtató, hogy léteznek olyan művészek, akik a folyamatos megújulás mellett ragaszkodnak a saját művészi kifejezésmódjukhoz, képi világukhoz, formaiságukhoz. Ez lenne a művészi hitelesség?

(A kiállítás megtekinthető december 30-ig a Tokaj ArtWine Galériában, a Hold utca 21. szám alatt.)

Sokszor nem teljesen világos (de talán nem is kell annak lennie), hogy az utóbbi években Tereskova művészetének mi a fókusza. Az önreprezentáció, önkifejezés, a kortárs művészeti szcéna kritikája és némi politizálás? Vagy még mindig az ennél sokkal egzaktabb, de annál komplexebb célok vezérlik: bebikázni a magyarországi kortárs művészeti piacot, és pénzt keresni?