► Puskás Panni: Megmenteni bárkit. Magvető Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2023, 226 oldal, 4299 Ft

A történet súlypontja a Siracusában élő nővér története, aki megszállottan meg akarja menteni a Líbia felől érkező menekülteket, akik a parttól nem messze egy hajón vesztegelnek a hatóságok engedélyére várva. A mintegy kétszáz menekült ügye, az egész Európát érintő menekültválság morális, humanitárius kérdései mindinkább előtérbe kerülnek, s a két lány történetszála is itt, Siracusában kapcsolódik össze néhány eltúlzott véletlen folytán, s ehhez a történetszálhoz köthető a regény számos motívuma, művészeti előképe is.

► Németh Gábor Dávid: Lebegő arborétum. Prae Kiadó, Budapest, 2022, 54 oldal, 2799 Ft

A férfivé válás nyomasztó (Kamilla)kényszernek tűnik, „Meghatároz / az építéskényszer, deklasszált mérnökök, / ügyeletes skizofrének leszünk. […] / Félreboldogult férfiak.” A „Légy, ami lennél: férfi” követelményeinek artikulálása kifejezetten József Attila-i módon történik, de a kötet első, legterjedelmesebb ciklusa többféle módon is kapcsolódik a XX. század lírai hagyományához, annak hűvös tárgyiasságát is játékba hozó formavilágához, amely azonban Németh esetében nem személytelen, a versek erős motívumrendszere, a külvilág képei szorosan rátapadnak az első személyű versbeszélő belső világára, mentális képzeteire. Rögtön az első vers, a Tengerhordás, Nemes Nagy Ágnest idézi, „Elhordtam egy egész tengert,” de több alkalommal áthangzik a már említett József Attila vagy Pilinszky dikciója is.

► Szijj Ferenc: Ritka események. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2022, 146 oldal, 3499 Ft

Szijj mostani kötetének világa és ábrázolásmódja kétségkívül érintkezik Kafka parabolikus, elvont történeteivel, szürke, kiismerhetetlen, kispolgári világával, amelyben a kisember kiszolgáltatottan tévelyeg és szorong. („talán nem hibáztatott senkit, / én mégis napokon, heteken át ismételgettem / a mentő körülményeket egy túlbuzgó bíróság előtt, / amely a fejemben ülésezett.”) De hasonlóképpen Örkény egyperceseinek groteszk helyzeteivel, már csak a rövidség okán is. Szijj versei leginkább apró, lekerekített, epikus darabok, léthelyzetek, amelyekben a szokatlan társítások, szókapcsolatok mellett az események, történések bármikor furcsa fordulatot vehetnek, átlendülhetnek az irracionalitás, a tágan értett szürrealitás irányába, köszönhetően a mű végi csattanóknak, fordulatoknak is, amik gyakran megemelik, átfordítják a vers egészét, s megnyitják a szöveget egy komplexebb jelentés felé.

► Szeles Judit: Ibsen a konyhában. Prae Kiadó, Budapest, 2022, 185 oldal, 3490 Ft

Az abszurditás leginkább a harmadik ciklusra jellemző, amit már e rész címe is mutat: Umberto és a svéd rendőr találkozása a boncasztalon. A flamingórózsaszín vibrátor éppoly bizarrul és furcsán mutat a reptéri vizsgálatnál felnyitott bőröndben, mint kelet-európaiként beutazni egy északi ország szabadságába, ahol még bizarrabb módon e tárgy felett még Ecóról is el lehet beszélgetni a vámtisztviselővel. A ciklus címadó történetének reptéri jelenete a kelet-közép-európai és a skandináv mentalitás ütköztetésén túl némileg rámutat Szeles prózájának legfontosabb vonásaira, a határon álló elbeszélő(k) történetei a maguk mögött hagyott magyar múltból, gyerekkori, fiatalkori emlékekből is merítenek, de a svédek és norvégok kultúrája, mentalitása, mindennapjai, s az ott eltöltött idő eseményei, tapasztalatai is történeteket kapnak.

