Amikor olyan fotót látok, amelyiken például Tiborcz István 250 milliós Ferrariból száll ki (nem saját, hanem bérelt autó!), vagy olyat, amelyiken Mészárosné Várkonyi Andrea 120 millió forintos, vajszínű Bentley-vel megy végig az Andrássy úton, eszembe jut az Internazionale futballcsapatának már visszavonult ghánai játékosa, Sulley Muntari, aki a szegénysorból fölverekedve magát megvehette álmai kocsiját, egy Dodge Challengert. Attól kezdve megváltozott az élete: nem utazott a csapatbusszal, hanem bárhova tartott az Inter, Muntari ment a busz után tűzpiros kocsijával, ha kellett, tilos jelzésen keresztül, másokat veszélyeztetve, de ez a legkisebb volt a bajok közül. Éjjelente képtelen volt aludni, szobája ablakából (mindig parkolóra tekintő szobát kért) hosszan nézett lefelé, nézte a lángvörös kocsit. Csapattársai eleinte csodálkozva figyelték a közben világklasszissá fejlődött játékost, azzal magyarázták mindezt, társuk olyan mélyről jött, hogy sosem tudott betelni a vakító piros luxusautók látványával, sőt később a luxuskarórákba is szerelmes lett, volt is belőle baj.

Ez év februárjában még az volt a kérdés, mit keresett Orbán Viktor a madridi szélsőjobbos találkozón, ahol egy magyarellenes román pártvezető, George Simion is megjelent. A nacionalista, szélsőjobboldali román párt, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) ugyan hivatalosan nem vett részt az eseményen – mert erre csak azok kaptak meghívót, akiknek képviselői is vannak az Európai Parlamentben –, de George Simion maga mondta el a Balkan Insightnak, hogy ő is Madridban volt, és a konferenciához kapcsolódóan találkozott és tárgyalt is a többi résztvevővel. Korábban maga jelentette be, hogy az AUR kezdeményezné az etnikai alapon szerveződő romániai pártok, így a magyar pártok betiltását is, sőt még korábban törvényen kívül akarta helyezni Székelyföldet. A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat például 2020 decemberében panaszt intézett a Diszkriminációellenes Tanácshoz az AUR magyarellenes megnyilvánulása miatt, miszerint a párt országos kampányt indít az olyan etnikai alapon létrehozott politikai pártok ellen Romániában, mint például az RMDSZ. A panasz indoklásában kiemeli, George Simion és így az egész AUR kijelentései rasszisták és gyűlöletet gerjesztenek a magyar közösség iránt, elpusztítanák a közösséget, és kizárnák tagjait a parlamenti képviselői munkából. Az úzvölgyi magyar katonai temető meggyalázójaként megismert George Simion, az AUR egyik társelnöke a 2020-as európai választásokon indulva a következőket nyilatkozta: „Törvényen kívül helyezzük az úgynevezett Székelyföldet!”

Az újabban igen tevékeny Lázár János építési és közlekedési miniszter a Megafon Központ által indított Patrióta YouTube-csatornának adott interjút. Hogy mi lesz a 2026-os választás tétje, Lázár azt mondta, mérföldkő lehet az egész ország történetét illetően. Szerinte az a kérdés, hogy mi lesz Magyarországgal a következő évtizedben. Arról beszélt, hogy nem a Fideszről döntenek az emberek, hanem a saját sorsukról. „A normalitás és a jólét, amit ez a kormányzat képvisel, az folyamatos ostrom alatt áll.”

Mondja Lázár, de maga is tudja, a választások a Fideszről is szólnak, sőt, a legutóbbi választásokhoz képest különösképp: nemcsak a társadalom megosztott, de a Fidesz-szavazók is. Ráadásul az is tény, hogy kevesebben vannak, mint a korábbi választásokon, ilyenformán egy esetleges vereség merőben új helyzetet teremthet.

Úgy másfél millióan látták már az Orbán család meggazdagodásának történetéről szóló A dinasztia című filmet, amikor a kormányfő egy pillanatra nem figyelt, a kíberei sem, és a Telex újságírójának sikerült föltenni a kérdést: mit szól a filmhez, miniszterelnök úr? Másfél hónapja lehetett.

