(Transcendental. Daniil Trifonov plays Liszt. Deutsche Grammophon)

Leginkább mégiscsak erről szólnak a Transzcendens etűdök éppúgy, mint a Paganini-etűdök: arról, hogy a cél az emberfeletti nehézségű (Liszt korában sokáig csak a szerző által megszólaltatott) darabok eszményi megszólaltatásával eljutni a kifejezőkészségnek (és nem a technikai készenlétnek) egy olyan felfokozott állapotába, amelyben a darabok költői víziója, érzelmi és indulati potenciálja méltóképpen érvényesül.

(Budapesti Fesztiválzenekar, Leonidas Kavakos, Fischer Iván, Zeneakadémia, december 5.)

Folyamatosan beszélt hozzánk ez a Bartók-Hegedűverseny – ez volt az előadás egyik fontos élménye. A másik az a magától értődő kapcsolat, amely a játékos és hangszere között volt megfigyelhető. A hangszer mint testrész, mint a kezek, az ujjak meghosszabbítása. Ebben az organikus kapcsolatban még a hangszépség igénye is más, kevésbé művi, a szépségeszmény harmonikusan magába fogad egy-egy karcosabb vagy salakosabb hangot is. Más szóval: Bartók Hegedűversenye Kavakos hangszerén életműködésként hatott.

(Giordano: Andrea Chénier. Warner Classics DVD)

Olyannyira a korról és a kor által generált konfliktusokról szól, hogy nehéz volna elképzelni egy, a Regietheater szellemében fogant rendezést, amely más időbe, más térbe transzponálja a cselekményt. A Covent Gardenben régóta otthonos David McVicar (1966) nem is próbálkozik effélével. Pszichológiai realista koncepciója korhű díszletek között és hiteles jelmezekben tárja elénk a cselekményt, de hála az igényes és árnyalt színészvezetésnek, a figurák elemző és pontos megjelenítésének, egy pillanatig sem érezzük az „ilyet már láttam” élményt.

(Körner 70., Pesti Vigadó, november 8.)

Hamar Zsolt értő vezényletével a Fesztiválzenekar kiválóan kísért, de talán nem téved a kritikus, ha azt állítja, hogy a közönség figyelmét mindvégig elsősorban a három szólista kötötte le. Az az önfeledten játékos „labdázás” ugyanis, amelyet Baráti, Várdai és Várjon a mű témáival és motívumaival megvalósított, rendkívül megragadó és hatásos jelenség: ama ritka helyzetek egyike, amikor a versenymű műfaján belül hamisítatlan kamarazenei gondolkodás érvényesül.

(David Fray zongoraestje. Zeneakadémia, október 14.)

 (Schubert: 5. szimfónia; művek hegedűre és zenekarra. Capella Savaria, vezényel Nicholas McGegan, hegedűn közreműködik Kalló Zsolt)

(Erik Satie 150 – MR Márványterem, szeptember 13.)

(Händel: Arminio. Decca)

(The Menuhin Century – The Virtuoso & his Landmark Recordings. Warner Classics)

(Béla Bartók: Complete Works. Decca)

(Brahms: String Quartets Opp. 51 & 67; Piano Quintet Op. 34. Alban Berg Quartett, Elisabeth Leonskaja. Warner Classics)

(Live from Buenos Aires: Martha Argerich, Daniel Barenboim. Deutsche Grammophon)

(Christina & Michelle Naughton: Vi­sions. Warner Classics)

(Natalie Dessay: Baroque. Erato)

(ArTRIUM V/1. – Magyar Rádió Márványterme, május 5.)

 (Ödön Rácz – Concertos for Double Bass. Deutsche Grammophon)

(Grigorij Szokolov – Müpa, április 25.)

(Budapesti Fesztiválzenekar – Müpa, április 8.)

(MÁV Szimfonikusok, Takács-Nagy Gábor, Perényi Miklós – Zeneakadémia, március 4.)

(Shostakovich: The Cello Concertos – Erato)