► Jozef Karika: A hasadék. For­dí­totta Böszörményi Péter. Animus Kiadó, Budapest, 2021, 381 oldal, 3590 Ft

► Jozef Karika: Félelem. Fordította Böszörményi Péter. Animus Kiadó, Budapest, 2022, 354 oldal, 3980 Ft

Jozef Karika kiválóan ismeri és profin kezeli a zsáner bevett elemeit, a hatáskeltés eszközeit: nem marad ki az elmegyógyintézet, éjszakai betörés, hegyekben sátorozás, eltévedés motívuma, s a fények, látványok, hangok, érzékcsalódások ábrázolása már olvasás közben is hatásos filmként képes peregni a befogadó előtt. A szereplők dinamikája, viszonya, az ügy majdnem feladásának, majd a nyomozás folytatásának fordulatai szintén ismert elemekként tűnnek fel, ugyanakkor – a szerző szándéka szerint is – az ügyesen építkező mű nemcsak a valóságos rejtély és kitalált tartalom kettősségének eldönthetetlensége miatt, hanem más eszközök, társadalmi, metafizikai jellegű kérdések pedzegetése által is túlemelkedik a szimpla rettegtetés (magyarán: paráztatás) hatáskeltő jegyein, bár összességében talán nem lép ki a borítón megadott műfaji keretből. (Ám ha megteszi, az se baj.)

► Hartay Csaba: Joe és Jen csodálatos utazása a gyilkolás terhe alatt. Scolar Kiadó, Budapest, 2022, 176 oldal, 2990 Ft

Hartay Csaba új kisregénye – nevezzük most így – ugyanis sok mindenre hasonlít, de álomra a legkevésbé, noha a fülszöveg is így vezeti fel a kötetet, sőt mi több az első szövegegységek után a szöveg is álomként igyekszik felvezetni és beállítani önmagát: annak a végtelen beszédhalmaznak a sorozatát, amelyen végigvezeti az olvasót. Ugyanis a regényben a tér- és időbeli véletlenszerűségeknek nincs belső logikája, struktúrája, a szereplők minduntalan feltett kérdéseikre – hol, mikor, ki és főleg: miért – egyáltalán nem kapnak válaszokat. De az olvasó sem. „Mi úgy szoktuk, hogy elalszunk, és általában máshol ébredünk fel, nem tudjuk, miért van ez, de legalább addig sem vagyunk a börtöncellánkba zárva.”

A két fiatalkorú gyilkos a tököli börtönben sínylődik, „megtöretett testüknek” (lelküknek) az álom nem „szép szabadító”, ahogy hamarosan kiderül. Bűneik miatt az álombeli road movie csakis pokoljárás lehet, bár számomra nem kézenfekvő, hogy miért ketten kell bejárniuk ezt az utat, közös látomásként, közös álomként.

► Az ÉS könyve szeptemberben – Radnóti Sándor: A táj keletkezéstörténetei. Atlantisz Kiadó, Budapest, 2022, 389 oldal, 5995 Ft

Radnóti elméleti megközelítésének másik fontos eleme, amit a téma teoretikusainak következtetéseiből párolt le számunkra, hogy a táj mint a kultúra által megfogalmazott természetfogalom rejtve marad azok számára, akiket aktivitásuk közvetlenül hozzáköt, akik benne élnek. A táj csak annak nyilvánul meg, aki szemléli. A kontempláció – az aktivitás, és a tájjal kapcsolatos mindenfajta célképzet felfüggesztése – mintegy szükséges feltétele annak, hogy létrejöjjön a tájélmény, tájtapasztalat. S bár a tájfogalom elkülönülésében és önállósodásában fontos szerepük volt a mindennapi élethez kapcsolódó gyakorlatoknak is, ezek végül „átszíneződtek és átértelmeződtek a filozofikus (vagy vallási) életforma, a vita contemplativa hagyományában, amelynek az antikvitásban és a középkorban elsőbbsége volt a vita activával szemben.”

Szálinger Balázs: Koncentráció. Szerzői magánkiadás, Alsópáhok, 2022, 95 oldal, 2200 Ft

Szálinger most közreadott versei sok szempontból kapcsolódnak a korábbi kötetek szemléletéhez, líranyelvéhez, témáihoz, de az elmozdulásokra, újdonságokra is érdemes felfigyelni. A négy hosszabb-rövidebb ciklusba négy nyitóvers vezet be, mintegy kijelölve a kötet irányvonalait, alkotói alapállásait, megszólalásmódjait, hangütéseit. Az akció lefújva nyitóvers a költő közéleti, közérzeti verseihez tartozik, allegorikus, burkolt formában rajzolja meg a változ(tat)ás – ismét – szertefoszló reményét, „elbuktunk megint, s persze megint // Méltatlanul”, s a kudarc okait és belátását fogalmazza meg egy közösséghez fordulva.

