Bíró Szabolcs: Anjouk I.

Hartay Csaba: Nem boci!

Pacskovszky József–Pacskovszky Zsolt: Nő kutyával és holddal

Pék Zoltán: Feljövök érted a város alól

Horváth Péter: Öl. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2015. 264 oldal, 3600 Ft

Ketten egy új könyvről - Háy János: Hozott lélek. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2015. 384 oldal, 3490 Ft

Kim Leine: A Végtelen-fjord prófétái

Daniel Banulescu: Csókolom a segged, Szeretett Vezérünk!

Fabian Lenk: A berni csoda

Reza Aslan: A zelóta

Horváth Péter: Kedves Isten. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2014. 258 oldal,3490 Ft

Berkovits György: V. és Ú./II. Jelzőművész. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2013. 698 oldal,4990 Ft

Balázs Attila: Pokol mélyén rózsakert. Palatinus Kiadó, Budapest, 2013. 270 oldal, 3200 Ft

Berkovits György: V. és Ú. /I. Díszcserje (kis)asszony. L’Harmattan Kiadó, 2013. 506 oldal, 3990 Ft

Olyan köteteket választottam az idei könyvhét kínálatából, amelyek szerzői fizikai valójukban már nincsenek közöttünk, ám az előző évszázad magyar prózájának meghatározó alakjaiként változatlanul elevenek, és hatásuk rendre tetten érhető a kortárs magyar irodalomban. További közös vonásuk, hogy mind a négy író, olykor kimondva, olykor kimondatlanul is mester. Nem csupán a prózaírásé, hanem az utánuk következő írói nemzedékeké is. Sőt egy esetben bevallottan egyik a másiké.

Vathy Zsuzsa: Kávérajzok. Helikon Kiadó, Budapest, 2013. 140 oldal, 2490 Ft

Bruck András: Elárult szavak. Scolar Kiadó, Budapest, 2013. 255 oldal, 2950 Ft

Nyerges András: Háztűznéző. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2013. 332 oldal, 2990 Ft

Gion Nándor: Véres patkányirtás idomított görényekkel. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2012. 328 oldal,3800 Ft

1993 őszén, több mint két évvel a délszláv háború kitörése után Gion Nándor családjával együtt átköltözött Magyarországra. Azt is mondhatnánk, hogy pályatársaihoz képest viszonylag későn, hiszen nem kevesen azok közül, akikkel együtt dolgozott az újvidéki színházban, a rádió­ban, a Forum Kiadóban vagy éppen a Symposion szerkesztőségében, korábban mind Magyarországra települtek. Gion ezzel némiképp kivárt, amiben az is szerepet játszhatott, hogy életkorából adódóan az a közvetlen veszély, hogy a frontra küldik – egyelőre legalábbis – nem fenyegette.