Budai Gyula exleszámoltatási kormánybiztosnak, illő tisztelet nélkül

► Arisztotelész: Metafizika. Fordította Bene László, Lautner Péter, Steiger Kornél. Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2024, 432 oldal, 6495 Ft

Az Atlantisz remek Arisztotelész-sorozatának eme újabb darabja nagyszerű. A fordítók elsőrangú munkát végeztek, Lautner Péter jegyzetei és utószava, szerény megítélésem szerint, nemzetközi színvonalú. (…) A mostani kiadás és fordítás szükséges volt, és magas szinten teljesíti a görögből (sic!) magyarra fordítás és interpretáció, a leszámoltatási biztosok számára valóban nehezen értelmezhető szintjét. Mint az tudható, Arisztotelész voltaképpen soha nem írt ezen a címen könyvet, sőt, maga a szó (metafizika) elő sem fordul a szövegben. A szerző, kinek Platónnal és más elődeivel való vitáját bőven tartalmazza a szöveg, voltaképpen saját korábbi műveit (például a Természetről írott alapmunkáját) használja fel a „metafizikai jegyzetek és tanulmányok” darabjaihoz, mely szövegeket aztán a hálás utókor állítja össze egységes művé.

„A világ urának valóságos tudata arról, hogy micsoda, a valóság
általános hatalmáról, abban a romboló erőben van, amelyet alattvalóinak
vele szemközt álló személyes énjével szemben gyakorol.”
(Hegel: A szellem fenomenológiája, Szemere Samu fordítása)

„A spektákulum fogalma roppant sokféle látszatjelenséget fog egybe és magyaráz. E jelenségek sokfélesége és eltérése csak látszat, pontosan annak a társadalmilag szervezett látszatnak a látszata, amelyet a maga általános valóságában meg kell ragadni. Önfelfogása szerint a spektákulum a látszat igenlése, illetve a teljes emberi, tehát társadalmi élet egyszerű látszatként való igenlése. A spektákulum lényegéig hatoló kritika azonban felfedi, hogy mindez nem más, mint az élet látványos tagadása; mint az élet láthatóvá vált tagadása.” (Guy Debord meghatározása, remélem, lesz akkora hatással Békés Mártonra és kollégáira, mint amilyen a szintén nagy baloldali gondolkodó Antonio Gramsci hegemóniaelméletéről már elmondható.)

► Vajda Mihály: Filozófiai töprengések. Lábjegyzetek Pla­tón­hoz. Pro Philosophia Sze­ge­dien­si Alapítvány, Magyar Filozófiai Tár­saság, Státus Kiadó, Szeged, 2024, 135 oldal, 4000 Ft

A kis kötet igazi revelációja a kritikus Vajda. Mármint az a gondolkodó, aki ténylegesen kritikát ír, ez alkalommal Angyalosi Gergelyről. Vajda számára a könyvkritika a megértés iránti vágyának írásos dokumentuma. Vajda itt szembesül Angyalosi korábbi elméletével a nyitott személyiségről, s ez nagyon fontossá vált az egyre inkább a személyesség filozófiája felé közeledő Vajda   számára.  Idézi Angyalosit: „annak, aki mások szövegeiről érvényes mondatokat akar megfogalmazni, a személyesség maximumára kell törekednie.” Barthes és Derrida is fontos lesz Vajdának is.

Ketten egy új könyvről – Arisztotelész: Nikomakhoszi etika. Fordította és a lábjegyzeteket írta Simon Attila, az utószót írta Steiger Kornél.  Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2023, 438 oldal, 6225 Ft

Mint az közismert, Arisztotelész tíz könyvből álló művében kettőt, a VIII-IX. könyvet szenteli a philia, a barátság elemzésének. Éppen a IX. könyvet bogarásztam, amikor jött a hír: Vajda Mihály filozófus barátom meghalt. Tudom, kritikában nem személyeskedünk. Mindent a maga helyén. De éppen Heller idézett könyve bizonyítja, hogy az az állapot, amibe az értelmező kerül, a beállítódás, hogy a NE nyelvén beszéljek, szóval a hír utáni sokk döntően befolyásolta, sőt, mondanám megváltoztatta a NE jelentését, súlypontját, mindenét.

► Hévizi Ottó: A disszonan­cia filozófusa – A dilemma­ti­kus Lukács. Kalligram Kiadó – Bölcsészettudományi Ku­ta­tó­köz­pont, Budapest, 2023, 200 oldal, 3990 Ft

Magam évtizedek óta olvashatom Hévizi tanulmányait, így sejteni sejtettem, de igazán csak most, egybegyűjtve évtizedek Lukács-tanulmányait, mondhatom bátran: alighanem a legjobb magyar nyelvű Lukácsról szóló tanulmánykötetet tartjuk a kezünkben. Nagy szavak ezek, tudom, de ha egyszer egy hatalmas tehetségű könyvet, pláne filozófiát olvashatunk, akkor teóriában és morálban ínséges korunkban bizony a kritikus beszéljen egyértelműen. 