Szorongatott idill (Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs, Polcz Alaine, Mészöly Miklós levelezése. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2021, 272 oldal, 3999 Ft)

Mészöly Miklós: Párbeszédkísérlet (Kalligram Kiadó, Budapest, 2022, 288 oldal, 3990 Ft)

Kemény István: Állástalan táncos (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 216 oldal, 3499 Ft)

Fehér Renátó: Torkolatcsönd (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2022, 88 oldal, 2499 Ft)

Kustos Júlia: Hullámtörő. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2022, 47 oldal, 1999 Ft

Ha tovább vizsgálódnánk a poétikai megoldásokban, számos apró szépséget, érdekességet, összefüggést találhatnánk még a Hullámtörőben, ám úgy tűnne, hogy ezekben rejlik a kötet ereje. Ezekben is, de ennél sokkal fontosabb, hogy mindez a szépség nem hiábavaló. A költészeti hagyománnyal való intenzív párbeszéd, a megszólalásmódok próbálgatása nem önfeledt játék, laza szárnypróbálgatás („Hiszen semmi szárnyalás / nem írhatja át a / kukásautók hajnalát”), s eredménye sem formaparádé vagy látványos leszámolás a múlt költészetével. Kustos erős szűrővel, reflektáltan „dolgozik.”

Wirth Imre: Úgy járkálsz, mintha lenne otthon. Scolar Kiadó, Budapest, 2022, 80 oldal, 2475 Ft

Az Úgy járkálsz… versei egészen más poétikát működtetnek, egészen más tónusúak, mint a korábbi két kötet (Ő volt a rejtélyes állat, Lementem egy üveg borért Hajnóczynak) költeményei. Ami már csak azért is szembetűnő és figyelemre méltó, mert az előző verseskönyv mindössze két éve jelent meg. A mostani, négy ciklust tartalmazó szövegkorpusz versei jóval sűrítettebbek, tömörebbek, mint a korábbi művek, a költő a korábbi elomlóbb, elidőzőbb hangulatokat összerázta, szorosabbra fogta, az ábrázolt helyzetek, emlékképek és a hozzájuk kapcsolódó érzelmi-gondolati reflexiók jóval szikárabbak, enigmatikusabbak. Mintha kirázta volna verseiből a felesleget, ami persze nem az volt, hanem csupa szín és árnyalat, hangulat és az érzésekbe való komótosabb belehelyezkedés. A mostani költemények képsorai töredezettek, villanásszerűen követik egymást, az asszociációk, képzetsorok közti kapaszkodók eltűntek, kihullottak, ami megnehezíti a jelentéstulajdonítást, értelmezést. A sűrítés, kihagyás eljárásainak köszönhetően a versek nemcsak többértelműbbek, talányosabbak, hanem jóval tragikusabbak is lettek; az örvénylő, emlékképektől zsongó, a világot folyamatosan érzékeny receptorokkal észlelő és figyelő tudat csak az igazán lényegeset engedi át a versbe. Csak azt, ami igazán feltörni, kitörni akar: a megmaradt létet. „[M]inden betűben ott / a féreg, átfúrja / az emlékezetünk.”

Mán-Várhegyi Réka: Vázlat valami máshoz. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2022, 192 oldal, 3499 Ft

Szintén egy világjárvány poétikai, narratív hozadékaként értelmezhető a mű címe is. A Vázlat valami máshoz jelzi, hogy ez az időszak mindenféle értelemben zárványt képzett a világban, amikor a lehetőségek, életek beszűkültek, bezáródtak, a normális folyamatok még inkább megakadtak, s tervek, projektek kerültek felfüggesztésre a megjósolhatatlan kimenetel, az egész emberiséget érő kataklizma következtében. S hasonló prózai következményként értelmezhető a tudatok, énvilágok beszűkülése, amit az egymástól teljesen független énelbeszélők monomán megszólalásmódja is érzékeltet, illetve a terek, élethelyzetek zártsága, ahol a társasházi miniatűr erkély válik az önmegvalósítás helyszínévé. S ugyanezt mondja ki a mű utolsó egységében az az önreflexív kérdés, hogy vajon miért nem viszi ki az elbeszélő-író a szereplőit a lakásból. „Az a probléma, hogy a szereplőid soha nem mennek sehová. Erre jöttem rá. Egyszer csak bevillant. Ott ülnek a konyhában meg a szobában, néha kicsit beszélgetnek, néha kicsit gondolkoznak, kimennek a mosdóba, de nem indulnak el a világba. Valahová. Legalább a közértbe.”

