(Vilim Kati Öt lépés című kiállítása október 28-ig látható.)

Vilim Kati nem hoz jelentős újítást a konkréttól az organikus irányba mozduló festészetben, de élményszerű, hatásos és rendkívül gondosan kimunkált képi világa, saját magának kidolgozott festői nyelve szépen illeszkedik a műfaj XXI. századi alkotásainak (és jeles alkotóinak) sorába. És remekül illeszkedik a galéria geometrikus-absztrakt-konkrét tematikájához is.

(Az 59. Velencei Biennálé)

 Akkor hát Biennálé. A kurátori hívó mondat az Álmok tején volt (jelentsen ez bármit is). A női gondolkodásmód, a női elkötelezettség, a női művészet került ezúttal fókuszba, és már a nemzetek pavilonjában – a kurátori gyűjtés eredményeképpen – megjelent ez a sokféleség. Érdekes textilek, különböző, a képzőművészeti szcéna perifériáján lévő országok alkotóinak nagyívű felsorakozása mellett azért néhány sztár (Vera Molnar, Paula Rego) is helyet kapott, mégpedig kiemelkedő munkákkal.

(Krajcsovics Éva kiállítása az Artus Galériában 2022. október 4-ig látható.)

Csend, nyugalom, mint egy békés séta idején, ez veszi körül a nézőt, a színek csendje és nyugalma. A táj már csak esszenciális és nem egzisztenciális mivoltában van jelen.

Krajcsovics Éva festészete időn, téren – és egyben stílusokon is – kívül levő entitás. Nem kategorizálható, mert az élmény, melyet megad nekünk, nem tudatosságra, nem az agy, de a szellem mozgékonyságára épít.

(Knyihár Amarilla kiállítása a K. A. S. Galériában augusztus 22-ig látható.)

Knyihár Amarilla újabb festményei a K. A. S. Galériában komoly festői kérdéseket vetnek fel. Kezdjük azonban azzal, hogy mostanában ritkán látni ennyire szabad, festőiségében oldott és releváns képeket galériák falain. Knyihár könnyed és gazdag színvilágú képei a nézőt megragadják és fogva tartják. Ugyanakkor – és itt vetődnek fel a fent említett kérdések – nehéz eldönteni, hogy egy finoman redukált, látvány utáni festészetet vagy egy erős absztrakciót, egy képi gondolatkísérletet láthatunk-e a galéria falain. Knyihár a Szín-tükör címmel látta el kiállítását, s benne – mint bevezetőjéből kiderül – egy festői kísérlet, egy alkotói problémakör új darabjait mutatja be. Ez a kísérlet a reflexióról, a tükröződésről és a színekkel kifejezhető vibrálásról szól.

(A kiállítás augusztus 28-ig látható a Műcsarnokban, majd szeptember 16. és október 16. között egy szűkített válogatás a Vaszary Képtárban.)

A Műcsarnok két kamaratermében kicsit szűkösen (vagy talán zsúfoltan) megjelenő Groteszk vallomások (106 művész 121 munkája) arra erősít rá, amit a groteszkről képzelünk, hiszünk vagy tudni vélünk. Az idei Groteszk képzőművészeti pályázati anyag talán minden eddiginél gazdagabb választékot kínál a műfajjal szívesen foglalkozók számára, hogy a fenti kérdéseket megválaszolhassák. A kisgrafikától a táblaképig, a karcos kifejezésmódtól a már-már pikánsan kétértelmű (sőt egyértelmű) jelentésű munkákig, plasztikától assemb­lage-ig, szobortól objektig minden stiláris és technikai lehetőség felbukkan. Az utóbbi évek kinetikus, sőt mobil eszközrendszerei (mondhatnánk műfajt is) szintén részesei e nagyszabású tárlatnak.

(A XIX. Szegedi Táblakép Biennálé)

A rendezés a kiállítási anyag mozgalmasságát a méretkülönbségekből adódó rendezési problémákat áthidalva érdekes tárlatot nyújt át (Nátyi Róbert a kiállítás kurátor-rendezője). Ugyanakkor, visszatérve a címben feltett kérdésre, miszerint hol a festészet mostanában, azt a választ adnám, hogy talán még ott maradt a fiatal, itt nem szereplő alkotók műtermében. Azokéban a fiatalokéban, akik szinte demonstratíve ignorálják a nagy, országos tárlatokat.