A miniszterelnök úr gyanúsan nézett, mint tyúk a piros kukoricára, aztán annyit mondott, nem látta. Miért nem látta? – igyekezett a riporter. „Nem, én nem nézek ilyeneket”, majd hozzátette: „Az a helyzet, hogy rágalmazásokkal meg hazudozásokkal nem foglalkozom.” A miniszterelnök ismét kitérő választ adott arra a kérdésre, hogy pontosan mi volt rágalom a filmben. „Miután nem láttam, nem tudok most erről önöknek nyilatkozni. Azt mondták, hogy a régi vádak vannak benne összegyűjtve.” A riporter rákérdezett, mikor fog magyarázatot adni arra, hogy családja látványosan meggazdagodott az elmúlt tizenöt évben. Orbán erre így válaszolt: „Az a helyzet, hogy az igazság nem függ attól, hogy mennyien hiszik el. Az igazság az, amit mondok, most is mondok, eddig is így volt, ezután is így lesz, nem foglalkozom semmilyen üzleti és gazdasági üggyel. Egy dologra összpontosítok, a munkámra.”
Vagy úgy.

A helyzet rosszabb, mint egy hete. Akkor annyit láthattunk, hogy Orbán Viktor hátat fordít az uniónak, egyre harciasabban hívja fegyverbe az unió ellen eszmetársait és szavazótáborát. A március 15-i felhívásban már beazonosítja őket: az 1848-ban még maroknyi forradalmár, akik akkor is „a birodalom ellen” harcoltak, mint most Orbánék. Gondolom, ahogy a birodalom akkor az osztrák császárság volt, most meg az unió. Ő maga pedig vélhetően Kossuth Lajos. Vagy Batthyány Lajos, ennél nem érdemes alább menni, följebb meg nincs.

Mint ismert, egy hete mutatta be az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen bizottsága tervét, amivel gyorsan és jelentősen növelné a tagállamok védelmi képességeire fordított kiadásait. A javaslatcsomag, ami a ReArm Europe (újra felfegyverezni Európát) nevet kapta, öt pontból áll, a második pillére a közös fegyverbeszerzéseket segítené, amire az EU 150 milliárd közös hitelt venne fel.

Aligha lehet ezt már korlátok között tartani, az Orbán-rendszerben naponta derülnek ki újabb és újabb korrupciós és zavaros ügyek. Nem csak személyhez köthető egyedi történetek; kisebb-nagyobb túlfizetések, soha meg nem valósult projektek állami támogatása, másfél méter magas kilátók, erdőség nélküli lombsétányok, kisvasút, nagyvasút után most egy nagy­ívű program körvonalazódik, melynek keretében az állam kilencvenkilenc évre magánkézbe adná a főbb budapesti pályaudvarok ingatlanhasznosítását. A kiírás szerint a cél a fejlesztési területeken a huszonegyedik század elvárásainak megfelelő színvonal garantálása. Nagyon jól hangzik, és logikus: az államnak nincs pénze a főváros nagy pályaudvarainak rendbetételére és fejlesztésére, ezért a hivatalos indoklás szerint a pályázaton sikeresen részt vevő ingatlanfejlesztők úgy kapnak lehetőséget az ingatlan vasútforgalmi részétől elhatárolt területének kereskedelmi célú hasznosítására, hogy a fejlesztésbe vont pályaudvarok, állomások és kapcsolódó elemeik állami tulajdonban maradnak.

A hét elején betette lábát az RTL stúdiójába Szijjártó Péter, ami különleges esemény, mert a magyar kormánypárti kultúra és ízlés messze a politikai haszonszerzés után következik: csakis domesztikált közeg domesztikált riportereivel állnak szóba, ott túl nagyot nem hibázhatnak. A köztévében nincs reszkír. Ha mégis ilyen veszély adódna, talán segítségükre sietne a riporter. Ebből a szimbiózisból termelődött ki politika és média taszító szüleménye, a miniszterelnök péntek reggeli rádióinterjúja, majd tessék végighallgatni egy ilyet. Most azonban a Szijjártó-interjúról van szó. Minden elismerés a riporteré. Kéri Barna az ügy természeténél fogva igyekezett minél többet kiszedni a magyar külügyminiszterből, de ez sajnos lehetetlen vállalkozás: ez a politikus üres. Határozottan állíthatom, soha egyetlen önálló vagy ahhoz közelítő gondolata nem volt. Egyetlen háromperces interjúban képes ötször elmondani, hogy a „miniszterelnök világossá tette”, továbbá aláhúzta, sajnálatát fejezte ki, síkra szállt. Ilyen emberrel nem lehet beszélni, mégis, volt egy pillanat, ami gondolattalan válaszaihoz képest meghökkentő volt. Riporteri kérdésre azt válaszolta, hogy nem hallotta még azt a Majka-számot, amit amúgy három nap alatt, az adás idején már nyolcmillióan hallottak, és ilyen szempontból kilépett a zenei világ kereteiből, ha tetszik, ha nem, belefolyt a politikai életbe. Szijjártó azt válaszolta, ő a Neotont szereti, de hát nyilván nem ez volt a kérdés.