Zelei Dávid: (Post)boom. Kritikák és esszék a 20–21. századi spanyol-amerikai irodalomról. Műút-könyvek, Miskolc, 2021, 191 oldal, 2500 Ft

Zelei kritikusi termékenységét mutatja, hogy ez alkalommal egy teljes kötetnyit tud összeválogatni a spanyol-amerikai irodalom magyar nyelven megjelent szerzőiről és műveikről írt méltatásaiból. Ez még akkor is elismerésre méltó, ha ismerjük a szerző hispanisztikai, sőt a dél-amerikai szubkontinens iránti elköteleződését. A kötet és szerzője túl is lép kritikai-kritikusi mivoltán, ugyanis a (Post)boom olvasható a spanyol-amerikai irodalom vázlatos, laza füzérű irodalomtörténeteként is, ahogy Zelei ezt az ajánlatot előszavában felveti: több „mezei” kritikagyűjteménynél, de irodalomtörténeti munkának azért mégiscsak szellős, így „területi-tematikus-történeti” alapon szerveződő konceptkötetként nevezi meg könyvét.

Deczki Sarolta: A jereváni rádió. Műút-könyvek, Miskolc, 2021, 221 oldal, 2500 Ft

A szerző két átfogó igényű tanulmánnyal vezet be az elmúlt évtizedek irodalmának e korántsem könnyed irányába. Konkrét példák és műelemzések segítségével néz szembe az ügynökirodalom alkotásaival, s mint a közeljövőben megjelenő Tar Sándor-monográfia szerzője, nem is nagyon kerülheti meg ezt a témát. Az ügynökrendszer és a besúgóhálózat embereket megnyomorító „intézményének” ismertetése és a témát feldolgozó irodalmi művek elemzése azonban nem torpan meg Tar ügynökmúltjánál; Esterházy, Györe és Forgách művei kapcsán a szerző kitér a téma ábrázolhatóságának, elmondhatóságának poétikai, narratológiai lehetőségeire is, amelynek buktatói nem csupán a téma érzékenységében és személyességében rejlenek, hanem a trauma és a traumafeldolgozás irodalmi artikulációjának nehézségeiben is. S éppen a történelmi trauma vezet át a kötet második szövegéhez. A délszláv háborút ábrázoló regényekről írt tanulmány egy másfajta történelmi sokkot állít középpontba, s egy fiatalabb nemzedék – Danyi Zoltán, Orcsik Roland, Sibrik Attila – traumafeldolgozó műveit vizsgálva tesz fontos megállapításokat.

Kelevéz Ágnes: Esti kérdések. Irodalomtörténeti nyomozás Ba­bits költészetében. Magyar Iro­da­lom­tör­téneti Társaság, Budapest, 2021, 394 oldal, 2490 Ft

Nem árt, ha szerencse is társul a nyomozáshoz. Ám nem feltétlenül a vak Fortunáról, váratlan fordulatról van szó, hanem arról a fajta ajándékról, ami a kitartó és elszánt detektív jussa. Nem véletlenül sertepertél lankadatlanul Miss Marple vagy Columbo hadnagy – hogy a klasszikusoknál maradjak – a bűntény helyszínén, a nyomok hatósugarában. Kelevéz Ágnes évtizedeket átívelő, mondhatni megszállott kutatásai, kitartó kíváncsisága, aminek köszönhetően kérdésekkel ostromolta a költő hagyatékát, műveit, amelyek aztán újabb és újabb dokumentumok és területek felé sodorták, időnként valóban szerencsésnek mondható jutalmakban részesült. Ezek közül a legnagyszerűbb a rejtélyesen bolyongó két doboznyi Osvát-hagyaték 2018-as meglepetésszerű felbukkanása, amely többek között tartalmazza Babits Levelek Iris koszorújából című verseskötetének kéziratos anyagát is.

Németh Zoltán: Tektonika. Kal­ligram Kiadó, Budapest, 2021, 160 oldal, 2590 Ft

A rétegek, a felszíni és a felszín alatti struktúrák, a tudat mélyfúrásai megképezik tehát e verseskönyv vertikális térbeliségét, mélységét. Ugyanakkor a hét ciklus által nemcsak tágas és tagolt szövegtér nyílik meg, a tér „valós” expanziója, a különböző idősíkoknak is köszönhetően, bejárhatóvá teszi a felszínt, a vidéket és a tájat. Elsősorban a történelmi Magyarország területe és a közép-európai régió kap részletesebb reflexiókat. A regionális tektonika műszerei e térség kulturális, művészeti és nyelvi kapcsolatait mérik be. A második ciklus „íróversei” kifejezetten egy-egy helyszínhez, városhoz kapcsolják a múltbeli alakokat, megmutatva, miként lehet hatással a hely, a felszíni forma, a térelrendezés egy adott alkotó gondolkodására, művészetére, és hogy egy hely hogyan formálódik, alakul az emberi jelenlét, a művészek, tudósok szellemisége által.

