Odze György

Tízéves koromban úgy döntöttem, hogy csak magammal beszélem meg a dolgokat. Ez a kor a nagy elhatározások kora. Sokáig azt hittem, kell valaki, akivel mindent meg lehet beszélni. Aki mellettem áll, igazat ad vagy megmondja, ha tévedtem. De ebben tévedtem. Mesék, ábrándok és rejtélyek, ez volt az élet. Ott volt apa, például, a legnagyobb rejtély. Sokat utazott, én pedig nem szerettem, ha távol volt. Én azt szerettem volna, ha mindig velem van. Az a nap, amikor végre hazaérkezett, mindig tele volt izgalommal. Mi lesz, ha előbb jön a vonat?

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Aztán Bárdos Marci mégiscsak nekivágott. A hideg valósággal arculcsapta, amikor megérkezett Helsinkibe. Pedig még csak november volt. Más ez a hideg, gondolta Bárdos Marci, kemény, szigorú, kíméletlen, csontig hatol. És látta az emberek arcán is, hogy tudják, itt van már a tél, kemény lesz, fagyos lesz, nincs menekvés.

Tovább

Tovább

Másnap Tibor megvárta Editet az egyetem előtt, nagyot sétáltak. Ettek egy fagylaltot. Tibor dolgozott, növényeket ápolt a Margitszigeten. Erről is mesélt, Edit pedig arról beszélt, hogy milyen az élet Izraelben. Gyakran találkoztak, moziba jártak, időnként hangversenyre mentek, a Zeneakadémiára. Vasárnaponként kirándultak Tibor barátaival. egyszerűen jól érezte magát vele. Ez a szerelem? Nem tudta. Októberben Edit bemutatta Tibort Manyi néninek, aki meghívta ebédre a Jászai Mari téri lakásba. A nappaliban terített, ott állt egy nagy, ovális asztal. Amikor még nagy volt a család, itt vacsoráztak minden péntek este, és itt tartották az ünnepeket is. Elővették a féltve őrzött Rosenthal étkészletet és a kristálypoharakat is. Sokat beszélgettek. Edit eljátszotta a Waldstein-szonátát. Soha korábban nem játszotta így. Életingenlő hangulat, csupa fény és ragyogás. Kellemes nap volt. Tibor csak akkor ment el, amikor sötétedett, késő este pedig, amikor Manyi néni már lefeküdt, visszajött Edithez, lábujjhegyen lopózott be a szobájába. Akkor érintették meg egymást először.

– Nem tudhatja meg senki – súgta Tibornak Edit, amikor hajnalban elment.

– Feleségül veszlek – felelte ő. Kedves fiú volt, Edit nagyon szerette. – Párizsba megyünk nászútra.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

A közelmúltban sokatmondó Országmárka 2.0 címmel Budapesten értekezletet tartottak, amelyen számos szakembernek mondott hozzászóló szokás szerint azt állította, hogy a magyar idegenforgalom sokat fejlődött, ám még vannak további lehetőségeink. Mintha ilyesmit hallottunk volna már néhányszor. 

Tovább

Tovább

Az autó felborult. Az első érzése az volt, hogy vele ez nem történhetett meg. Hol van most az önbizalom? Semmi baj, mondta a rendőr, ez egy veszélyes kanyar, sok itt a baleset. Barátságosan megveregette Frank vállát. Jegyzőkönyvet vettek fel, ő aláírta, nem, sohasem iszom, ha vezetek, mondta, végtére is diplomata.

Tovább

Azzal, hogy Coleen Bell nyilvánosan mondta el a kifogásait, már nem lehet azokat elhallgatni. Botrányt akart provokálni. Generáljunk egy kis feszültséget, nézzük meg, hogyan reagálnak a magy kormányban azok, akik amúgy azzal vannak elfoglalva, hogy kommunikációs vezetőjük meleg-e vagy sem, és időben felépül-e a felcsúti kisvasút. 

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2024