Egy kulturális ellenforradalmár vallomása
Apámtól, Tábor Bélától tudom, hogy a kultúra nem azonos a szellemmel. „A szellem az a végső erő, ami a valóságot valóvá, élővé, működővé teszi.” A kultúra pedig – à la Plótinosz – „úgy keletkezik, hogy a szellem kilép önmagából, és kisebb-nagyobb távolságból szemléli önmagát. Ez nem narcisztikus aktus, és a kultúra nem a szellem bűnbeesése”, hanem „testet öltése, a szellem alászállása [...] a Sok világába”. Miután a szellem rendkívüli „hőfokát” nagyon nehezen „bírja ki” az ember, „a kultúra egyrészt a szellem temperálása, másrészt az ember kerülő útja a szellemhez.” Ferdinand Ebner szigorú ítélete szerint „a kultúra: álom a szellemről”, ám Tábor Béla azt írja, hogy „szerencsés esetben az álmok meg is fejthetők, és aki a kultúrát megfejti, ezen a kerülő úton mégis közel férkőzhet a szellemhez”. Tehát a kultúra, a műveltség, az olvasás önmagában nem garantálja a szellem szabad áramlását, teremtő erejének felvillanását az emberben: nem mindegy, mit és hogyan olvas valaki. De aki semmit nem olvas brosúrákon vagy napi híreken, újságokon kívül, az eleve szellemi ellenforradalmár is: az anyagi lét, a butító politikai vagy/és fogyasztói tömegkultúra felé nivelláló, reklámokat, propagandát, lózungokat benyaló, vezért és/vagy tömeget utánzó szolgalélekké lesz.
Szolgaság ideje, lázadás útja
Az író nem volt vérszerinti leszármazottja a demokrata és hazafi összeesküvő, mártír Hajnóczy Józsefnek, ám írásaiban és politikai nonkonformizmusában példaképeként követte. A szintén rebellis demokrata és hazafi Kossuth Lajosról elnevezett utcán haladó Szolgálati járata egy nyomasztó korszak mesterien tömör, hű rézkarca és az elnyomással szembeni írói lázadás ugyancsak mesteri szürreális lenyomata.
Polarisztikus költészet
Ayhan Gökhan: János és János. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2014. 78 oldal, 1800 Ft