Nagy Márta Júlia: Az elígért lány. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2021, 114 oldal, 1999 Ft

Hogy ismerős fordulattal éljek: kezdetben volt a kert. Csakhogy Nagy Márta Júlia kötetében az ember környezetét, mindennapjait körülölelő természetet nemcsak idilli, nosztalgikus harmóniaként, valami ősi, bűn nélküli állapot múltjaként szemlélhetjük, hanem a teljesség lehetőségét felmutató jelen mindig magában hordozza az elveszettséget, a pusztulást, a szépben mindig ott bujkál a rút is. A szerző mint városi flâneuse a kertváros eklektikus látványaira, a vernakuláris építészet hol giccses, hol elfuserált, igénytelen, hol mégis megejtő és rendkívül emberi, esendő alkotásaira hangolódva építi verseinek világát, költői képeit. Organikusan és látszólag a külső elvárásoktól, költői trendektől mentesen, csak ahogy bejárt életterétől „tanulja”. S mindez szervesen „nő ki”, hajt virágot a hét évvel korábbi Ophélia a kádban című kötet utolsó, Zugló kialszik című ciklusából.

Ketten egy új könyvről – Mesterházy Balázs: Penészes isten. Kalligram Kiadó, Budapest, 2021, 187 oldal, 2990 Ft

Ez a roppant nehéz és komplex vállalkozás talán azért sem sikerülhetett maradéktalanul, mert Mesterházy sokkal inkább támaszkodott tudására, (irodalom) elméleti, (pszichológiai, pszichiátriai) tudományos ismereteire, mint magára az emberre, a költészetre, a beleélés, beleérzés, a „ráhagyás” aktusaira. Nem hagyta élni a benne lévő poeta natust a poeta doctusszal szemben – ha már skizofrénia.

De számomra mégis az a legnagyobb kérdés, hogy ez az egész konstrukció mivégre. Persze ez is kirajzolódik, csak össze kell szedegetni.

Az ÉS könyve novemberben – Bartók Imre: Lovak a folyóban. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2021, 393 oldal, 3699 Ft

A Lovak a folyóban olyan önironikus, szatirikus válságregény, amelynek elbeszélő-szereplője saját alkotói és magánéleti válságát írja meg az autofikció utóbbi évtizedekben igen népszerű, a szerzőt és életét irodalmi, „fikciós” jogaiba visszahelyező műfajában. Bartók, illetve elbeszélője – hogy a fikció látszatát mindenképpen fenntartsuk – párbeszédbe lép írói múltjával, elsősorban korábbi regényével, amelynek történetesen Jerikó (sic!) a címe, s amelynek fogadtatása és (nem) eladott példányai az alkotói kudarc totális mélyére (egy beázott szuterénbe) taszítják. Ráadásul az elbeszélő által magnum opusként kezelt családregény szintén az autográfia és autofikció műfaji határterületén mozog, kitéve az elbeszélő-szerzői ént az „önélettel” kapcsolatos kényes műveleteknek: úgy mint önmagával, gyerekkorával való szembenézés, traumák felfedése, önmaga kitakarása, önanalízis, önutálat stb.

Závada Péter: Gondoskodás. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2021, 82 oldal, 1999 Ft

A Gondoskodás versanyaga erősen intellektuális, helyenként kifejezetten teoretikus, nem kínál könnyed kapaszkodókat, a hétköznapi élethez köthető jeleneteket, hangulatokat. A lírai én, bár a hagyományos első személyű megszólalást és az ismert, egy odaértett „te”-hez forduló beszédmódot nem adja fel teljesen, gondosan visszaszorított, a kötetet nem igazán jellemzi az alanyiság, a személyes kitárulkozás. Ráadásul az életen, létezésen való töprengések, kulturális, mitológiai, művészeti utalások becsomagolva, erős plaszticitásban állnak előttünk, elsősorban a táj, a természet archaikus, mintha-érintetlen elemeiben, felszíni formáiban, illetve az emberiség „egyetemes” épített tereiben: utca, pálya, töltés, továbbá rendkívül hangsúlyosak a templom, a kastély és az erőd terei.