Dávidházi Péter

Iszonyat belegondolni, mit érezhetett Weiner Zoltán, amikor a mauthauseni tábort és az eisenerzi sortüzet túlélve, majd Gunskirchenből hazavergődve megtudta, hogy kislányát és feleségét, valamint a saját hét testvéréből ötöt és azok családjait is megölték. Sohasem beszélt erről, de évtizedekkel később, túl idegösszeomlásokon, elmegyógyintézeten, elektrosokk-kezelésen, megfigyeltetéses kényszerképzetektől szorongva, orvosi tanácsra elkezdett naplójában a kislány születése 30. évfordulóján felidéz egy emléket, amitől az elvesztése végképp feldolgozhatatlanná vált. „1943. december 21-én vagy 22-én jött a távirat, hogy Juditka megszületett. A komáromi Déli pu.-ról jöttem meg, ahol [munkaszolgálaton] búzát mertünk vagonból és hazaérve várt a távirat és az egy nap szabadság. Nagyon boldog voltam. Másnap utaztam Székesfehérvárra, itt született Juditka a Kórházban. […] Juditkát, aki Édesanyám nevét, a Jankát másodiknak viselte, héber ima mellett megáldottam. Örültem az Elsőszülöttemnek és Lilikémnek.”

Tovább

„névnek: e márvány”. Érezzük, hogy talán géheri, vagy ha nem tőle való, legalább géheries verssor. Ami jellegzetes, az megtévesztően utánozható, ezért remélem, Géher költészetének olvasói ráismerni véltek az antik időmértéket modern központozással, s éppen a Géher-versekben gyakori kettősponttal társító szövegtöredékre. Ritmusképlete lehetne akár egy hexameter vége, mint az „éji homályban”, de Géhernél inkább egész sornak gyaníthatnánk, elején az e. e. cummingstól is megihletett verseire jellemző kisbetűvel. 

Tovább

Tovább

Tovább

A Komlós Aladár Baráti Társaság zsűrije (Poszler György, Salamon Ferenc főorvos, Sándor Iván) ez évben Margócsy István irodalomtudós, kritikus, egyetemi tanárnak ítélte a Komlós Aladár-díjat. A díj átadására Dávidházi Péter laudációjával december 2-án került sor a Pen Club rendezvényén a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Tovább

Emlékezés Tarnai Andorra

Tovább

avagy erotika és elfojtás az irodalomtörténetben

Tovább
Élet és Irodalom 2024