► Magyar Bálint – Madlovics Bálint: Kis posztkommunista rendszerhatározó. Kalligram Kiadó, Budapest, 2022, 260 oldal, 3900 Ft

Elöljáróban leszögezem, hogy én Magyarék mostani könyvét a bölcsészkarok politológia, szociológia, történelem szakos hallgatói számára kötelező olvasmánnyá tenném, nem beszélve a közgazdasági, a társadalomtudományi  karokról, kiemelten persze a Közszolgálati Egyetem  megfelelő szakait. Megmondom miért: mint arról alant szó lesz, Magyar és Madlovics a nemzetközi tudományos életben aratott hatalmas sikere (nagy könyvük vagy öt nyelven is megjelent már) elsősorban annak tudható be, hogy építve Magyar Bálint már a kétezres évek eleje óta folyamatosan kidolgozott új típusú rendszerelméletére, a szerzőpáros könyveikben új tudományos kategóriarendszert és új nyelvet dolgozott ki a posztkommunista rendszerek sajátosságainak leírására.

► Cornelius Castoriadis: A társadalom mint képzeleti intézmény. Fordította és az utószót írta Kicsák Lóránt. Gondolat Kiadó, Budapest, 2022, 552 oldal, 5000 Ft

Castoriadis újítása nagyon tömören a társadalmi képzelőerő forradalmi gondolatának a kidolgozása, erősen támaszkodva Marx kritikájára, Lukács Történelem és osztálytudatára, persze Freudra is. Ezeken az alapokon gondolja újra Castoriadis az intézmény és a képzelőerő alapvető fontosságát a történelemben, és jut el a radikális képzelőerő forradalmi gondolatához. „Amikor jelet alkot, a társadalmi képzelőerő az áramló világegyetemben először hozza létre az önazonosságot, amely sehol másutt nem létezik, és nem létezhet; intézményesíti az önazonosságot, mégpedig alakzatban, és az alakzat által.”  A képzelőerő eme társadalmi és pszichés eredete egy- szerre teremti meg az intézmények általi elidegenedés kontrollját és a hagyományos azonosságlogika ok-okozati szerkezetének átalakítását a határtalan fogalmának a képzelőerő attribútumává emelésével.

► Jonathan Culler: Irodalomelmélet – Nagyon rövid bevezetés. For­dí­­totta Füzi Péter és Pikó András Gás­­­pár. Balatonfüred Városért Kö­z­ala­­pítvány (Tempevölgy), Ba­la­tonfüred, 2022, 201 oldal, ármegjelölés nélkül

Az elmélet Culler számára olyan tevékenység, mely mintegy összevegyítése mindazon területeknek, amelyek az irodalom, a kultúra, a világ, a személyiség együttes vizsgálatának dilemmáiból, jelentéseiből de-konstruálhatók, újra értelmezhetők és felépíthetők. Ahogyan egyetértőleg idézi Rortytól: „Goethe és Macaulay és Carlyle és Emerson napjaiban újfajta írásmód alakult ki, ami nem irodalmi művek különböző értékeinek taglalása, sem szellemtörténet, sem morálfilozófia, sem társadalmi jövendölés, hanem mindezek összevegyítve egy műfajban.” 

Sztehlo Gábor: Háromszáz-hatvanöt nap – Emlékek a magyarországi zsidómentésről 1944-ben. Tények és tanúk sorozat, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2022, 578 oldal, 5999 Ft

Szhehlo könyvének, mely már a hatvanas évek Svájcában született, megvan a maga sorsa. Hogy is lehetne másképpen. A hetvenes években Bozóki Éva készít elő kiadásra egy változatot, természetesen figyelembe véve az akkori világot: magyarán meghúzva a memoárt. Mondjuk az ilyen mondatok miatt: „A fiatalabb orosz generáció nem tudott Hitler zsidóirtásáról. De bármennyire is tudták miről van szó, az egyáltalán nem akadályozta meg őket abban, hogy el ne kérjék az órát, vagy el ne vegyenek valamit, vagy össze ne kavarják az élelmiszert, és ha nem láttuk és nem néztünk oda, szinte gyermekes örömmel rondították össze a lakást.” Jelen kötet a memoár első teljes magyar nyelvű kiadása.